A felkeléstől a lefekvésig, életünk minden pillanatában valamilyen információval bombáz minket közvetlen vagy a tágabb környezetünk. Fontos, hogy milyen idő lesz aznap, hogy hogyan öltözzünk fel. Tudnunk kell, hogy a főnök milyen hangulatban van, ebédidőben a kedvenc kaja lesz-e feltálalva. Este a párunk otthon lesz-e, hogy tudunk e közös esti programot csinálni, s miután ezen is túl vagyunk fontos kérdés, hogy milyen idő lesz másnap. Szóval a különböző tények, adatok folyamatosan mindenhol és mindenkor ömlenek ránk.

Ezek egyik vállfaja a hír. De, mit is nevez az újságírás híreknek? A szakma különböző nagyjai, a legismertebb hírszakértők könyvek tucatjait szentelték a fenti kérdés megválaszolására. Ahány ember, annyiféleképpen igyekezett a lényeget meghatározni. Röviden: minden hír információ, de nem minden információ hír. Hogy miért? Egy rövid definícióval igyekszem rávilágítani.

A hír

Olyan információt tartalmaz, amely a megszokottól eltér, aktuális, helyi érdekeltségű, rövid és tömör. A hossza általában nem több 2-5 sornál. A híreknek is van több fajtája, de a lényeg, hogy a szikár tényeknél több nem szerepelhet bennük. Létezik közszolgálati és kereskedelmi hírszerkesztés. A közszolgálatinál a hírblokk elején van a legfontosabb, a legtöbb érdeklődésre számot tartó információ, majd ahogy haladunk az időben a közölt hírek egyre kevesebb hírértéket képviselnek. Ez a lineáris változat. A kereskedelmi tévéknél másként kezelik a feladatot. Az itteni hírblokkok hírértékük szerint hullámzóak, vagyis a időről-időre bedobnak egy olyan hírt, amely feldobja a már lankadó érdeklődést.

Lényeges, hogy az újságíró véleményét mindig szigorúan el kell különíteni a hírtől. Ez egy nagyon fontos pont, amelyet sajnos a mai magyar hírmédiában dolgozók előszeretettel igyekeznek elfelejteni. Az újságokban könnyebb a helyzet, mert ott különböző vonalakkal, színekkel jól láthatóan tudják különválasztani a két dolgot, de az elektronikus médiumokban ez már nehezebb. A rádiókban rövid zenei betétekkel igyekeznek a kommentárokat a hírektől elválasztani, sőt arra is van példa, hogy önálló műsorszámként szerepel az újságíró véleménye.

S, vajon mit érdemes tudni a jó hírolvasóról?

A külföldi példák alapján bátran meghatározható. Az amerikai vezető hírolvasók évtizedek óta dolgoznak ugyanazon a helyen, ugyanabban a pozícióban. Egyik leghíresebb közöttük Walter Cronkite, aki több, mint 40 évig hetente 5 estén keresztül tájékoztatta a tévénézőket. A ma is nagyon elegáns úriember szavait napról-napra milliók lesték Amerika szerte. Nem igazán nyilvánított véleményt, csak a híreket olvasta fel. Ám, ahogy azt megtette az maga felért egy véleménnyel. Egyébként ő a magánéletében is igyekezett úgy viselkedni, ahogy az a munkaköréhez passzolt. Nem lehetett súlyos kicsapongásokról, botrányokról hallani vele kapcsolatban. Egy interjúban elmondta, hogy fontos volt számára az, hogy az ő szájából elhangzó hírek ne csak attól legyenek hitelesek, hogy tényleg megtörténtek, hanem attól is, hogy ő ismerteti azokat a nézőkkel. Úgy gondolom, hogy ez a magyaroknak is követendő példa lehetne.

Az európai nyomvonal az angol BBC-től indul, amelyet nemcsak a kontinensen, de számos földrészen, mint a közszolgálatiság mintaképének tartanak. Az itt készülő hírműsorok és azok készítői a cég etikai kódexét maximálisan betartva dolgoznak.

CNN

A televíziók esetében teljesen más az alaphelyzet. A CNN megjelenéséig igazából senki nem látott üzletet a hírekben. Ugyan mi lehet abban érdekes, hogy néhány öltönyös, kosztümös bemondó egész nap csak olvas – gondolták a producerek. Aztán Ted Turner változtatott az állásponton. Azóta már nálunk is működik olyan csatorna, amely a folyamatos tájékoztatást tűzte ki célul. Viszont hírekkel vagy híradóval a tematikus csatornák kivételével mindenhol találkozhatunk. Az, hogy ezeket, hol milyen formában készítik el és tálalják a nézőknek az már más kérdés.

MTV

Néhány éve a Magyar Televízióban a kereskedelmi televízióktól egykor nagy felhajtással távozott „sztár” hírolvasók, D. Tóth Krisztina és Pálffy István vették át az esti főműsoridőben vetítendő Híradók vezetését. Igyekeztek az addig megszokott és túlságosan szubjektív hírszerkesztési elvektől visszatalálni a közszolgálati formához. Mellettük az elején, a hétvégéken kapott helyett a Novodomszky Éva-Süveges Gergő páros is. Aztán Pálffy-ék kezdtek belefáradni a sok munkába, és egyre több helyett kapott a másik két páros is. Ráadásul rájöttek arra, is, hogy a hétvégéken nagyobb a nézettség, így időről-időre ők vezették a szombat-vasárnapi híradókat. D.Tóth Kriszta azóta Brüsszelből is tudósított, és Pálffy mellett új kolléganő, Varga Edit volt látható.

Pálffy egyébként érdekes szelete a magyar hírolvasók táborának. Évekkel ezelőtt tűnt fel a Magyar televízióban, ahol a Hét stábját erősítette. Komolyabb feltűnést nem okozott a jelenléte. Aztán a TV2 indulásakor, az akkori főnöknek, Tolvaj Ferencnek köszönhetően Stahl Judittal együtt az induló Tények arca és hangja lett. A kereskedelmi stílushoz illett az a fajta slamposság, ahogy igyekezett két hír között rövid, 1-2 mondatos kommentárokat improvizálni. Ezek vagy ültek a helyükön vagy nem. Különösebb hatást nem okoztak. Pálffy néha igyekezett jópofáskodni is, ami ebbe a műfajba nem fér be, ráadásul az ő státuszához sem illeszkedtek. Engem néha kifejezetten idegesített. Ezt a stílust igyekezett a királyi tévénél is folytatni, amit viszont katasztrófának tartok.

Egyszer volt egy hír, miszerint egy iskolában fiktív gyerekek után is felvettek állami pénzt. A bejátszás után Pálffy István egy félmosollyal közölte „így kell gyereket csinálni”. Ez egyszerre sértő a riportban szereplőkre és a televízióra is, mivel a véleményét belekeverte a hírműfajba. A BBC-nél ezért akár pénzbüntetés is járhatna. Persze nálunk erről szó sincs. Itthon még nem tartunk ott, hogyha ez néző szórakozni akar, akkor a kereskedelmi tévére kapcsol, ha viszont pontos és megbízható információkra van szüksége, akkor önkéntesen a közszolgálati híradót nézi meg. Számomra Novodomszky Éva vagy Süveges Gergő sokkal hitelesebb, pontosan azért, mert az ő viselkedésük, egész médiabeli jelenlétük sokkal korrektebb, közszolgálatibb.

Nehézségek

Egyébként a szenvedő, küszködő szervezet egyedül rendelkezik azzal a hírszolgáltatási hálózattal, amellyel mindenkit megelőzve elsők lehetnének a piacon. A folyamatos politikai herce-hurcának köszönhetően nemcsak a tv, de a körzeti adók sem kapnak tisztességes támogatást. Így, ahelyett, hogy fejlesztenék a szervezetet és ezáltal létrehoznának egy országosan is komoly hírhálózatot, inkább személyeskedő politikai csatározások megszégyenítő céltáblájává vált. Ráadásul nemcsak hazánkban, hanem a környező kelet-európai országokban is komoly tekintélyt vívhatna ki a cég magának, ha az önjelölt politikai komisszárok végre új játszóteret keresnének maguknak.
Viszont Pálffystól is az utóbbi évek legjobb „királyi” híradójának tartom a mostanit. A hírek összeállítása, sorrendje megfelel az előírtaknak. Elfogultságot is csak annyiban lehet érezni, amennyit a politikai kézi vezérlés bele tud gyömöszölni. Igaz, hogy rengeteget kell még rajta javítani, de ha a politikusok is úgy akarják, akkor nem menthetetlen a dolog.