Az emberek legközelebbi genetikai rokonait vizsgáló kutatók kimutatták, hogy a stressz mértéke jelentősen csökkent azon agressziónak áldozatul esett csimpánzoknál, melyeket egy harmadik egyed megvigasztalt. "A vigasztalás rendszerint csók vagy ölelés formájában érkezik" - mondja Dr. Orlaith N. Fraser brit kutató. "Ez rendkívül érdekes" - mondja, mivel ezen viselkedést ritkán látni máskor, mint konfliktust követően.

"Ha csókot alkalmaznak, akkor a vigasztaló egyed száját a másik testének nyomja, általában a fejtetőn vagy a háton. Ha ölelésre kerül sor, akkor a vigasztaló egyik vagy mindkét karját a befogadó köré fonja".

Az eredmény a stressz kiváltotta viselkedés - mint vakaródzás vagy önkurkászás - mértékének csökkenése az agresszió áldozatánál - jelentette Fraser és csapata. Dr. Frans de Waal amerikai kutató szerint a vizsgálat nagyon fontos, mivel a vigasztalás és a stressz csökkenése közötti kapcsolatot tárja fel. Korábban már néhány kutató kijelentette, hogy a vigasztalásnak nincsen hatása a stresszre, mondja de Waal.

"Ezen vizsgálat minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a vigasztalás tényleg azt teszi, amit a szó maga sugall, megkönnyebbülést hoz a konfliktust követően a szomorú felek számára. A bizonyíték impozáns és valószínűsíti, hogy a vigasztalás viselkedése az empátia kifejeződése" - mondja de Waal.

De Waal azt sugallja, hogy az empátia ezen bizonyítéka a főemlősöknél "talán egyenértékű azzal, amit az embergyerekeknél 'együtt érző aggódásnak' hívnak". Ezen viselkedés során a gyerekek megérintik, vagy megölelik a szomorú családtagokat, mely "valójában azonos azzal, amit a csimpánzok tesznek, így az összehasonlítás annyira nem is elrugaszkodott". Míg a csimpánzoknál megfigyelhető ezen empátia, a majmoknál nem - mondja Waal.


Fraser szerint az ilyen viselkedésre utaló bizonyítékokat figyeltek már meg nagyobb aggyal rendelkező madaraknál és kutyáknál, ám eddig még nem mutatták ki, hogy a viselkedés csökkenti-e a stressz szintjét ezen állatok esetén. A korábbi, a csimpánzok közötti konfliktust érintő vizsgálat olyan esetekre koncentrált, ahol az áldozat és a támadó végül kibékült, és kevés figyelmet fordított a harmadik fél szerepére.

Fraser és csapata az angliai Chester Állatkert csimpánzcsoportját vizsgálta 2005. januárja és 2006. szeptembere között, rögzítve az olyan agresszív magatartásformákat, mint a harapás, az ütés, a lerohanás, a taposás, az üldözés vagy a fenyegetés. Az eredmények azt mutatják, hogy a "csimpánzok barátságos gesztussal vigasztalják és nyugtatják meg az agresszió miatt lehangolt áldozatokat". A vigasztalás a legnagyobb valószínűséggel olyan csimpánzok között fordult elő, melyek már értékes kapcsolatokkal rendelkeztek.