Az ELTE Biológiai Fizika tanszékének kutatóját annak kapcsán kérdezte csoportjának hálózatkutatással kapcsolatos munkájáról a távirati iroda, hogy volt tanítványának, munkatársának, Barabási Albert-Lászlónak az emberek mozgási szokásairól készült tanulmánya a Nature tudományos szakfolyóirat legfrissebb számának címlap sztorija.

Vicsek Tamás csoportja - egyébként Barabási közreműködésével - hasonló adatbázissal dolgozott az egy évvel ezelőtt, szintén a Nature-ben közölt tanulmányuk elkészítésekor. Ez egy mobilszolgáltató cégtől beszerzett, Dél-Európából származó négymilliós adatbázis, mely az előfizetők egymás közti hívásait kódolva tartalmazza. "A közölt eredményeknek reprodukálhatóaknak kell lenniük, a kutatóknak tehát ki kellene adniuk az alapul szolgáló kódolt adatbázist, ha kutatótársuk azt kéri. Ez is biztosítéka annak, hogy nem személyes adatként kezelik a mobilszolgáltató adatait" - említ a jogi garanciák feletti érvet a kutatások tisztasága mellett Vicsek.

A magyar hálózatkutatók nem egyes emberek mozgását vizsgálták, hanem azt térképezték fel az említett kódolt formában, hogy ki kivel beszélt, hogyan, és milyen hálózatok alakultak ki az emberek között. Azt vizsgálták, hogyan alakul embercsoportok dinamikája ezen a nagy hálózaton belül.

Egy ezzel párhuzamos kutatásban tudományos csoportok (kondenzált anyagok fizikájával foglalkozó kutatók) együttműködését, tevékenységét térképezték fel. Megállapították, hogy a kis csoport (mintegy 8 ember) akkor stabil, ha kevés a külső kapcsolata; ha nagy a fluktuáció, akkor könnyen szétesik. A hálózatkutató szerint ennek csak egyik oka az emberi viselkedés, a kis csoportlétszámnál fellépő statisztikai szükségszerűség tovább erősíti ezt az effektust.
A nagyobb csoportok, például a vállalatok akkor stabilak, ha folyamatosan vannak kilépők és belépők úgy, hogy ezek száma nagyjából megegyezik. Ebben az esetben éppen az állandóság, merevség az, ami a csoport hirtelen széthullásához vezethet. Egy-egy nagy csoport is kis csoportokból épül azonban fel, ezért valamely szervezet szerkezetének elemzését érdemes a cégvezetőknek szervezetfejlesztő szakemberekre bízniuk, akik a hálózatkutatás tudományát átültetik a gyakorlati életbe.

A hálózatkutatás tudománya azért is fejlődött robbanásszerűen az elmúlt pár évben, mert egyre több ingyenes, nyíltan hozzáférhető adat áll rendelkezésre hozzá - véli Vicsek. Példa erre a Wikipédia, ahonnan lekérhető, hogy milyen kapcsolat van több millió szócikk között, milyen hivatkozásokat tartalmaz, sőt felépülésének teljes története elérhető, ezáltal egyfajta időben fejlődő hálózatként is elemezhető.

Rengeteg önkéntes adatbázis keletkezik napról napra az interneten, ilyenek a közösségi oldalak, az online üzletek, de akár a blogok (internetes naplók) is.
A világhálón egy legalább milliónyi könyvet kínáló cég egy adott könyv kiválasztásakor hálózatelemző programja segítségével tájékoztatja vevőjét, hogy azok, akik a szóban forgó művet már megvették, milyen más könyveket választottak még kínálatából. Egy filmeket kölcsönző internetes cég egymillió dollárt ajánlott fel annak, aki megfelelően működő "kínálószoftvert" készít 170 ezer filmet tartalmazó rendszerére. Ez a feladat egy bonyolult matematikai probléma tulajdonképpen - magyarázza Vicsek Tamás.

A matematikáról gyakran vélik úgy, hogy lezárt tudomány - válaszolta Lovász László akadémikus az ELTE Tudós Klubjának résztvevőjeként a tudósítónak. "Ám a hálózatkutatás példa arra, hogy egy új feladat új matematikai fogalmakat, hozzáállást igényel. Nem véletlen, hogy Erdős Pál és Rényi Alfréd matematikai munkásságát oly gyakran emlegetik a hálózatkutatás előzményei között."
A hálózatkutatásban a továbblépés abban rejlik, hogy a csúcspontokhoz és élekhez, amelyek a hálózatot ábrázolják, tulajdonságokat rendelünk - ismerteti a továbblépés irányát Vicsek Tamás. Jobb leírást kapunk a rendszerről, ha nem egy pont a csúcs, és nem egy vonal az él, hanem többdimenziós mindkettő.

Vicsek Tamás csoportja a kollektív mozgás évekkel ezelőtt megkezdett tanulmányozását is folytatja. Legutóbbi kísérletükben sólyomra, gólyára és siklóernyősökre erősítettek helymeghatározót (GPS-t), és repülési stratégiájukat hasonlították össze. A madarak és a siklóernyős is meglepően pontosan követték azt a modellt, mellyel a fizika leírja, hogyan lehet optimálisan átjutni egyik légrétegből a másik, eltérő hőmérsékletű rétegbe. Eredményeiket a Proceedings of National Academy of Sciences amerikai tudományos szakfolyóiratban, márciusban közölték.