Legyünk negatívak is

A két jelölt – bár megegyezett a tisztességes, korrekt hangnemben, mégis – igyekszik a másikat rossz színben feltüntetni. McCain kihasználja, hogy a Washington által terrorista szervezetnek tartott palesztin militáns csoport, a Hamász egyik szóvivője elismerően nyilatkozott Obamáról, és azt mondta, reméli, hogy ő fog nyerni. A republikánus szenátor érezhetően arra törekszik, hogy Obamát úgy állítsa be, mint aki túl puhány lenne a terrorizmus elleni harcban. Persze közben Obama sem tétlenkedik: igyekszik a republikánus politikust úgy beállítani, mint aki egy az egyben George Bush jelenlegi elnök politikáját folytatná. Erre példának használja azt, hogy McCain nem akarja kivonni az amerikai katonákat Irakból, de Obama szerint riválisa az Iránnal szembeni keménykedéssel is csak annyit érne el, mint Bush: a perzsa ország még erősebbé válna a Közel-Keleten. Elképzelhető, hogy Obamáék rá fognak játszani a rivális idős korára is. Többen így értelmezték azt, amikor a hamászos bírálatra az volt a válasz: McCain "meg van zavarodva".

A magánemberek

Az amerikai bulvársajtó minden négyzetcentiméteren jelen van, és diktafonokkal, fényképezőgépekkel felszerelkezve igyekszik megörökíteni a két elnök aspiráns intimebb pillanatait. Főleg Obama-nal könnyebb a helyzetük, aki kora miatt is könnyebben alkalmazkodik a folyamatos zaklatáshoz. Az erre szakosodott zsurnaliszták igyekeznek minél több negatív pletykát is kideríteni. McCainről kiderült, hogy a felszólásain legtöbbször higgadt politikus néha igen kemény, és durva is tud lenni. Egy alkalommal a „baszd meg” szófordulattal illette kampánycsapatának azt a tagját, aki kifogásolta, hogy késve érkezett meg egy megbeszélésre. De a saját feleségét sem mindig kíméli. Állítólag egy kampány során lekurvázta az asszonyt, amikor az meg merte neki említeni, hogy ritkul a haja.

Obama sem fenékig tökéletesség. Állítólag horkol, és reggelente egy kicsit büdi is, és talán emiatt a gyereki sem szeretnek vele mindig játszani. Igaz, ő jobban viseli a kampányt, és okosabban is irányítja csapatát, mint jóval idősebb republikánus ellenfele teszi azt.

Ki fog győzni?

Most még lehetetlen ezt előre eldönteni. Az igazi, mindent eldöntő és elsöprő kampány az utolsó két hónapban indul. Innentől kezdve az urnák bezárásáig, mind a két jelölt a nap 24 órájában, a hét minden napján fog repdesni városról-városra, tömeggyűlésről-nyugdíjastalálkozóra, hogy minél több embert tudjanak meggyőzni a maguk igazáról. Mivel odakint nincs kampánycsend, így az utolsó utáni pillanatig tart majd a küzdelem. Ráadásul az államokban folyamatos az időeltolódás az egyes területek között, így a 24 órás szavazási időszak a valóságban akár 36 óráig, vagy még tovább is eltarthat. Fontos lesz, hogy ki hogy fogja egészséggel, kitartással, és ami nem mindegy pénzzel bírni a tempót. Meghatározó lesz az alelnökök kiválasztása is, akik segíthetik, vagy éppenséggel megbuktathatják az elnöki kampányt.



Nem elhanyagolandó az sem, hogy milyen idő várható a szavazás napján. A voksolási hajlandóságot ugyanis jelentősen befolyásolhatja egyes területeken az éppen aktuális napsütés, eső vagy ne adj isten havazás. Minél kevesebben mennek el véleményt nyilvánítani, annál nagyobb az esély egy republikánus győzelemre, mivel az az oldal jóval fegyelmezettebb, mint a másik. A nagy számú eredménynél sem biztos a demokrata siker, mert fontos, hogy a fix demokrata államok szép sorban felsorakozzanak a jelöltjük mögött.

A lényeg mindenképpen az, hogy bárki ül be jövő év januárjában az ovális iroda elnöki karosszékébe, mindenképpen változást fog hozni az USA történelmébe. Obamával az első sötétbőrű, McCain-nel a legidősebb korban ciklusát kezdő elnök veszi át a stafétabotot.

Európaiként azonban sokkal fontosabb, hogy reménykedhetünk a mostaninál nyitottabb, a világra talán jobban odafigyelő, kevésbé fennhéjázó Amerika megszületésében. Ez talán mindenkinek örömet fog okozni!