Románia az elmúlt hónapokban kampánylázban égett. Alig zajlott le a jelentős magyar sikert hozó uniós voksolás, máris megkezdődött a helyhatósági választás hajrája. Emlékezetes, az EP-képviselők megválasztásánál nem jött létre koalíció a romániai magyar belpolitikai erőteret eddig egyedül uraló RMDSZ és a vele szembenálló, frissen bejegyzett Magyar Polgári Párt (MPP) között. Míg a Markó Béla vezette Romániai Magyar Demokrata Szövetség saját jelöltjeit favorizálta, az MPP az egyedül induló Tőkés Lászlót támogatta. Sokan tartottak attól, hogy ez a rivalizálás végül oda fog vezetni, hogy sem a Szövetség jelöltje, sem pedig Tőkés nem éri el a bejutáshoz szükséges 5 illetve 2,8 százalékos küszöböt. A borúlátó várakozásokra azonban rácáfoltak az országos átlaghoz képest nagy arányban szavazó magyarok, így mind a püspök, mind Markó két jelöltje brüsszeli mandátumot szerzett.

A nyár eleji helyhatósági választásokon úgy tűnt tehát, hogy nincs létjoga a megosztással riogatni az MPP lehetséges szavazóit. Ezt szem előtt tartva az RMDSZ nem is törekedett a kiegyezésre magyar konkurensével, sőt, történetének egyik legkeményebb korteshadjáratát folytatta ellene. Külön támadták az MPP alapítóját és elnökét, Székelyudvarhely korábbi polgármesterét, Szász Jenőt, akit a városházi pénzek korrupt kezelésével vádoltak. Az MPP hasonló szellemiségű negatív kampányt folytatott, és több olyan helységben is önálló jelöltet állított, ahol a magyarság kisebbségben van.

Amikor mindenki veszít…

A kétfordulós választás eredményével végül sem az erdélyi nemzetközösség, sem a két párt nem lehetett elégedett. Az egyébként is alacsony, 50 százalékos részvételi aránynál még rosszabb volt a magyarok szavazási kedve. Összesítésben 5,43 százaléknyi szavazat jutott az RMDSZ-nek és 1,09 százalék az MPP-nek, ami összeadva egész kedvező arány, ugyanakkor mikroszinten már korántsem ennyire örvendetes az összkép.

Az RMDSZ Kolozsvárott és Aradon tragikusan szerepelt, Temesben pedig a megyei önkormányzatból is kiesett. A legfájdalmasabb vereség mégis a Marosvásárhely polgármesteri székéért folytatott küzdelem elvesztése, ahol pedig a kiegyenlített etnikai viszonyok miatt reális esély lett volna az RMDSZ-es Borbély László megválasztására. Némi sikert is elkönyvelhettek ugyanakkor Markóék, bár ezek inkább a választások utáni sikeres politikai alkuknak köszönhetőek: Arad, Brassó, Kolozsvár és Marosvásárhely városában is ők adhatják az alpolgármestert. További sikert jelent, hogy az RMDSZ begyűjtötte a Maros és Szatmár megyei bársonyszékét is, illetve Zsombolyán és Szatmárnémetiben a kedvezőtlen etnikai arányok ellenére nyerni tudtak városvezető-jelöltjeik.

Az MPP sem örülhet az eredményeknek, feltehetően a Szász Jenő elleni rágalomhadjárat miatt elbukták Székelyudvarhelyt, és mindkét székelyföldi megye (Hargita és Kovászna) tanácselnöki pozícióját. Megszerezték ugyanakkor Gyergyószentmiklós és Kézdivásárhely polgármesteri székét, ám az interetnikus régiókban, ahol a magyarság kisebbséget alkot, nem rúghattak labdába. Sőt, számlájukra írható az is, hogy Szilágy megyében az ellenjelöltjük miatt nem lett magyar tanácselnök.

Jó magyar holtig tanul

A választásokat elemző politológusok több tanulságot is levontak az eredményeket elemezve. Egyfelől Székelyföld különálló politikai arénává fejlődött, ahol igenis van létjoga a magyar-magyar konkurálásnak. Másfelől a relatív érdektelenség, és az olykor kimutatható átszavazás a román pártokra arra utal, hogy a magyar választók az alkalmatlan, vagy lejárt szavatosságú jelölteket magyarságukra való tekintet nélkül büntetik. Harmadrészt pedig, és ez a legfontosabb, az MPP-RMDSZ kiegyezés elkerülhetetlen, ha az ősszel (esetleg jövő tavasszal) esedékes parlamenti választásokon nem akarnak elbukni Markóék.

Szász Jenő ezzel egyet is ért, beismerte, hogy pártja a Fidesz aktív támogatása ellenére sem tudta felvenni a harcot az RMDSZ országos hálózatával, ugyanakkor várja Markó kéznyújtását. Az RMDSZ elnöke ugyanakkor nem viszonozta az MPP nyitását, sőt, arra helyezte választásértékelőjében a hangsúlyt, hogy az eredmények a Szövetség megkerülhetetlenségét, alternatíva nélküliségét húzzák csak alá.„Még van az a 14-15%, akik nem szavaztak az RMDSZ-re, tehát vannak tartalékaink, ha sikerül az elégedetlenségek okát megtalálni, és választ is találni rájuk.” Sokan ezt azonban hibás hozzáállásnak tartják, ezért is értékelik pozitív fejleményként, hogy Markó hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni Tőkéssel.

Egy püspök az ígéretek földjén

Itt meg kell állni egy pillanatra. Tőkés László, habár az RMDSZ-szel régóta szemben áll, és az uniós választásokon is a Szövetség ellenében indult és jutott be a brüsszeli törvényhozásba, nem azonos az MPP-vel. Megkapta Szász Jenőék támogatását az őszi kampányban, ugyanakkor formálisan nem tagja a pártnak, és nem is minden téren egyezik a véleménye a polgáriakéval. A püspök egyébként az uniós parlamentben a román protestszavazatok miatt nem ülhetett az Európai Néppárt frakciójába, így közel négy hónapig függetlenként politizált, majd meglepő módon bejelentette csatlakozását az Európai Szabad Szövetség – Zöldek képviselőcsoportjába. Így jelenleg kissé abszurd módon egy pártban ül az 1968-ban diáklázadást kirobbantó Daniel Cohn-Bendittel is.

Visszatérve Erdélyhez, a püspök és Markó Béla július 5-re kitűzött találkozója mégis áttörést hozhat a széthúzó magyar erők miatti patthelyzetben. Amennyiben Markó Béla képes felülemelkedni a személyes sérelmein, és Tőkés is kevésbé vehemens hangot üt meg, mint szokott, elképzelhető valamiféle közös állásfoglalás. Nem biztos, hogy ez az MPP-re is kiterjed, azonban az várható, hogy amennyiben létrejön a konszenzus, az RMDSZ Szász Jenőékhez is engedékenyebben áll majd hozzá.

Lehetséges az is, hogy az MPP-ben közben tisztújítás lesz, és új vezetővel Markóék is szívesebben tárgyalnak majd. Erre szükség is van, hiszen a magyar-magyar belvillongás megerősödése tényleg magában hordozza a bukaresti 5 százalékos küszöb elbukásának veszélyét. Legvégül említsük meg, hogy Markó Bélának nem csak a magyar egység megteremtése a feladata, hanem a színvallás is a pártja által legtöbbször csak kampánycélokra használt székelyföldi autonómia ügyében, s nem utolsó sorban a ma is tömegeket vonzó Tőkés Lászlóval való megbékélés.