Mint ismeretes, nálunk húszmillió forint az arany ára – ez bizony nem is rossz árfolyam, ha a kontinens átlagát vesszük alapul. 18 millió jár az ezüstérmesnek és 14 annak, aki a dobogó alsó fokára állhat fel. Még a nyolcadik helyezett is kap prémiumot, 2 milliót – nem sok országban becsülik meg ennyire a nyolcadik (nem pontszerző) helyezést.

Money, money, money…

De most tényleg, néhány ezer éve sokkal egyszerűbb volt ez az olimpiai jutalmazás: a győztes kapott egy eredeti – a Duna mellől származó és szigorúan a fehér olajfa ágából font – babérkoszorút és mehetett haza (pisilnie sem kellett, mint mostanában…). Persze a földöntúli dicsőséget a bajnok otthonában már jobban megbecsülték, nem ritkán sírig tartó ellátással kényeztették földijei a szerencsést és akár valamiféle kezdetleges életjáradékot is megszavazhattak neki a közpénzekből, vagy termésből – ezt vidéke válogatta.

Ma leginkább az adott ország gazdasági erején és potenciálján, na meg a sporthoz való viszonyulásától függ a jutalom mértéke. A világ vezető sporthatalmai megpróbálják túllictálni egymást, és néhány kisebb nemzet is megpróbál felkerülni az olimpiai térképre – ha mással nem, hát a nevetségesen magas jutalmakkal, amiket persze aligha visznek haza az olimpikonok. De létezik a másik véglet is, meglepő módon nem mindig a legszegényebb országokban

Brit zászló alatt – prémium nélkül

A ködös Albionban például nem kapnak egy vasat sem, na nem azért, mert olyan ramaty állapotban lenne a brit költségvetés, hanem mert arrafelé máshogy állnak a jutalmazáshoz: a derék szigetországbeli sportolókat nem a játékok után pénzelik, hanem előtte – azaz a brit olimpikonok felkészülésére szánt fontmilliók talán (kis túlzással) soha nem fogynak el.

Kanadában idén először jutalmazzák az érmeseket, de most sem viszik túlzásba: a juharleveles nemzet olimpiai bajnoka mindössze 3,5 milliónyi forinttal lesz gazdagabb. A felkészülés azonban szent, legyen az téli vagy nyári olimpia. Kanadában nem fordulhatna elő, hogy az olimpiai bajnok sportlövő pálya hiányában ne tudjon készülni a versenyre  – csak itt, a mi kis Kárpát medencénkben.

Terepjáró a bajnoknak

De ha már itt járunk, nézzük, közvetlen szomszédaink mire tartják bajnokaikat! A román ötkarikás bajnok ősztől bizony egy 17 ezer eurós terepjáróval fog furikázni és próbálja majd meg elkölteni a 28 ezer eurót, amit kap a diadalért. Északi szomszédaink viszont csak 7,5 milliónyi forintot zsebelhetnek be, a "sógoroknál" pedig csak – most tessék a monitorba kapaszkodni – kevesebb mint három millió forintnyi eurót kapnak a Pekingi hősök. Szlovéniában és Horvátországban is hasonló jutalmak várhatóak. Hm, sportjutalmazásban nem is vagyunk annyira lemaradva Európától!

Olajkút ajándékba

Persze nem mindenhol mérik szűkmarkúan az aranyéremért járó fejpénzeket. Az orosz birkózószövetség meglehetősen jómódú elnöke például bejelentette, hogy minden pekingi aranyérmes birkózójuk fél millió dolláros jutalommal lesz gazdagabb. Ha pedig legalább tíz első helyet tud szállítani a népes válogatott, akkor minden karfiolfülű, aki hozzátesz a sikerhez, kerek egymillió dollárt kap.

Viszont egy majdani venezuelai aranyérmesnek is jó lehet levegőt venni. A dél-amerikai ország elnöke ugyanis több kiló arannyal jutalmazná a bajnokot – azért a feltételes mód, mert bizony Athénban is csak egyetlen bronzra futotta tőlük – és ráadásul egy komplett olajkút (!) boldog tulajdonosa is lehetne a nagyszerű atléta. Hát, alighanem marad az állam kezében az a hírös-neves kút…

Villamosbérlettől a 20 millióig

Az újkori olimpiákkal – tetszik vagy sem – beférkőzött a pénz is a sportba. Az évtizedeken át tartó amatőrizmus kontra profizmus veszekedés ellenére azonban szép lassan kialakult a jutalmazás kultúrája is. Magyarországon a harmincas évekig fel sem vetődött a prémium lehetősége, az 1936-os olimpián győzedelmeskedő sportolóink viszont már villamos és színházbérletet kaptak, a második világháború után pedig elkezdett emelkedni a jutalomra szánt pénz. 10 000 forintból így lett Sydneyre 6 millió, Athénra pedig 10 millió. Ennek az összegnek a duplázásával pedig máris Pekingben vagyunk, kétségtelenül nem hangzik rosszul az összeg.

Apró - vagyis sportág kérdése, hogy mennyire apró – szépséghiba azonban, hogy a csapatsportágakban viszont „csak” 12 milliót kaszálhatnak az aranyosak – itt jegyezzük meg, hogy csapatnak számít például egy kajaknégyes, vagy egy úszóváltó is; ugyanolyan fenomenális teljesítményért miért is kapnak sokkal kevesebbet? Csak. Mert rossz sportágat választottak…

Mindenkinek jut

Persze az edzők sem maradnak hoppon, a szakemberek számára is elkülönítették az összegeket. Sőt, az aranyérmes olimpikon nevelőedzőjének is jut a pénzből: alaphelyzetben 10 százalék a sportoló jutalmából. A kérdés csak az, kit írjanak be nevelőedzőnek az olyanok, akik mondjuk három mester keze alatt pallérozódtak? Mondjuk azt erre, hogy egy olimpiai bajnoknak már kellemes gond…

A 20 milliós díjat viszont legalább mindenki elégségesnek tartja. Ha belegondolunk, valaki egy életen át dolgozik ennyi pénzért, egy élet munkájával jön össze ennyi - nagyon kemény, akár napi nyolc óra munkával.

Pont, mint az olimpikonok.