Tízezer éves a fény városa

A francia főváros délnyugati részén, egy nagyberuházást megelőző ásatás során a Szajnához közel futballpálya méretű terület feltárását végezték a régészek, ahol kovakőből készült nyílhegyek ezreire, valamint állati csontok maradványaira bukkantak - olvasható a The Independent brit lap honlapján.

A korábbi legrégebbi, Párizs területén ismert települést Kr.e. 4500-re datálták a szakemberek. A halászok és vadászok falva a mai Gare de Lyon vasútállomás közelében volt egykoron.

A tízezer éves helyszínt a Szajna áradásai során lerakódott üledék konzerválta. A mezolitikumban, azaz a két kőkorszak közötti átmeneti periódusban Nyugat-Európa területéről eltűntek a korábbi nagyvadak, köztük a mamut is. Az emberek kisebb csoportokban éltek, s változatlanul inkább vadászattal és gyűjtögetéssel foglalkoztak, mintsem földműveléssel. E közösségek leginkább az erdőkben laktak, s lándzsa helyett inkább íjjal és nyílvesszőkkel vadásztak.

A francia régészek szerint a most felfedezett helyszínt évszázadokon át használta a mezolitikum embere, de nagy a valószínűsége, hogy évente csupán néhány hetet töltöttek itt, amikor a folyóparton kavicsok válogatásával foglalkoztak, hogy feltöltsék kovakőkészleteiket. Az ásatás során más eszközökre, így egy csaknem tökéletesen gömbölyű kőgolyóra, valamint hosszú kőkésekre bukkantak - utóbbiakat állatbőrök kikészítésére, vagy nyílvesszők kifaragására használhatták.

A régészeti leletek tanúbizonysága szerint a helyszín többször benépesült, s elnéptelenedett egészen a vaskorig, Kr.e. 800 és 500 között.

Julius Caesar Kr.e. 53-as beszámolója szerint e területet a parisii törzs, a kelta szenonok egy ága uralta. Nem sokkal később a Szajna bal partján a rómaiak megalapították Lutece városát.