Elnémult besúgók – a titkosszolgálat szelleme kísért
A rendszerváltás utáni politikai viták visszatérő eleme hazánkban az egykori állambiztonságiak, besúgók és tartótisztek problémája. Sokan Csehországra mutogatnak, hogy lám, ott megvolt a nagytakarítás. Azonban mi még szerencsésnek is érezhetjük magunk Rom
2008. június 12. csütörtök 17:30 - Constantinovits Milán
Hazafias besúgók jól megfizetveA Securitate formálisan tizennyolc éve feloszlott ugyan, ám tagjainak névsorát csak az utóbbi időben kezdték el nyilvánosságra hozni. Ennek oka, hogy sokan az SRI-ben folytatták tovább tevékenységüket, mások nyugállományba vonultak, azonban a szekus iratok csak nemrég váltak hozzáférhetővé, kutathatóvá. Bár 1999. december 9-én a román törvényhozás elfogadta a 187. sz. törvényt, amely létrehozta a
Kommunista Állambiztonság Irattárát Vizsgáló Bizottságot (CNSAS), a múlt feltárása csak 2006-ban kezdődhetett meg, amikor Călin Popescu Tăriceanu a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke - és egyben kormányfő - intézményesítette a CNSAS-t. A Nagy Románia Párt ugyanis egészen addig folyamatosan hátráltatta a vizsgálóbizottság munkáját, arra hivatkozva, hogy a Securitate csak hazafias kötelességének tett eleget.
Nehezítette a szembenézést az is, hogy nem egyértelműen negatív a múlt rendszer kiszolgálóinak társadalmi megítélése Romániában. Ezt mutatja, hogy az egykori szekusok kiemelt nyugdíjat kapnak: míg mások átlagosan 650 lejt (kb. 50 ezer forint) vesznek kézhez havonta, a volt állambiztonságiak nem ritkán ennek a hétszeresét(!). A jelenlegi liberális kormányzat ezen az anomálián kíván változtatni: tervezetük szerint, akiről az Átvilágítási Tanács jogerős határozatban kimondja, hogy besúgóként tevékenykedett, annak normálisra csökkentenék a járandóságát.
A dossziék nyitogatását végző CNSAS-nek sem egyszerű a munkája, januárban alkotmányellenesnek minősítették ama jogkörét, amelynél fogva jogerősen kijelenthette, hogy valaki a Secu kötelékeibe tartozott-e avagy sem. A hatókör megvonása országos elégedetlenségi hullámot váltott ki, azonban mindenütt csak kevesek demonstráltak ellene. Basescu államelnök végül kompromisszumos megoldással engedélyezte a CNSAS munkáját, viszont csak javaslattevő szerepet adott neki, és a helyhatósági választások jelöltjeinek átvilágítását is fel kellett függeszteniük.
Az egyház is nyakig benne voltA tényfeltáró munka lassításának fő oka, hogy a román társadalmat valósággal sokkolták a napvilágra került információk. Kiderült, hogy jóval többen vettek részt az elnyomó államgépezet működésében, mint azt korábban feltételezték. A CNSAS vizsgálata alapján Nicolae Corneanu bánsági metropolita és
Constantin Balaceanu Stolnici akadémikus is együttműködött a titkosszolgálattal, illetve Bartolomeu Anania (Kolozs), Andrei Andreicu (Fehér), Gherasim (Vâlcea) és Teodosie (Tomis) ortodox egyházi vezetők is beismerő vallomást tettek.
Számos katolikus és protestáns vezetőről is kiderült, hogy nem tiszta egészen a múltja. A reformátusok részéről Tőkés László küzd az egyházi hálózat feltárásért, ő leplezte le, hogy például Bányai Ferenc temesvári lelkipásztor írt jelentéseket a Securitáténak. Besúgó volt a püspök sógora, a Stelian álnéven jelentő Bartha Tibor is. De jelentéseket írt Gálffy Zoltán kolozsvári teológiai tanár is, aki tagja volt a rendszerváltás utáni református zsinatnak. Aron fedőnévvel jelentett a szintén temesvári Halász Sándor, Paptamási egykori lelkésze, Kovács Imre pedig Avramként írta alá jegyzeteit. Herman név alatt pedig Fazekas Sándor ténykedett, ő jelenleg egy nagyváradi gyülekezet lelkésze.
Lassan tisztul a képRománia harcot folytat a múlttal, és bár nagyon vegyes a társadalom hozzáállása, egyre több a pozitív fejlemény. Ilyen a tervezett nyugdíjreform, vagy a pár éve megnyitott Máramarosszigeti börtönmúzeum, ami a legvéresebb államterrornak állít sokkoló, de hiteles emléket. Megkezdődött a ’89-es forradalmárok hivatalos elismerése is, azonban öröm az ürömben, hogy sok szekust szintén rehabliltáltak közben, és Tőkés Lászlót pedig nem. A püspök erről így nyilatkozott: „
Rég rossz, hogy ha egy embernek magának kell folyamodnia azért, hogy elismerjék, hogy forradalmár vagy nem forradalmár, hát én Iliescuhoz nyújtsak be kérvényt, hogy érdemeimet elismerjék, megítélésem szerint azon a szinten, ahol én mozogtam megalázó volna elvárni tőlem.” Ám az mindenképpen örvendetes, hogy Tőkés érdemeinek állami elismerését épp egy ortodox érsek, Nicolae Corneanu kezdeményezte.
A Secu és az emberkereskedelem
Ceausescu idejében a Securitate hírszerző részlege rendkívül fontos gazdasági tevékenységet is folytatott. Ennek első megjelenési formája volt a német és a zsidó származású román állampolgárok az NSZK-nak, valamint Izraelnek való "eladása". A folyamat 1963-ban kezdődött, amikor a román kormány brit közvetítéssel megegyezett Izraellel tízezer zsidó család ütemezett kivándorlásában: a tranzakció rendkívül költséges volt, személyenként 4-6 ezer dollár, és a belső elhárítással foglalkozó Securitate I. Igazgatósága ellenőrzése mellett történt. A hatvanas évek végétől az NSZK kormánya is hasonló módszerekhez folyamodott, és "kivásárlási" programot indított, amit az 1978-as államközi egyezmény csak szentesített. Az eddigi kutatások szerint az 1968 és 1989 között kivándorolt kb. negyvenezer zsidóért 112 millió dollárt fizetett Romániának az izraeli kormány, míg a nyugatnémet hatóságok közel kétszázezer németet "vásároltak meg". Marius Oprea történész szerint az "idegenek" kivándorlásának köszönhetően a DIE (a BM III/I. Csoportfőnökségének megfelelője) kb. négyszázmillió dolláros tiszta profitot könyvelhetett el.
(Élet és Irodalom)