A panelházak magyarországi karrierje a valamikor a hatvanas évek közepén kezdődött, ám a kezdeti tündöklést szépen lassan felváltotta a betondzsungelek iránti közutálat. A nyolcvanas évtized „luxuslakótelepei” feltartóztatni már nem, csupán lelassítani tudták a folyamatot. A rendszerváltás után, amikor a cellaházak megítélése soha nem látott holtpontra jutott, egyre több szakmai és civil szervezet kezdte kongatni a vészharangot a negyven éve elhanyagolt épületek műszaki állapota miatt. A magyar állam ezek után 2001-ben jutott el odáig, hogy elindítsa az átfogó Panelprogramot, melynek az volt a célja, hogy állami pályázatok útján tegye rendbe a megközelítőleg 700 ezer, házgyári technológiával épített magyar lakást. A több, mint 30 milliárd forint közpénzt felemésztő munka azóta is folyik, sőt a tervek szerint 2011-ig meg sem áll. Körülbelül ennyi az, ami biztosan elmondható a nagy felújítás-sorozatról, az elért eredményeket ugyanis még a szakemberek is legfeljebb megbecsülni tudják.

Lapunk a problémakör egyik legjobb magyarországi ismerőjét kereste meg. A cél az volt, hogy az olvasó végre szakszerű, sallangmentes képet kapjon a Panelprogramról. Novák Ágnes egyetemi oktató, építészmérnök igazi „panelszakértő”, aki a doktori disszertációját is a témában írta.

Ébredés negyven év után

A magyar panelházak általános állapotáról Novák Ágnes a következő véleményt fogalmazza meg: tartószerkezetileg rendben vannak, attól tehát nem kell tartani, hogy az elkövetkező negyven évben bárkinek is a fejére dőlnének. Ezt mutatják az időnként előforduló robbanások és lakástüzek is. Minden egyéb szerkezet azonban felújításra, illetve cserére szorul. Azonban ez nem elég, a teljes üdvösséghez (élhető, fenntartható otthonok) még hozzá is kell tenni egy kicsit, például hőszigetelésben. Hogy mi végre az áldatlan viszonyok? A szakember azt mondja, egy ingatlan értékének körülbelül a két százalékát kellene minden egyes esztendőben fenntartásba fektetni ahhoz, hogy hosszú távon is szinten maradjon. Panelházaink esetében viszont e nélkül telt el negyven év…

Mennyi az annyi?

Aki megpróbálta nyomon követni a program teljes pályafutását, hamar megfigyelhette, hogy a sajtóban gyakran ellentétes információk jelenek meg még az alapvető paraméterekkel kapcsolatban is. Ne higgyük azonban, hogy a trehány médiaipar áldozatai vagyunk. Novák Ágnes szerint például senki, még a szakmabeliek sem tudják megtippelni, hogy az elmúlt 15 évben mennyit költöttünk panelházainkra. Megemlítette, hogy mikor a doktoriját írta, megpróbált minden autentikus forrást felkutatni, - hiába. Teljes homály fedi azt is, hogy hány lakás újult meg, mert még az is felújításnak számít, ha egy réges-rég beázó házon végre megjavítják a tetőszigetelést. Teljes tehát a tanácstalanság, de ez még nem a legnagyobb gond.

Koncepcióhiány, szabálytalanságokkal keverve

Az igazi problémát az építész szerint a program szakmaiatlansága jelenti. Tavaly például el sem indították a pályázatokat, s Novák szerint ennek az volt az oka, hogy maguk a döntéshozók is elbizonytalanodtak az irányvonal helyességét illetően. Nagyon elkeserítőnek tartja például, hogy a pályáztatás során a bírálók még arra sem figyeltek, hogy a beruházások megfeleljenek az új hőtechnikai szabványoknak. Igen meglepődött akkor is, mikor azt tapasztalta, hogy egy 12 emeletes, 120 lakásos ház átalakításához nincs szükség építési engedélyre. Holott az építési hatóság meghatalmazása nem csupán a külcsínre ad garanciát, hanem funkcionális szempontból is szabályozza a renovációt. Éppen ezért nem meglepő, hogy általában nem jön ki az általános szabvány a kivitelezésnél. Koncepcióhiányra utal továbbá az is, amikor olyan ház ablakait cserélik ki, amely 10 évvel ezelőtt kapott vadonatúj nyílászárókat…

Modern távhőre lenne szükség!

A bajok másik forrását a szakember a felújítás során figyelembe vett szempontokban látja. Mint Novák Ágnes elmondta, az utóbbi időben a lakók eléggé távfűtésellenesek lettek, ami az ő nézőpontjukból érthető, viszont tudni kell, hogy az igazán hatékony megoldás mégiscsak a távhő lenne, persze megfelelően működtetve. Ha például a távfűtő művekre rátelepülne egy-egy áramtermelő, akkor a maradék hőjét („hulladékhő”) melegvíz készítésre fordíthatná – mondja Novák. Vidéken esetenként a biogázok felhasználása is segíthetne. Mindebben az a legszebb, hogy az ilyesfajta megoldásokra még csak kísérletek sincsenek hazánkban. Az építész szerint egyetlen olyan ház van Magyarországon, ahol a fűtést korszerű, megújuló energiaforrások bevonásával oldják meg. Ez az épület Dunaújvárosban található, de azt tudni kell, hogy a beruházás nem volt a Panelprogram része, hanem egy uniós kutatási terv keretében valósult meg. Az EU pénzt áldozott a kísérletre, a kivitelezésre viszont egy eurocentet sem adott. Az eredmény: 85%-os energia megtakarítás! Ez azt jelenti, hogy a lakóknak mindössze 15 %-ot kell fizetniük, plusz a környezetet megóvásában is aktívan részt vesznek.

Extrém megoldások: betontorony félbevágva?

Mikor a hosszú távú megoldás kerül szóba, Novák Ágnes elmeséli, hogy nemrég Berlinben járt egy szakmai konferencián, amelynek épp az volt a témája, hogy miként lehetne csökkenteni a panellakások számát, valamint elkerülni a nyugaton is jellemző gettósodást. A szakértő elmondta, hogy Magyarországon még nem bontottak le panelházat, s ez várhatóan sokáig így marad. Azonban mint sorolta, nem feltétlenül kell szétbombázni a már meglévő betondzsungeleket, de mindenképpen célnak kell lennie a blokkházak humanizálása, modernizációja. Ezekre számos példát látni Hollandiában, Svédországban, vagy épp Németországban. Arrafelé előfordul például, hogy három egymás mellett fekvő lakást úgy alakítanak át, hogy végül két tágas otthon lesz belőlük. De az sem ritka, hogy a tetőszintek egy része, illetve a fölszint egyes terei bontás alá esnek, az így nyert plusz terek, napfénnyel árasztott átriumok pedig már egész csinos kis épületté varázsolják a 3-4 emeletes házakat. Hogy mi legyen a 10-12 szintes „kádártornyokal”? Novák szerint azokból „le kell szedegetni egy pár emeletet” – erre szintén számos precedens mutatkozik az elbától nyugatra. Ráadásul, bármilyen meglepő, az építész állítja: Magyarországon lakásfelesleg van, a lakótelepek zöme 10-15 százalékos hiánnyal üzemel.

A pénztelenség ördögi kör

Pozitívumként említette ugyanakkor, hogy az idei pályázatoknál már legalább megkövetelik a szabványok betartását. Ettől azért mindenképpen várható a Panelprogram javulása.
Bár nem kifejezetten a szakmába vágó terület, Novák Ágnes megjegyzi: maga a finanszírozási koncepció is alapos átgondolást igényelne. Milyen rendszer az, amelyikben épp azok nem juthatnak közpénzekhez, akik a legjobban rá vannak szorulva? Pont azok esnek ki ugyanis a támogatások köréből, akik már a havi számlákat sem tudják fizetni, nemhogy a sokszor több százezer forintos önrészt. Ez viszont azt jelenti, hogy esélyt sem kapnak az olcsóbb rezsire, hiszen az alacsony fűtésszámlát éppen például a szigetelés korszerűsítésétől várhatnák.

Vissza a jövőbe?

Ezzel kapcsolatban Novák Ágnes egy érdekes megoldást javasol: vissza kellene államosítani a magánlakásoknak legalább egy részét, így a bérlakásokká alakított csekély bérleti díjaiból egy idő után az önkormányzatoknak elég forrás állna rendelkezésére egy teljes körű modernizáció végrehajtására. Az így keletkező, 3000 forintos számlákat pedig már a szegényebb családok is időben be tudnák fizetni. Az alternatív energiaforrások szaporodására pedig Novák Ágnes a jövőben sem lát sok esélyt. Hogy mi lehet ennek az oka? Az energiára kivetett 20 %-os áfakulcs, meg a magyar állam éves költségvetése talán tudna erről mesélni…