60 éves a Magyar Dolozók Pártja

A kommunista pártok az első világháború követően váltak ki a szociáldemokrata mozgalomból. 1919 után Magyarországon a legális keretek között működő szociáldemokráciával szemben a kommunista mozgalom illegalitásba kényszerült. A közeledést a harmincas években kibontakozó antifasiszta népfrontmozgalom tette lehetővé, s az ország német megszállása után megállapodtak, hogy közösen küzdenek nemcsak a fasizmus ellen, hanem "az új, demokratikus Magyarország kialakításáért" is.

Az egységfront-megállapodás képezte a háború utáni együttműködés alapját, bár viták és súrlódások közepette. Társadalmi bázisánál, politikai jellegénél és programjánál fogva a két munkáspárt egymás vetélytársa volt a szakszervezeti és az üzemi bizottsági posztok betöltésekor, a parlamenti és helyhatósági választások során. Maga a Szociáldemokrata Párt sem volt egységes: centrumának egy része és a jobbszárny - Peyer Károly, Szeder Ferenc, Szélig Imre, Kéthly Anna s mások - több kérdésben támadták a munkásegységet, a Peyer-csoport 1946 decemberében memorandumban követelte a párt politikai irányvonalának megváltoztatását.
1947 folyamán az üzemi bizottsági választások, a köztársaságellenes szervezkedés felfedezése, a hároméves terv vitája nehezítette a munkáspártok együttműködését. A viszonyt az mérgesítette el végképp, amikor az augusztus 31-re kiírt parlamenti választásokat megelőzően Rákosi Mátyás felvetette a munkáspártok fúzióját, az SZDP jobboldala ekkor már egy kommunisták nélküli koalíció irányában tapogatózott.

A kommunista szalámi-taktika eredményeként 1947-1948 fordulójára eldőlt a ki kit győz le kérdése: az SZDP-ben a Marosán György vezette baloldal (erős MKP-s hátszéllel) kiszorította a jobboldal prominenseit a vezető pozíciókból. 1948. január-februárban a tagság tömegesen lépett át a kommunista pártba, tavasszal a fővárosban és vidéken is egymást követték az egyesítő konferenciák, taggyűlések.

E folyamat betetőzéseként 1948. június 12-én az SZDP XXXVII. és az MKP IV. kongresszusa előbb külön-külön áldását adta az egyesülésre, majd a még aznap délután összeülő egyesülési kongresszus elfogadta a Magyar Dolgozók Pártja programnyilatkozatát, szervezeti szabályzatát, s megválasztotta a vezető testületeket. A párt elnöke a szociáldemokrata Szakasits Árpád, főtitkára (később első titkára) a kommunista Rákosi Mátyás lett, az egyesülést követően az MDP taglétszáma meghaladta az egymilliót.

Miután a többi politikai pártot lényegében tömegszervezetként a Magyar Függetlenségi Népfrontba kényszerítették, gyakorlatilag felszámolták a többpártrendszert. Az 1956-os forradalomig az MDP volt Magyarország egyetlen politikai pártja, a "proletárdiktatúra élcsapata". A pártot 1956. október 31-én feloszlatták, majd Magyar Szocialista Munkáspárt néven alakították újjá.