Bíró Ferenc immár második alkalommal szervezte meg az országos dongós találkozót, börzét és versenyt, melyre mintegy 40-45 vendég érkezett az ország minden szegletéből és a határon túlról.

A háromnapos rendezvényen a résztvevők megismerkedhettek egymás kétkerekűivel - többek között egy motorizált tandemmel is -, s ha az eső egy kicsit alábbhagy, ügyességi és gyorsasági versenyeken vehetnek részt, szombaton Nagyszentmiklósra, vasárnap pedig Óföldeákra kirándulnak - mondta a szervező.

A dunántúli dongósokat összefogó Juhász János felelevenítette, hogy a kerékpárokra szerelhető segédmotorok gyártásának ötlete 1953-ban merült föl Magyarországon, a vidéken élők közlekedésének megkönnyítése érdekében. A lehetőségeket számba véve a magyar mérnökök úgy döntöttek, hogy egy olasz motort "adaptálnak". Az első Dongókat 1954 augusztusában gyártották a székesfehérvári Vadásztölténygyárban, ahol minden szükséges eszköz megvolt az egyszerű technológiát igénylő motorok előállításához.

A kétütemű motorok sorozatgyártása egy esztendővel később kezdődött el. A boltokban 1480 forintért lehetett megvásárolni, ami akkor jó kéthavi átlagfizetésnek felelt meg. Kapható volt kerékpárral együtt is, körülbelül 2200 forintért. A léghűtéses, 38 köbcentiméteres motorok legnagyobb teljesítménye 0,8 lóerő 4600-as percenkénti fordulatszámon.

A motor nagy előnye volt, hogy a korabeli kerékpárokra két csavarral föl lehetett erősíteni, fogyasztása csekély, 100 kilométerenként 1-1,5 liter benzin, s karbantartása sem igényelt különösebb műszaki ismereteket.

A csupán 1957-ig gyártott Dongók vesztét a segédmotor-kerékpárok megjelenése okozta, a kétsebességes, kényelmesebb járművek kiszorították őket a piacról - mondta Juhász János, aki szerint ma néhány száz Dongó lehet még Magyarországon.

Veteránmotoros körökben az aprócska segédmotorral felszerelt kerékpárok igen népszerűek, volt olyan találkozó, melyen egy Dongót választottak közönségdíjasnak a látogatók.