110 éve született a regényíró

Iskoláit szülővárosában végezte, de tanáraival elég nehezen jött ki. "Bosszúból" több későbbi művének egy-egy alakját róluk mintázta, ostoba és kegyetlen embereknek ábrázolva őket. 1916 novemberében behívták katonai szolgálatra, majd 1917 júniusában a nyugati frontra küldték. Higgadt, kötelességtudó katona volt, többször is megmentette bajtársait, mígnem egy támadáskor gránátszilánk sebesítette meg, s a háború végéig egy duisburgi kórházban lábadozott. A háború után nehezen illeszkedett be a civil életbe, életunt és kiábrándult lett.

Sok mindennel megpróbálkozott: volt autóversenyző, tanító, sírkőügynök, újságíró egy reklámlapnál. 1920-ban megjelentette Álomszoba című művészregényét, különösebb visszhang nélkül. 1925-ben Berlinben a Sport im Bild című sportújságnál helyezkedett el, s belevetette magát a társasági életbe, kifogástalan eleganciájú alakja gyakran tűnt fel a különböző eseményeken. Még abban az évben feleségül vette Jutta Zambona színésznőt és publikálni kezdte - meglehetősen középszerű - novelláit, amelyekkel nem aratott sikert.

1927-ben hat hét alatt megírta a háborús élményeit feldolgozó Nyugaton a helyzet változatlan című regényét, amelyet a Vossische Zeitung című lap közölt folytatásokban, majd könyv alakban is megjelent, s rögtön hatalmas siker lett. Másfél év alatt három és félmillió példányban kelt el, s 1932-re 29 nyelven készült el a fordítása. Akadtak bírálói is, a jobboldal "saját fészkébe piszkítónak", pacifistának és németidegennek bélyegezte. A regényből készült film 1930-as berlini ősbemutatóján a náci párt botrányt rendezett: bűzbombákat és fehér egereket dobáltak a nézők közé "Ébresztő, Németország!" felkiáltásokkal. A filmet a hatóságok "a német tekintély veszélyeztetése" ürügyén be is tiltották.

1931-ben Remarque megjelentette a folytatást És azután... címmel, ez azonban már nem volt olyan sikeres, mint az első rész. 1932-ben elhagyta Németországot, s Svájcban telepedett le. 1933-ban a nácik nyilvánosan elégették könyveit, majd 1938-ban állampolgárságától is megfosztották.

1939-ben Hollywoodba ment, s a társasági élet meghatározó személyisége lett. 1942-ben New Yorkban telepedett le, s megjelentette az emigráns lét tapasztalatairól szóló, bestsellerré lett A Diadalív árnyékában című művét, amelyből több film is készült. A második világháború eseményei újabb regények megírására ösztönözték (Szikrányi élet, Szerelem és halál órája). 1947-ben amerikai állampolgárságot kapott, s ettől kezdve "ingázott" Amerika és Svájc között. Élete utolsó éveiben főként Svájcban élt, míg 1970. szeptember 25-én a svájci Locarnóban gyógyíthatatlan betegség végzett vele.