Kik vannak veszélyben?

A munkaalkoholizmus mindenkit utolérhet, de különösen a férfiak veszélyeztettek. A munkamegosztás ugyan az utóbbi évtizedekben jelentősen megváltozott, de a társadalmi szerepek még mindig változatlanok. A férfiak a családfenntartók, úgy érzik, nekik kell teljesíteniük. Állásuk elvesztése a család jövedelmének csökkenésén túl presztízsveszteség is. Emiatt hajlamosabbak a munka hajszolására.

Vannak olyan függők, akik betegsége pszichés eredetű. Azok a gyerekek, akik elé szüleik elérhetetlen célokat tűznek ki, s emiatt ha megfeszülnek, sem tudnak teljesítményükért dicséretet kapni, felnőtt korban hajlamosak a munkamániára. Ők ugyanis később is túl magasra rakják maguk számára a lécet.

Más elméletek szerint kamaszkori sérülések is okozhatnak később munkamániát. Mivel a fiatalokra nagy teher nehézkedik, rengeteg elvárásnak kell megfelelniük serdülő korban. Sokan frusztráltak lesznek, hiszen még nem tudnak fontossági sorrendet felállítani a követelmények között, s így végül nem felelnek meg egyiknek sem.

A társadalom is hibás

A pszichés okokra visszavezethető elméletek mellett az orvosok is beismerik, hogy a jelenlegi társadalmi felfogásnak is köszönhető a munkaalkoholisták számának növekedése. Az Egyesült Államokban már kínos úgy bemenni a munkahelyünkre, hogy a hétvégén csak pár órát töltöttünk munkával.

Harc a láthatatlan ellen

Mivel kultúránkba ennyire beleivódott a munka elismertsége, így nagyon nehéz egyáltalán felismerni a betegséget. Sokszor nagyra becsült, munkájukban sikert elért emberek is ebben szenvednek.

A tapasztalat azt mutatja, a munkamániásoknak nemcsak társas kapcsolataikban lesznek gondjaik, hanem az idő előre haladtával konkrét betegségek is utolérik őket. Igaz, hogy a tüneteket közvetlen környezetük is érzékeli, de a figyelmeztetés kevés a folyamat megállításához. Először a család és barátságok mennek tönkre, később szív- és egyéb érrendszeri problémák is jelentkeznek.

Ha azonban elismerjük, hogy létezik ilyen szenvedélybetegség, és a tüneteket magunkon is felfedezni véljük, igen egyszerű eszközökkel tudunk fellépni a függőség ellen.

A gyógyítás eszközei

Először is az elvégzendő feladatok között sorrendet kell felállítani. Néha ez azt is jelentheti, nem kell tennünk semmit. Rugalmasnak kell maradni, hiszen a fontossági sorrendet is meg kell néha változtatni. A véletleneket és akadályokat növekedési lehetőségnek kell tekinteni.

Egyszerre csak egy dolgot csináljunk! Új tevékenységet csak úgy végezhetünk, ha egy ugyanannyi energiát és időt követelő, régi tevékenységet elhagyunk.

Több időt kell szánni az elvégzendő feladatokra, mint eredetileg terveztük. Így a véletlenek is beleférnek a munkatervbe.

A munka tempóját számunkra megfelelően kell meghatározni. Mielőtt egy új munkafázisba kezdünk, ellenőrizzük le, elegendő energiánk van-e az elvégzésére.

Nem szabad se magunkat, se másokat nyomásnak kitenni. Figyeljünk az apró részletekre és jelzésekre is, ne csak a munkát erőltessük mindenáron, hagyjunk időt a lényegtelennek tűnő körülmények feldolgozására is. Ezek segíthetik munkánkat.

A munka minden eredményét el kell fogadni. A türelmetlenség, rohanás és a tökéletes munka hajszolása hátráltatják a felgyógyulást.

Elfogadjuk, hogy nekünk is lehetnek hibáink, ezért segítséget kell tudnunk kérni másoktól.

A találkozók és megbeszélések között is tartsuk a kapcsolatot munkatársainkkal, ha nem megy másként, akár telefonon is.