De ha az a kis pénz is késik — mint ahogy áprilisban felkavarta az olimpiai támogatások kis pocsolyáját az olimpiai támogatások folyósításának csúszása — akkor még nehezebb fenntartani a szakszövettséget, pláne egy hatalmas konkurrenciaharcban. A szövetségek — nem közvetlenül, de azért mégis - egymás elől szerzik meg a támogatásokat, óhatatlanul a másik rovására. Erre mondják a szakértők, hogy a rendszer nem tökéletes, de eddig még nem találtak ki jobbat.

Azt már régóta tudjuk, hogy tökéletes, minden sportági szakszövetség által magasztalt támogatási koncepciót készíteni lehetetlen küldetés. A keveset nehéz elosztani, a sokat meg macerás — azért minden évben kísérletet tesznek szeretett sportunk irányító szervei. A lista végén is kell valamely sportágaknak állnia, de hogy az éppen a tollaslabda vagy a szörf lesz, azt különböző szempontok alapján állapítják meg.

Szakadék a rendszerben

A Magyar Olimpiai Bizottság támogatási rendszerének fix pontja az alaptámogatás. Ez a legtöbb sportág esetében mindössze 2 millió forint. Még mielőtt továbbmennénk, érdemes egy pillantást vetni azokra a sportágakra, melyek például 2007-ben (az olimpiai felkészülés kellős közepén) mindössze ezzel a kis támogatással számolhattak a MOB részéről: gyeplabda, szinkronúszás, snowboard, sí, curling, lovaglás(!). Ez utóbbi azért is érdekes, mert elvégre lovas nemzet lennénk, vagy mi a fene…

A lista eleje viszont kirobbanthatatlan, a topon a klasszikus magyar sportágak sorakoznak: a kajak-kenu, az úszás és a vívás, a csapatsportágak közül pedig a vízilabda és a kézilabda. Persze a felsorolt sportok képviselői nem is panaszkodnak, a több százmilliós támogatással emelhetik az átlagnál amúgy is magasabb költségvetésüket. Ezen a ponton el is érkeztünk a támogatások elosztásának rákfenéjéhez: a hagyományosan sikeres olimpiai számok és a futottak még kategória közötti mély szakadékhoz.