Római erődfal Pakson

A valamikori Duna-meder fölé magasodó Bottyán-sánc fennsíkján elhelyezkedő Lussonium feltárása a Pécsi Tudományegyetem szakmai programjának keretében Visy Zsolt régész, egyetemi tanár vezetésével folyik. Az ásatások anyagi hátterét kezdetben Paks Város Önkormányzata, majd 1994. óta az önkormányzat által fenntartott paksi Városi Múzeum költségvetése fedezi - mondta el az MTI-nek Váradyné Péterfy Zsuzsa múzeumigazgató.

Az eddigi kutatások során számos katonai és polgári épületet találtak. Az előkerült leletek és objektumok elemzése megmutatta, hogy a legkorábbi palánktábor már a Krisztus utáni 1. század derekán, Claudius császár uralkodása idején megépült és a 2. században is használatban volt - tette hozzá.

Tájékoztatása szerint a feltárások során előkerült az erőd északi sáncrendszere, több helyen az erőd fala, védőárkai, a két déli kaputorony.

Az erőd déli falának belső oldalán több helyiségből álló, keleti oldalán faoszlopokkal ellátott, porticusos, azaz tornácos épületsor, egy kaszárnyaépület helyezkedett el. A késő római korban, amikor az erőd már nem volt használatban, a déli kaputoronytól néhány méterre északra felépült egy tízszer kilenc méteres kiterjedésű torony, úgynevezett kiserőd, melyet a tartomány feladása után is használtak a népvándorláskor elején.

2003-ban a római erőd déli kapujának, az ettől északra található kaszárnyaépületnek és a késő római kiserődnek a műemléki helyreállítása történt meg, a romkert újabb bővítésére 2007-2008-ban került sor az északi erődfal- és környezetének műemléki helyreállításával. A homokkő-kváder burkolatú fal szinte eredeti magasságig felfalazva fogja közre a vörösfenyőből felépített északi kaputornyokat, melyek az eredetileg itt álló, kőből épült kapuk jelzésszerű bemutatását célozzák.
A helyreállítási munkálatok Paks város költségvetéséből, valamint a Duna-Mecsek Területfejlesztési Alapítvány támogatásával valósultak meg. A műemléki helyreállítások kiviteli terveit H. Vladár Ágnes Ybl-díjas építészmérnök készítette el.