Ez azonban a ki nem adott szabadságra nem érvényes, a szabadság kiadására vonatkozó munkavállalói igény a munkaviszony fennállása alatt nem évül el. A szabadság pénzbeni megváltásával kapcsolatos munkavállalói igény elévülése pedig azon a napon kezdődik, amikor a dolgozó munkaviszonya megszűnik. Ez utóbbi esetben az elévülési idő megegyzik a munkajogban általánossal, vagyis a 3 évvel.

E szabályt fontos hangsúlyozni, mert a gyakorlatban sokan úgy gondolják, sokan pedig tudni vélik, hogy a ki nem adott szabadságot a munkavállaló a tárgyév leteltével - mások szerint: csak ha a következő évben sem adták ki - elveszti. Erre azonban a jog sohaem biztosított lehetőséget, és ezek az állítások most sem igazak.

A munkavállalónak a szabadság természetbeni kiadására mindaddig jogos igánye van, amíg a szabadság természetben kiadható, vagyis gyakorlatilag a munkaviszony megszűnéséig. Ha tehát a munkáltató a tárgyévi szabadságot vagy annak egy részét nem adta ki, az nem eredményezi a szabadság elvesztését, amely kivehető lesz a következő tárgyévben. Ha a szabadság kiadása során a határidőkkel, illetve az átvihető szabadság mértékével kapcsolatban a munkáltató nem tartja meg a Munka törvénykönyve szabályait, szabálysértési pénzbírság kiszabására számíthat, egy esetleges munkaügyi ellenőrzés után. Ha pedig ez több munkavállalót érint, munkaügyi bírság kiszabására kerülhet sor.