Kukoricanövények sora mellett áll egy üvegházban Anthony Clarke mikrobiológus, a délnyugat Ontarióban lévő Guelph Egyetem tudományos komplexumának legfelső emeletén. A fekete műanyag edényekből sarjadó hajtásokban látja a megújuló üzemanyag jövőjét. Mint a Reuters hírügynökség munkatársának elmondta, magát a gabonát élelmiszerként,a növény leveleit, szárát és pelyváját viszont bio-üzemanyag gyártásához kívánják majd hasznosítani. A növényi hulladék üzemanyaggá alakítását és az etanol készítéséhez szükséges glukóz kivonását azonban nehézzé és költségessé teszi, hogy az alapanyagban a növényi cellulóz szoros rácsozatba van szőve.
- Van technológiája a cellulózanyagból készített bio-üzemanyagoknak, azonban sok savra és gőzre van szükség a folyamathoz, s mindkettő előállítása energiaigényes, egyben költséges is- hangsúlyozta Clarke, azt is megjegyezve, hogy e technológiával a cellulóz kevesebb energiát ad, mint a kukorica.

A kutatók azonban új technológia kidolgozásán fáradoznak, amellyel a cellulóz-etanol háromszor-nyolcszor energiahatékonyabb lehet, mint a kukorica-etanol. Clarke és kollégái olyan mikroorganizmusokkal kísérleteznek, amelyek cellulózt rágó enzimeket produkálnak, hasonlatosan azokhoz, amelyek lehetővé teszik a fű megemésztését a kérődzők számára. A cél: létrehozni az olcsó és természetes módját annak, hogy ipari méretekben gyárthassanak cellulóz etanolt. A kutatást támogatja az Ottawa központú Iogen, amely vezető cég a bio-üzemanyagok második nemzedékének területén.

Az Iogen - a Royal Dutch Shell és a Goldman Sachs Group támogatásával - négy éven át üzemeltette bemutató gyárát Ottawában, és bízik abban, hogy hamarosan cellulóz etanolt gyárt a kanadai préri világában, Saskatchewanban félmilliárd dollárért létesített üzemben. A vállalat hasonló beruházást tervez Idahóban is.

Miközben Kanada a cellulóz innováció élvonalában halad, bio-etanolgyártása - összevetve a az Egyesült Államok 18,5 és Brazília 13 milliárd literével - kicsi, kevesebb, mint 1 milliárd liter volt 2006-ban.

A bio-üzemanyagok következő nemzedékéért vívott küzdelemben részt vesznek a DuPont Co. és a General Motors amerikai vállalatok is. Sőt a GM 12 olyan járműmodellt mutatott be, amelyek 85 százalékos etanoltartalmú üzemanyaggal működnének.
- Úgy látszik, hogy a a jövő a bio-üzemanyagok következő nemzedékéé, amely hulladékot feldolgozva teremt új értéket - állapította meg Gordon Quaiattini, a megújuló üzemanyagok kanadai szövetségének elnöke. Al Mussell, a Guelph Egyetem George Morris Centre agytrösztjének a közgazdásza szerint azonban az új technológia még nem a jelené.
- A cellulóz-etanol ipari méretű előállításának megvalósításához még legalább öt évre van szükség - állapította meg a szakértő. Addig továbbra is a gabonaalapú etanol lesz a bioüzemanyag-szabvány Észak-Amerikában.

A környezetvédők szerint a kormányok, hogy zöldnek tűnjenek, környezetvédelmileg és szociálisan hibás terméket toltak előtérbe. Elméletileg a bio-üzemanyag jó dolog - állapította meg David Martin, a Greenpeace kanadai energiakoordinátora, elismerve, hogy a növény tisztább üzemanyagforrás, mint a kőolaj, mert nem juttat további széndioxidot a levegőbe. A valóságban azonban a bio-üzemanyag csapás a világra - tette hozzá, részben a bio-üzemanyagot téve felelőssé azért, hogy a kukoricaárak megháromszorozódtak az elmúlt három évben és elérték a vékánkénti több mint 6 dolláros rekordszintet. Viszont a gabonaalapú etanol gyártói úgy tapasztalják, hogy őket teszik meg bűnbaknak az élelmiszerárak emelkedésének globális kérdésében.
- Az élelmiszerárak gyors növekedéséért az energiaköltség a felelős, és kevés köze van a gabona tényleges költségéhez - hangsúlyozta Robert Gallant, a Greenfield Ethanol kanadai termelő és elosztó vezérigazgatója. - Az olaj költsége 100 százalékkal emelkedett. Végezzék el a számításokat - intette a más véleményt osztókat. Gallant a kukorica-etanolt lépcsőfoknak tekinti a cellulóz-etanolért folyó küzdelemben, amely a reményei szerint valamikor felváltja a gabonából készült etanolt mint elsődleges bio-üzemanyag forrást Észak-Amerikában.
- A cellulóz sokkal több olajbázisú energiaforrást válthat ki, tehát kedvező környezetvédelmi hatása lesz - vélekedik a vezérigazgató.

Az érzékeltetett kutatási nehézségek ellenére a világ országai nagyon is számítanak a bio-üzemanyagokra, hiszen kötelezettségeket vállaltak a károsanyag-kibocsátások csökkentésére. Kanadában az a terv, hogy 2010-re a bio-üzemanyagok második nemzedékének (így a cellulóz etanolnak) a felhasználását az összes üzemanyag mostani 1 százalékáról 5 százalékra emelik. Az Európai Unió vezetői ugyancsak a szállításban elhasznált bio-üzemanyagok mennyiségének ötszörös növekedését írták elő (2020-ig 2-ről 10 százalékra növelve a részarányt), hangsúlyozottan arra a feltételezésre építve, hogy a második generációs bio-üzemanyagok felhasználása a következő évtizedben általánossá válik.