Eutanázia vita

Szerdán Berlinben bejelentették, hogy a parlament még ezen a héten napirendre tűzi az úgynevezett kegyes halál törvényi szabályozását, több tartomány ugyanakkor már előzetesen indítványozta, hogy a halálba segítés, akár az öngyilkossághoz nyújtott "ipari és szervezett segítség" legkevesebb 3 évi börtönbüntetéssel legyen sújtható.

Az előzmények a hét elején láttak napvilágot, megrázva mind a politikusokat, mind a társadalmat. Még az elmúlt hétvégén ugyanis würzburgi lakásában öngyilkosságot követett el a 79 éves Bettina S. egy volt hamburgi jogi szenátor, a korábbi botrányairól híres és hírhedt Robert Kusch asszisztálásával.

Az idős, szellemileg teljesen friss, szomszédai szerint intelligens hölgy - aki korábban egészségügyi alkalmazottként dolgozott és egyetlen rokonnal sem rendelkezett - korához képest nem volt különösen beteg, de mozgáskorlátozottsága miatt egyre ritkábban tudta elhagyni lakását, s tartott attól, hogy hamarosan egy idősotthonban állandó ápolásra szorul.

Épp ezért öngyilkosságot határozott el, előbb azonban lakásába hívta Robert Kuscht, aki hosszabb idő óta az eutanázia, azaz - ahogy Németországban nevezik - a halálba segítés (Sterbehilfe) egyik legeltökéltebb képviselője. A korábbi konzervatív szenátor pedig végignézte - sőt videóra vette -, hogy Bettina S. felhörpinti a saját maga által összeállított, egyebek között egy malária elleni szert és nyugtatót tartalmazó - összesen három adagból álló - halálos koktélt, majd elalszik.

A hét elején Kusch a hatóságok előtt maga állt elő a videoszalaggal, amely rögzítette a legdrámaibb részleteket, egyebek között Bettina S. nyilatkozatát is.

Ebben a halálra készülő nő hangoztatta: a sajátos nyilvánossággal segíteni kívánta Kuscht harcában, s ennek kapcsán "a korábbi törvényeikkel melléfogó" politikusok meggyőzésében. Bettina S. úgy vélte, hogy halálával közvetve segíthet más - hasonló problémákkal küzdő - embereken is. Az idős hölgy ezen kívül külön levélben köszönte meg Kuschnak a támogatást.

Az egykori szenátor a videoszalag bemutatása mellett hasonlóan megdöbbentő hidegvérrel tájékoztatta a würzburgi hatóságokat arról is: megvárta, sőt "ellenőrizte", hogy az idős nő a megfelelő sorrendben hörpintse fel a "gyilkos adagokat", s csak azt követően távozott.

Szavai szerint még akkor kellett elhagynia a szobát, amikor Bettina S. még élt, mert csakis így biztosíthatta a maga számára a büntetlenséget. Amikor pedig három órával később visszatért, az idős nyugdíjast már "alváshoz hasonló" állapotban találta. Mindehhez még azt tette hozzá, hogy a saját maga alapította egyesületével együtt továbbra is közreműködni kíván a passzív halálba segítésben, s ezért pénzt is hajlandó elfogadni.

Németországban a náci idők óta nem használják az eutanázia kifejezést, az ugyanis az akkoriban orvosi közreműködéssel megölt testi vagy szellemi fogyatékos emberek "mesterséges" halálát idézi fel.

Ehelyett a "Sterbehilfe" szó terjedt el, ami a halálhoz vagy pontosabban a meghaláshoz nyújtott segítséget jelenti. A törvények szerint a passzív halálba segítés nem számít büntetendő cselekménynek, ha az az adott személy akaratának megfelelően történik. Az úgynevezett aktív halálba segítés azonban emberölésnek számít, s tilos.

Saját bevallása szerint Kusch a "Sterbehilfe" passzív formáját követte el, kifejezetten Bettina S. kívánságának tett eleget, s kérésére - úgymond - a halálba kísérte őt. Mindennek ellenére magas rangú politikusok, a különböző egyházak képviselői, valamint a német orvosi kamara vezetői a legfelháborodottabban reagáltak a történtekre.

Ulla Schmidt egészségügyi miniszterrel az élen a parlament illetékes politikusai emberhez méltatlannak nevezték a Kusch által elkövetetteket, még akkor is, ha az érvényben lévő törvények - s a würzburgi államügyészség állásfoglalása - szerint mindaz nem büntethető. Arra azonban egyértelműen rávilágított, hogy a halálba segítés jogi szabályozásain mindenképp változtatni, s azokat szigorítani kell.