Sánta Ferenc viszonylag magas életkort élt meg, írói életpályája azonban sokkal rövidebb, az 1950-60-as évekre korlátozódott - emlékeztetett Vasy Géza, aki máig az egyetlen monográfiát írta Sánta Ferencről még 1975-ben.
Mint felidézte, Sánta Ferencnek 1954-ben jelent meg első elbeszélése, Sokan voltunk címmel, ami nagy feltűnést keltett. Az 1970-es évektől viszont már csak elvétve szólalt meg, akkor is inkább interjúkban, rövid publicisztikai írásokban, írói vallomásokban. Vasy Géza elmondása szerint Sánta Ferenc soha nem adott magyarázatot arra, miért hallgatott el, miért nem írt többet. Írói munkássága ezer könyvoldal, kéttucatnyi elbeszélés, három regény, az egyikből drámaváltozat készült.
Írói munkásságát már viszonylag korán méltó elismerés övezte: kétszer megkapta a József Attila-díjat, megkapta a Kossuth-díjat, két regényéből - Az ötödik pecsétből és a Húsz órából - Fábri Zoltán filmet rendezett, és a moszkvai filmfesztiválon nagydíjat nyert velük - emlékeztetett rá Vasy Géza.
Az 1960-as években a hivatalos és félhivatalos irodalomtörténet-írás a Húsz óra című regényét tartotta a legtöbbre, nagyrészt ideologikus értelmezés alapján - mondta. Hozzátette: az ezredfordulón viszont inkább Az ötödik pecsét című regényét emlegetik, egyes elbeszélései mellett.
Az írószövetség elnöke felidézte: Az ötödik pecsét témája, hogy "hogyan is áll az ember, az emberiség az erkölccsel, az erkölcsi törvényekkel, parancsokkal". Az ötödik pecsét feltörése biblikus jelentésű, a Jelenések könyvére utal, de a történet 1944 végén, Budapest nyilas megszállása alatt játszódik, a regény főhősének tucatnyi gyerek életét kell megtartania, megmentenie.
Sánta felfogása az volt, hogy az ember jónak születik, jóra nevelhető, de a körülmények, a megfontolások, érdekérvényesítés az erkölcsi jónak a képviseletét háttérbe tudja szorítani. Úgy gondolta, vannak időtlen erkölcsi törvények, amelyek persze módosulhatnak, de lényegük változatlan marad - magyarázta.
Hozzátette: Sánta Ferenc - regényből kiolvasható - felfogása szerint vannak olyan helyzetek, amikor nem az élet, hanem az erkölcsi elveinkhez való hűség a legfontosabb.
Sánta Ferenc elbeszéléseiről szólva megjegyezte: a Sokan voltunk olyan berobbanás volt az irodalmi életbe, mint a századelőn Móricz Zsigmond Hét krajcár című műve, egy csapásra a szűkebb irodalmi olvasóközönségen túl is ismertté és híressé tette az írót.
Mint mondta, van jó néhány elbeszélése Sánta Ferencnek, aminek szerepelnie kellene a magyar irodalom legfontosabb elbeszéléseinek antológiájában.
