Gary Russ tengerbiológus szerint, mindenkit kissé meglepett az eredmény. Elmondása szerint, vizsgálatuk során a halak regenerálódásának konzisztens mintáját figyelték meg Cairns északi részétől a Heron-szigetig, ami igen nagy területet jelent.

2004 közepén, az ausztrál kormány létrehozta a Nagy Korallzátony Tengeri Parkot, mellyel a világ legnagyobb, tengeri védelmi zónája jött létre. A halászatot teljes egészében megtiltották a park harmadán - több mint 100 ezer négyzetkilométeren - , többek között 70, biológiailag egyedi "biorégióban".

Akkor a felmérések során kiderült, hogy az ausztrálok nagy része védelmet akar a zátonynak, ám a döntés vitát váltott ki a kereskedelmi és sporthalászatot űzők között, akik elsősorban a zátonypisztrángra vadásztak.

A Russ csapata által végzett felmérések most azt mutatják, hogy a halak egyedszáma több mint 60 százalékkal nőtt a halászattól mentes régiókban. Összehasonlításképpen, a pisztrángok száma a halászatot lehetővé tevő területeken semmit nem változott. Russ azt reméli, hogy hosszú távon a védett területen élő halak egyedszámának növekedése sikeresebb szaporodást tesz lehetővé, ezzel megnöveli a halászott területeken élők egyedszámát is.

Egy másik, ausztrál kutatók által vezetett vizsgálat során szintén az derült ki, hogy a korallpisztrángok egyedszáma figyelemreméltóan nőtt a tiltott zónákban, a zátony körüli 32-200 kilométeres területen. Ezen nyílt tengeri régiók közül négyben a halak számra 31-60 százalékkal nagyobb volt, mint a közeli, védelmet nem élvező területeken, mindössze két évvel a döntés megszületése után.

Az eredmények egybecsengése, kombinálva azzal, hogy a part menti kolóniák egyedszáma sem csökkent, azt sugallja, hogy a különbségek a halászat gyakorlatának visszaszorításának, nem pedig a más területeken életbe lépő komolyabb halászat eredményei.