Minden, amit a kártyázásról tudni szeretnél
Háromszáznál is több kártyajáték teljes leírását, s kártyatörténeti kuriózumokat tartalmaz az Akadémiai Kiadó új Kártyalexikonja, amely kétezer címszóban foglalja össze a kártyával és a kártyázással kapcsolatos érdekességeket. A kiadvány a 79. Ünnepi Köny
2008. június 9. hétfő 19:13 - Hírextra
Mint Berend Mihály, a kötet főszerkesztője elmondta az MTI-nek, ez a Kártyalexikon második, kibővített kiadása. Az első 1993-ban jelent meg, ötlete egy jeles hazai kártyagyűjtő, Jánoska Antal várbeli kiállítása nyomán született. Jánoska Antal egyébként a Kártyalexikon társszerkesztője, a kötet összeállításában pedig további tizenkét szerző vett részt.
"A háromszáz kártyajáték óriási szám, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a Magyarországon eddig megjelent, s a legbőségesebb vonatkozó információt tartalmazó Kártyakönyvben mindössze 46 játék leírása szerepel" - ismertette a lexikon előzményeit Berend Mihály.
Hozzátette, hogy a kibővített kiadás szerkesztői különös figyelmet szentelnek két igen népszerű játéknak: a bridzsnek, amit nagyon részletesen, két komplett licitrendszerrel ismertet a lexikon, valamint a pókernek. "Az 1993-as kiadás is nagyon bőséges információt szolgáltatott a pókerről, ám a második kiadásban a televíziós közvetítések kapcsán kialakult óriási érdeklődést is próbáljuk kielégíteni" - mondta.
Berend Mihály kitért arra, hogy a kártyafajtáknak megvan a maguk története, ahogy a játékoknak, vagy az egyes lapoknak is. "A kártya mondhatni egyidős az emberi civilizációval, már az ókori Egyiptomban, vagy a régi Kínában is voltak kártyajátékok. Kirakós játékokat is játszottak, de a madzsong is tulajdonképp egy kirakós kártyaszerűség" - mutatott rá.
A kártyatörténeti érdekességeket sorolva Berend Mihály kitért arra, hogy a magyar kártyát Tell kártyának is nevezik, ugyanis Schiller Tell Vilmos című drámájának alakjai szerepelnek a kártyalapokon.
Mint kifejtette, Napóleon nagy pasziánszozó volt, a csaták előtt kirakta a pasziánszot, hogy megtudja, másnap győzelem, avagy vereség vár-e rá. Általában bejöttek a sikert jósoló próféciák, ám a kártyalapok Waterloo előtt is győzelmet ígértek. Mindenesetre a pasziánszban szerepel Kis Napóleon, Nagy Napóleon, Napóleon sírja, tehát "a kártyában vastagon benne van" a francia császár.
"A második világháború idején, a szövetségesek európai partraszállásának, az úgynevezett D-nap előestéjén az amerikai főhadiszálláson Eisenhower tábornok és a törzstisztek az idegesség levezetésére bridzseltek" - említette érdekességként Berend Mihály, hozzátéve, hogy bridzseltek a recski táborban a rabok is, akik a játékhoz saját készítésű "kártyákat" használtak.
A főszerkesztő szerint a könyvből megtudható, hogy Ottlik Géza író az egyik legnagyobb magyar bridzsteoretikus volt, aki egy nagyszerű bridzskönyvet is írt. A lexikon révén a kártyabűvészet trükkjei is megismerhetők, ahogy az is, hogy az "ördög bibliája" milyen szerepet játszott a képzőművészetben, az irodalomban, vagy a zenében.
A kártyajátékosokat ábrázoló első rézmetszetek és festmények a XVI. századból származnak - így ábrázolta a játékot a XVI. század legjelentősebb németalföldi festője, az idősebb Pieter Bruegel is. Ami az irodalmat illeti, a kártyajátékok a reneszánsztól kezdve szerepelnek az alkotásokban, így Tolsztoj, Gogol, Turgenyev, Csehov, Dickens, Thackeray és Balzac műveiben. "A magyar irodalomban a kártya először Balassinál szerepel" - jegyezte meg Berend Mihály.
Mint rámutatott, az operákban is kártyáznak, így egyebek közt Puccini Manon Lescaut-jában, de szerephez jut az "ördög bibliája" Bizet Carmenjében, vagy Csajkovszkij Pikk dámájában.
"A lexikon foglalkozik egyebek közt a kaszinókkal és a kaszinójátékokkal, a nagy kártyateoretikusokkal, s minden egyébbel, ami a kártyához kapcsolódik" - hangsúlyozta Berend Mihály.
Forrás: MTI