Levél Hillernek

Kivételes pillanathoz érkeztek a magyar kulturális és tudományos élet szereplői, így Ön is. Jövőre, 2009-ben ünnepeljük a rendszerváltoztatás 20. évfordulóját, mely évforduló nem is annyira az emlékezésről, mint inkább a két évtizeddel ezelőtti demokratikus átalakulás teremtette új felelősségről szól. A politikai elit - ez is jól látható húsz év távolából - gyakran nem tudott megfelelni ennek a kihívásnak, ugyanakkor nem lehetünk igazságtalanok sem. Magát a pozíciókért folytatott küzdelmet is tanulni kell, ez a folyamat évtizedeket vehet igénybe, és ahhoz is idő kell, hogy összegyűljön a tapasztalat: a másik fél kiszorításával leginkább önmagunknak ártunk. Mivel tudjuk, hogy Hiller István miniszter és kiváló történész birtokában van ennek a felismerésnek, engedje meg, hogy a következő nyilvános kéréssel forduljunk Önhöz.
A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítványhoz nem csak a Terror Háza Múzeum tartozik, hanem a XX. és XXI Század Intézet is. Az a tény, hogy a múzeum működtetésére fordított központi forrás 2002 óta több mint 50 százalékkal csökkent, nehéz helyzetbe hozta intézményünket, melynek világszínvonalú technikai felszereltsége folyamatos karbantartást igényel. A csökkentett összeg az üzemeltetési költségeket sem fedezi, programjaink finanszírozását ezért kizárólag külső támogatásból tudjuk biztosítani. Ennél is szomorúbb azonban, hogy közalapítványunk két tudományos intézete, a XX. Század Intézet és XXI. Század Intézet 2002 óta, immáron hat éve, egyetlen fillér állami támogatást sem kapott.
Tisztában vagyunk azzal, hogy a kulturális intézményrendszer állami finanszírozásának hazai gyakorlatában bevett szokás, hogy politikai indulatok és érdekek alapján ítélnek - illetve vonnak meg támogatást. Ez történt 1998 és 2002 között, az Orbán-kormány idején, amikor az 56-os Intézet és a Politikatörténeti Intézet négy éven át nem jutott állami forráshoz. Ma már tudjuk, hogy ez a döntés nyilvánvalóan akkor sem fogadható el, ha az első megközelítésben a Horn-kormány finanszírozási gyakorlatára adott válasz volt. Így érkeztünk 2002-hez, amikor a Medgyessy-, majd a Gyurcsány-kormány döntött úgy, aki nincs velük, az nincs.
Bár a szociálliberális kormányzat két támogatott intézménye, az 56-os Intézet és a Politikatörténeti Intézet, mely az állami intézményrendszeren kívül működő magánjellegű kutatóhely, 2002 óta nem emelte fel a hangját, hogy a tudományos diskurzusban érintett hasonló profilú társintézmények, így a XX. és XXI. Század Intézet helyzete tarthatatlan, idővel talán ők is felnőnek a voltaire-i gondolathoz, hogy a mindenkori vitapartner véleményformáló lehetőségének biztosítása teszi valóban demokratává a gondolkodót.

Tisztelt Miniszter Úr, büszkén mondhatjuk, hogy a 2002 óta mesterségesen fenntartott állapot ellenére az irányításunk alatt álló két tudományos intézet számos konferencia szervezésével, neves külföldi szakemberek, a tudományos élet kiválóságainak megszólaltatásával, továbbá gondolatébresztő beszélgetés-sorozatok, kerekasztal-beszélgetések szervezésével bizonyította intellektuális igényességét és nyitottságát, kiegyensúlyozottságra való törekvését. Tekintettel a tudatosan előidézett forráshiányra, kizárólag külföldi intézmények támogatásával, így például az Konrad Adenauer Alapítvány vagy az ugyancsak német Ettersberg Alapítvány pénzügyi segítségével tudtunk működni. Ugye Ön is úgy gondolja, hogy ez nem tartható állapot!
2009-ben ünnepeljük a rendszerváltoztatás húszadik évfordulóját. Közalapítványunk intézetein keresztül készül az évfordulóra. Reményt ébresztő, hogy alig fél éve a Magyar Köztársaság Kormánya többek között az Ön tárcájának javaslatára támogatta közalapítványunk "Emlékpontok" elnevezésű oktatási projektjét és annak unós forrásokból történő megvalósítását.

Tisztelt Miniszter Úr, arra kérem, járjon közbe azért, hogy a XX. és XXI. Század Intézet, az 56-os Intézet vagy a Politikatörténeti Intézetéhez mérhető támogatáshoz jusson. Mindannyiunk érdeke ez, hiszen a 20. évforduló csak akkor lehet teljes, ha a létező és komoly munkát végző intézmények közvetítette értelmezések mindegyike megjelenik a közös intellektuális térben. Kérem, mutasson példát, hiszen Ön sem kívánhatja ennek a példátlan gyakorlatnak a továbbélését.