A koncepciós per alaptalan volt

Ezért volt az, hogy a kivégzés után nem merték nyilvánosságra hozni a részleteket, s ezért fordulhatott elő, hogy ötven évet kellett várni arra, míg a teljes szöveg nyilvánosságra került - tette hozzá.

Az 52 órás per szerdai lejátszásának szünetében a korabeli tanú, aki jelenleg a Történelmi Igazságtétel Bizottság elnöke, kijelentette: a per szöveghű nyilvánosságra hozatala segíthet abban, hogy azok, akik a rendszerváltás után nőttek fel, "megértsék azt a kort, amelyben ez a per zajlott, mivel számukra teljes képtelenség az, ami akkor történt".

Megemlítette, hogy a Nagy Imre-per erkölcsileg azért sem védhető, mert 1956-ban Rajk László újratemetésén az egyeduralkodó Magyar Dolgozók Pártja ígéretet tett arra, hogy soha többet nem fordul elő ehhez hasonló eset, ennek ellenére alig két évre rá megismétlődött a koncepciós perek sorozata, amelynek legismertebb epizódja a néhai miniszterelnök és társai ellen vezetett bírósági eljárás volt.

"A kettő között mindössze annyi különbség volt, hogy míg a Rajk-per a sztálinizmus, addig a Nagy Imre-per a leninizmus pere volt" - fogalmazott.
Elmondta, hogy Nagy Imre kivégzésének másnapján a börtönbe vitte nekik a foglár a Szabad Nép egy példányát, amely beszámolt az ítélet végrehajtásáról, ezzel is lélektani nyomást gyakorolva a fogvatartottakra. A hatalomnak ezzel az volt a célja meglátása szerint, hogy demonstrálja az elítélteknek is: a Kádár-rendszer olyannyira megszilárdult, hogy megengedhette magának a forradalom miniszterelnökének kivégzését.

Elmondása szerint a Nagy Imrét a miniszterelnöki székben illegitim módon váltó Kádár Jánosnak a perrel bizonyítania kellett a szovjetek előtt a politikai rátermettségét. Kádárnak ugyanis a forradalommal kapcsolatban két lehetősége volt: vagy szembefordul Nagy Imrével, vagy - tekintve, hogy sokáig azonos platformon volt vele - ő lett volna a másodrendű vádlott Nagy Imre mellett. Az eljárás így lett koncepciós perré, melynek során a bíróság csak azt vette figyelembe, amit hallani akart - folytatta.

Regéczy-Nagy László szerint a vádakkal szemben Nagy Imre és Maléter Pál tartott ki a legbátrabban és legkövetkezetesebben, holott ők tudhatták a legbiztosabban, hogy kivégzik őket. Társaik is többnyire határozottan állták a támadásokat, noha közülük Tildy Zoltán kisgazda politikus, Nagy Imre államminisztere - mint mondta - "teljesen felőrlődött a pszichológiai hadviselésben".

Kopácsi Sándor, a nemzetőrség helyettes parancsnoka hasonlóképpen megtört - állapította meg Regéczy-Nagy László, hozzátéve: ő maga látta zokogásban kitörni Kopácsit.
Megítélése szerint ugyanakkor a Kádár-rendszer megszilárdításához "többet ért egy lelkileg megnyomorított, életfogytiglanra ítélt Kopácsi, mint egy mártír".