Legyél Te is város!

Az Önkormányzati Törvény (ÖTV) szerint minden nagyközségből lehet város, a kezdeményezés joga a képviselő testületé, a döntés joga pedig a köztársasági elnöké, ahol szűrőként belép a szakminisztérium is a képbe. Azonban ennél is keményebb feltételekhez kötik a falvak, községek átalakulását nagyközséggé, amely a legfontosabb kritérium a várossá válás felé. Manapság nagyközség csak olyan település lehet, amelyek az ÖTV hatálybalépésekor már azok voltak, és ahol legalább ötezer ember él. Vagyis elsősorban örökölni lehet a címet, vagy nagyon kemény, és kitartó lobbizással megszerezni. Ha ezen túl van a település, akkor szinte rögtön neki is ugorhat a várossá nyilváníttatásnak.

Miért próbáljuk meg?

Idén 23 pályázat érkezett a szakminisztériumba, részben azért, mert terjed az a pletyka, hogy a kormány rövidesen és elég keményen megszigorítja a feltételeket. Persze most sem olyan egyszerű. Igaz legtöbbször az nyom a legnagyobb súllyal, hogy az adott település ellenzéki vagy kormánypárti honatya vagy honanya fennhatósága alatt működik. Viszont, ha sikerül elsősorban az állami támogatás mértéke ugrik meg, amely a mai egyre szegényedő önkormányzati hónapokban nem elhanyagolható esély. A követelmények végrehajtásának ellenőrzése meg nem megy olyan gyorsan, mint azt a rendes adófizető polgár elvárná.



Honnan jelentkeznek?

Elsősorban az agglomeráció települései igyekeznek erre a címre kandidálni. Ez részben érthető, mivel Pest megye az egyetlen olyan megyéje az országnak, ahol évről évre folyamatosan növekszik a lakosok létszáma. Sok helyen elérték már a 10 ezres álomhatárt amelytől könnyebben lehet városodni.

Persze a távolabbi megyékből is érkeznek jelentkezések, de ott főleg a nagyobb helyszínek, a városi igényeket könnyebben kielégítő önkormányzatok adják be jelentkezésüket.

Mikor lehet pályázni?

A törvény a választások évében nem engedélyezi új városi címek adományozását, így minden kormányzati ciklusban csak három év áll rendelkezésre. A rendszerváltás első tizenöt évében az volt a tendencia, hogy a az első évben viszonylag kevesen, a harmadikban pedig jóval többen kapták meg az áhított rangot. Vélhetően ez legtöbbször összefüggött a választások közeledtével is. A rendszerváltáskor vagy az EU-ba való belépéskor egyfajta „amnesztia hangulat” is átlibbent a szakminisztériumon, mert ilyenkor a jelentkezők jóval nagyobb eséllyel próbálkozhattak, mint máskor.

Vannak-e feltételek?

A pályázatnál a település teljes egészét szemügyre veszik, kezdve a köszöntő táblától, egészen az utolsó búzaszemig, amely ott növekszik. Megnézik a helyi közigazgatási rendszert, az oktatási intézmények működését. Külön előny, ha van egy vagy több bölcsődéje és középiskolája is a településnek. Itt azért érdemes egy pillanatra megállni, és egy picit számolni.

Egy nagyközség átlagos mérete 8-10.000 fő körül mozog. Lehet persze ennél nagyobb vagy kisebb is. De tételezzük fel, hogy ennyi embernek kellene eltartania egy bölcsödét, egy óvodát, egy általános- és egy középiskolát. (Az óvoda, és az általános már alapból kötelezően fenntartandónak számít minden nagyközségben. Sok helyen emellett még akad egy-egy zeneiskola is, amely szintén a fenntartó önkormányzattól nyúl le egy csomó pénzt. )

Egy általános iskola, ahol nagyjából 500 gyerek tanul, és 4 pedagógus dolgozik évente 250 millió forintot is elvesz a helyi költségvetésből. Ehhez hozzácsapunk mondjuk egy háromszáz fős óvodát, akkor további 170 millió tűnik el az önkormányzati kasszából. Ha a település elbír egy zeneiskolát is, ahol csak 200-an muzsikálnak, és alig tanít 12-15 pedagógus, akkor még évente közel 70 milliót kell erre a célra fordítania. Ez így testvérek között is 490 millió forint, és akkor még semmi nem történt az adott helyszínen.



Legyen bölcsi is!

A bölcsöde helyszínét először ki kell alakítani valahol. Ez nemcsak annyi, hogy kimeszelünk egy szobát világosra, ahová bezsúfolunk egy csomó lurkót, hanem egy csomó kemény előírásnak, és macerának kitéve magunkat, több kilónyi engedélyt megszerezve kell a végeredményt kialakítani. Hogyha az épület az önkormányzat tulajdonában van, és nem kell érte fizetni, akkor is legalább 50 milliót kell csak a létrehozásra szánni, ami után jöhetnek a működtetés szürke hétköznapjai. Az agglomerációs települések legtöbbjén dinamikusan fejlődik a lakosság létszáma, és akad olyan hely is, ahol évente akár 80-100 baba látja meg a napvilágot. Ha csak a felük megy bölcsödébe, akkor is minimum 40 gyereket kell ott elhelyezni. Ennek éves költségei mindennel együtt elérhetik a 80-100 milliót is, amelynek jelentős része szintén az önkormányzati büdzsét nyomja meg.
Máris közel járunk az évi 600 millióhoz, és akkor még el sem kezdtünk középiskolát építeni.

Van-e erre pénz?

Ez sok mindentől függ. Az önkormányzatok bevételi forrásainak egy része az államtól érkezik, amelynek elvileg elégnek kellene lennie az intézmények fenntartására. Azonban a megszorítások eredményeként sok helyen már saját zsebből kell kipótolniuk a hiányzó pénzeket a helyi vezetéseknek. Ahol szemfüles és ügyes a polgármester vagy a testület, ott komoly iparűzési adóbevételekhez juthatnak, amely enyhíthet a nehézségeken. Azonban 1.5-2 millió forintnál több éves bevételnél sokkal többel nem számolhat egy 10 ezer fő körüli település. Így könnyű kiszámolni, hogy a fentiek mellett hogyan oldhatják meg az összes többi feladatukat.

De, akkor mégis miért fontos a városi cím?

Főleg a presztízs miatt. Jól mutat egy fogadó táblán, ha a név mellé a „város” szót is odabiggyeszthetik. Ez főleg olyan „image-típusú” településeknél mutat előnyösen, amelyek a turizmus révén már évtizedek óta népszerűek határon belül és azon túl is.

A kisebb iparűzési adó hányaddal bíróknál az az állami támogatás emelkedés sem elhanyagolandó, amely megnövelheti a nehézkesen csordogáló állami részesedést is.

Mi alapján ítélnek az ítészek?

Szakemberek néha megpróbálnak valamilyen rendszert kimutatni, de erre ritkán akad lehetőségük. Akad, ahol egy sikeres településfejlesztési folyamatot ismernek el, de olyan döntés is született már, amelyet később egy új időszak kiindulópontjaként értelmeztek.

Akkor az országnak miért fontos?

Erre nem könnyű válaszolni. Az emberek gondolkodásmódjában a „város” mindig magasabb rangú volt mint a „falu” vagy a „község”. Az urbánosodott milliók szívesebben költöztek egy városba, ahol automatikusan feltételezték, hogy jó levegőt, tiszta időt, és mindenféle városi körülményt kapnak egyszerre. A falu vagy a község általában földutat, állatszagot, és pláza nélküli környezetet jelentett a számukra.

Ezért valószínű, hogy az önkormányzatok abban is bíznak, ha megkapják a városi címet, majd az eddigieknél is többen fognak kiköltözni hozzájuk, és többen fogják pénzüket náluk elkölteni.