Bár a kampánya jól, és ami fontosabb, időben indult, mégsem jutott el az áhított jelölésig. Valószínűleg a februári szuperkedd idején ronthatott vagy közvetlenül azt megelőzően, igaz ezt ilyen távolságból nehéz megítélni. Ekkor szavazott egyszerre több állam, és ekkor gyűjtött be egy jelentős előnyt Obama, amit Clinton már nem tudott ledolgozni. Bár ő volt a nagy esélyes, de talán túl könnyűnek találta Obamát és nem vette komolyan a felfele törekvő, ambíciózus fekete politikust. Lehet, ha előbb felfigyel rá, mint idén január, akkor másképp indult volna a sorsfordító februári szavazásnak. Kampánytanácsadói úgy gondolták, hogy az ismeretlen kis Barack soha nem fog nagyra nőni, és majd magától elvérzik. És itt tévedtek egy hatalmasat.

Bár Clinton tavaly januárban indított, Obama nem sokkal később startolt, de idén év elejéig nagyon nem foglalkoztak egymással. Pedig ezalatt lett az ismeretlen politikusból államok szerte ismert induló. Ezekben a hónapokban tudta Obama megszerezni azokat az alapokat, amikkel megerősíthette magát a mostani időszakra. Folyamatosan növelte beszédeinek hallgatói létszámát, ezzel párhuzamosan a számlájára érkező támogatások összegét is. Így volt miből nekivágnia az újévet követő startnak.

Clinton viszont főleg a nevéből, és a múltjából építkezett, hozzátéve férjéből egy kis darabot. Sajnos kevés konkrétummal szolgált eközben és nehezen akart az erős nőből kemény férfivá válni. Egy kis könnyezés ugyan segített rajta, de nem döntötte romba az Obama kampányt, és nem emelt magasba egy kemény és erős államasszonyt.

Az alelnök jelölt?

Most már tudjuk, hogy elnök idén biztosan nem lesz, de alelnök még lehet. Az Obama-Clinton páros szavazói bázisa elvileg éppen kiegészíti egymást, de az elmúlt hónapokban sikerült annyira elpüfölniük egymást, hogy a voksolásra hajlandók nehezen fogják a pofonokat megbocsátani a másik félnek. Viszont, ha sikerül a nagy kibékítési kísérlet – és ezt a választóik is elhinnék – akkor jó eséllyel kerülhetne Bill Clinton az első first vice lord-ként a White House-ba. Obamára ugyanis főleg a feketék, a férfiak, és egyéb bevándorlók szavaznak, míg Hillary-ra a fehérek, az asszonyok, a tősgyökeresek adják támogatásukat.

Ezt a mixet a republikánus oldalnak - legyen bárki is a majdani alelnökjelölt - igen nehéz lenne túlszárnyalni. Persze Obama most nem rohan párttársa karjai közé. Óvatosan kell egyensúlyoznia, ha nem akarja Clinton befogadásával elveszteni jelenlegi bázisának egy részét. Az első tapogatózások már a jelöltség elnyerésének éjszakáján megtörténtek, de az ezzel kapcsolatos tárgyalások jelentőségét mind a kettő oldal igyekszik erőteljesen csökkenteni. A döntés legkésőbb az augusztus végi denveri jelölőgyűlésig meg kell szülessen.

Obama vs. McCain

Bár a Hillary ügy sem elhanyagolandó, de ennél sokkal fontosabb, hogy sikerül-e a demokratáknak kiütni a kormányzói botot a republikánusok kezéből. A feladat nyilván egyik oldalon sem lesz egyszerű. McCain-ről már most is sokan úgy tartják, hogy ő lesz a 3. Bush az elnöki névsorban, és ha kell, még nevet is „változtat” majd ezügyben. Nehéz elhitetnie, hogy jobb lenne Bush-nál, részben Irak miatt, részben mert nem sokat ért a gazdasághoz, amely jelenleg jobban foglalkoztatja az amerikaiakat, mint a háború. Van ugyan gazdasági programja, de az számos sebből vérzik. Kevés dologra kínál megfelelő megoldást, de azok mellett viszont folyamatosan kitart. Míg az elnökválasztási kampány többi résztvevője inkább a bezárkózás felé hajlik, addig ő továbbra is a szabadkereskedelem híve, mert szerinte csak úgy maradhat versenyképes Amerika, ha nyitott marad. Ő állt elő először azzal az ötlettel, hogy a nyárra el kellene törölni az üzemanyag adóját, így könnyítve a gazdasági nehézségekkel küszködő lakosság terhein.

Obama időnként megpendít populista húrokat, rájátszik a gazdag vállalatokkal szembeni érzelmekre. A globalizáció kihívásaira nem a nyitottság, illetve a versenyképesség növelésével, hanem protekcionista politikával reagál. Ugyanakkor elvetette McCain és Clinton javaslatát az üzemanyagadó felfüggesztésére, mondván, ez egyszerű propagandafogás. Ennél sokkal többet nem lehet tudni a gazdasági elképzeléseiről, mivel erősen alkalmazkodik a mindenkori széljáráshoz és könnyen köt kompromisszumokat a személyének jobb megítélése miatt.