Becslések alapján jelenleg több mint 40 ezer dél-koreai iskolás él külföldön az édesanyjával, ez a szakértők szerint a globalizált oktatás új korszakának egyik következménye - írta a jelenséggel foglalkozó riportjában a minap a The New York Times.

A dél-koreai közoktatás merev, és híresen stresszes rendszerével elégedetlen szülők két legyet is ütnek egy csapásra, amikor a nem csekély anyagi terhet vállalva például Amerikában vagy Új-Zélandon íratják be az általános iskolába a gyermeküket. Egyrészt remekül megtanulnak angolul, ami később még nagy előnyt jelent majd nekik, amikor Dél-Koreába visszatérve bekerülnek a hazai taposómalomba és helyt kell állniuk a legjobb iskolákba való bejutásért folyó hisztérikus versenyfutásban. Másrészt amíg külföldön okulnak, addig is mentesülnek ettől a rájuk váró nyomasztó tehertől.

A dél-koreai tanulók ugyan évről-évre rutinosan hozzák a csúcshelyezéseket a nemzetközi tudásszint felmérő próbákon, ám ezért akkora árat fizetnek a szülők, hogy a nem kis mértékben csökkenő születésszámot is ezzel magyarázzák az elemzők.

Közben a terheket vállaló családok méltatlankodnak, hogy nem is olyan kiváló a dél-koreai oktatás, hiszen nemcsak az angoltanítással van baj, hanem a kreatív gondolkodásra sem szoktatják rá a gyerekeket, pedig ez a globalizáció korában már nélkülözhetetlen képesség.
Ri Mjong Bak dél-koreai államfő szerint a gyerekek ilyen mértékű külföldi iskoláztatása példátlan a világon, és egy interjújában bejelentette, hogy a társadalmi probléma megoldására kezdetnek mindjárt felvesznek tízezer angoltanárt.

A Koreai Oktatás Fejlesztési Intézet adatai alapján 2006-ban csaknem 30 ezer általános és középiskolás tanuló hagyta el az országot. E szerint a külföldön tanulók száma 2004 és 2006 között megkétszereződött, 2000 és 2006 között pedig meghétszereződött. (Azokat az iskolás korú gyerekeket nem számolták bele, akik azért távoztak az országból, mert a szüleik külföldön találtak munkát vagy emigráltak.)

Amerikában a dél-koreai diákok alkotják a legnagyobb számú külföldi diákcsoportot, Új-Zélandon pedig a második legnépesebbet. Új-Zéland egyébként is kedvelt célpont a Dél-Koreában már közkeletűen "vadlúd" családoknak nevezett szétszakadt családok számára. 2007-ben közel hétezer dél-koreai általános és középiskolás tanult ott: a szigetországban iskoláztatott külföldi diákok 38 százaléka.

- Két évig beszéltünk róla, hogy ide jövünk, mielőtt megtettük" - mesélte egy anyuka, aki 15 hónapja érkezett Aucklandbe két fiával. - Az sohasem volt kérdés, hogy eljövünk, csak az nem volt világos, hogy mikor - szögezte le határozottan.

A "vadlúd" papák (akik arról kapták nevüket, hogy évente egyszer-kétszer repülnek el otthonról, meglátogatni a családot) kezdetben főleg a tehetősebbek közül kerültek ki, és zömmel az Egyesült Államokba küldték a feleségüket a gyerekkel. Az utóbbi években azonban a középosztály inkább a kevésbé költséges Kanadát, Ausztráliát és Új-Zélandot részesíti előnyben. (Új-Zélandon például 8700 dollár egy gyerek évi tandíja.)

Vannak buzgó családfők, akik elég gazdagok is ahhoz, hogy évente számos alkalommal átrepüljék családjuk után a tengereket, de akadnak "pingvinek" is, akik egy szárnycsapást sem tesznek ezért.

Ám az ilyen kényszerű "vadlúd" életnek is megvannak a szárnyszegő buktatói: a gyerekek ugyan szépen megtanulnak angolul, ellenben sokat felejtenek anyanyelvükből és nem fejlődik koreai identitásuk, így később nem megy zökkenőmentesen a visszailleszkedésük. A szülők viszont azzal érvelnek, hogy ha a gyerek később nem jut be a legelitebb koreai felsőoktatásba, nem szerzi meg azokat a kapcsolatokat, amelyek majd a boldogulását segítik az életben.

A szakértők szerint a dél-koreai nők társadalmi megbecsültségének és befolyásának növekedését a "vadlúd" kivándorlás is előmozdítja. A konzervatívok viszont úgy vélik, az ilyen anyák akár a házasságukat is feláldozzák a gyerekeik külföldi oktatásnak oltárán, és az egész csak arra megy ki, hogy minél távolabb kerüljenek az anyósuktól.

Az útra kelt anyák azonban a 4. századi kínai konfuciánus filozófus, Mencius anyjára hivatkoznak. Az Ázsia-szerte jól ismert legenda szerint Mencius édesanyja három szomszédos vidéket is bejárt, mielőtt a legjobb helyet megtalálta volna a fia oktatására.

"Azzal, hogy idejöttünk, pontosan azt tettük, amit ő" - idézte a lap nemzetközi kiadása egy két éve Aucklandben élő kétgyermekes dél-koreai anyuka véleményét.