Az 1956-os Intézet és a Nyílt Társadalom Archívum által szervett programon, ahol hétfőtől péntekig lejátsszák a Nagy Imre-per teljes, 52 órás hanganyagát a budapesti Centrális Galériában, pénteken Szántó Zoltán, az 1956-ban alakult munkáspárt, az MSZMP Ideiglenes Intézőbizottságának tagja úgy nyilatkozott Nagy Imréről: kormányzása alatt előtérbe került a hazafiság a kommunista internacionalizmussal szemben, amit ő többször szóvá tett neki, ám Nagy Imre erre ingerülten letorkollta.
Ezután a jugoszláv nagykövetségen történtekről elmondta, hogy ott optimista hangulat alakult ki, melynek során úgy vélekedtek, hogy "az újabb Nagy Imre-kormány már nincs messze". Vallomása szerint durva, szocializmus és Szovjetunió-ellenes jelszavakat hangoztattak Nagy Imre környezetében nem csak a felnőttek, hanem a gyermekek is. Amikor a nagykövetségen voltak, Nagy Imrét a jugoszláv kommunista párt egy idő után kérte, hogy mondjon le, ám erre ő nem volt hajlandó, amit a tanú szintén negatív felhanggal említett.
Szántó Zoltán vallomása szerint a Varsói Szerződésből való kilépésről és a semlegesség kihirdetéséről le akarta beszélni Nagy Imrét, amit ő nem fogadott meg. Beszámolt arról is, amikor Maléter Pál honvédelmi miniszter "durva, élcelődő hangnemben" referált az akkori kormányfőnek a katonai helyzetről.
Azt tagadta, hogy a forradalom alatt a párt legfelsőbb vezető szerve, az ideiglenes intézőbizottság - amelynek ő is tagja volt - ülésezett, helyette egy elnökség működött; a pártvezetés módszerében beállt változást saját bevallása szerint felrótta Nagy Imrének. Más tanúkhoz hasonlóan azt is állította, hogy a fővárosban elkövetett atrocitásokra felhívta a kormányfő figyelmét, aki ezekről nem volt hajlandó tárgyalni.
Azt a vádat alátámasztandó, miszerint Nagy Imre mindvégig a kommunizmus tekintélyét aláaknázó tevékenységet folytatott, elmondta, hogy a jugoszláv nagykövetségen is folyton azt hajtogatta a volt kormányfő: az 1956-os eseményeket ők, a pártellenzék idézte elő.
Ebből a tanú azt szűrte le, hogy "a felkelés egyáltalán nem volt olyan spontán, mint amilyennek sokan ezt fel akarták tüntetni". Véleménye szerint ugyanis Nagy Imre a kommunizmussal ellenséges cselekedeteket hajtott végre már jóval korábban is. Azt is vallotta, hogy az imperializmus országaival tartotta a kapcsolatot Nagy Imre, amelynek bizonyítékaként a Szabad Európa Rádióhoz a jugoszláv nagykövetségről eljuttatott közleményét említette, amelyben az állt: nem tárgyalnak a Kádár-kormánnyal.
Nagy Imre arra akarta emlékeztetni a bíróságot, hogy a párt élén október végétől Kádár János állt, ám nevének kiejtését már megakadályozta Vida Ferenc, a népbírósági tanács elnöke. A néhai kormányfő arról is beszélt, hogy a párt legfőbb vezetője november 2-án már nem tartózkodott az országban, ezért a pártirányításról tárgyalni akart, ám erre már nem kerülhetett sor a szovjetek 1956. november 4-i támadása miatt.
Nagy Imre kitért arra, hogy jugoszláv tanácsra valójában megírta lemondó levelét, amelynek foganatosítására végül nem került sor. Megjegyezte azt is, hogy a tanú többször valótlanságokat állított. A jugoszláv nagykövetségen egyébként minden döntést közösen hoztak, amelyhez Szántó Zoltán is beleegyezését adta - tette hozzá.
