Egy beteg naplója

„Sokat dolgoztam az utóbbi hetekben a munkahelyemen, nemegyszer akár éjjelig is. Úgy éreztem, hogy sosem érek a tengernyi teendő végére, és közben sorra kapom az újabb és újabb feladatokat.

Egyik nap épp azt tárgyaltuk, hogy főnökeink mennyire nem értékelték egyik munkánk eredményét, ami miatt éjszakákon át benn gürcöltünk, mikor újra feltettük magunknak a kérdést: tényleg sürgős és fontos dolgokat csinálunk? Múlik rajtunk egyáltalán valami? Észrevenné bárki is, ha pár óráig semmi hasznosat nem csinálnánk?



Úgy döntöttünk, kipróbáljuk. Foglaltunk asztalt egy étteremben, és minden tennivalót félredobva délben elmentünk ebédelni. Délután 4-re értünk vissza, de senkinek nem hiányoztunk. Nélkülözhetőségünk felismerése járhatott volna megrázkódtatással is, minket azonban örömmel töltött el.

Nyár van. Vár a bicaj, a Gellért hegyi csúszdák, a színház, és a gyerekek is alig várják, hogy sokat játsszunk együtt. Itt hagyok csapot-papot. Menjetek ti is haza pihenni, játszani, olvasni.”

Új betegség?

Tévedés azt hinni, hogy a munkaalkoholizmus új betegség. Először a XIX: században emlékeztek meg róla. Azóta folyamatosan figyelik az ebben a korban szenvedők életpályáját, de igazán csak a múlt század második felétől erősödött az ezzel kapcsolatos kutatás.

Mi jellemző a munkaalkoholistára?

A személyiségének alapvonása a tökéletességre való törekvés, és ezért minden energiáját a munka emészti fel, túl sok feladatot vállal, listákat készít az elvégzendő dolgokról. Így azonban nem marad ideje arra, hogy a megtermelt anyagi javakat élvezze, mert formálisan az íróasztalán eszik, hálószobáját pedig áttelepíti az irodájába. Így tehát nem tud intim, közeli kapcsolatot teremteni. Nem veszi figyelembe, hogy másoknak szabad időre vagy szabadságra van szükségük. Veszi magának azt a szabadságot, hogy mind a privát életben, mind a munkahelyen arrogáns legyen. Nem tud a jelenben élni.

„Az élet kemény, hogy túléld, neked is keménynek kell lenned.”

A munkamániást a keményen küzdő magatartás, az agresszív versengés és a magas tevékenységi szint jellemzi. Ezenkívül erőszakos, másokkal szemben türelmetlen, ingerlékeny. A túl sok feladat vállalása megviseli szervezetét, fáradt lesz, fejfájásra, hátfájásra panaszkodik, a betegségek közül pedig előbb-utóbb megjelenik a magas vérnyomás, szívinfarktus, stroke, fekélybetegség vagy a depresszió.

A kezelés

A tünetek enyhítésére vissza kell térnie az élet három alapvető tevékenységéhez: az evéshez, az alváshoz és a testedzéshez. Meg kell szervezni a szabad idő minél kellemesebb eltöltését, a rendszeres testgyakorlást, biztosítani a kikapcsolódást. Munka közben is be kell iktatni 10-15 perces relaxációs időket.

Mégis, hol a határ?

A kulcsszó a kontroll. Aki még tudja, hogy a munkaeszköz, akinek a munkán kívül is vannak elfoglaltságai, s nem csak a munkának él, az nem vált beteggé. "Ha azonban valaki beleragad ebbe a rendszerbe, függőségbe kerül, s ebből nem tud, vagy nem mer kiszállni. Szenved tőle, de mint a mókuskerék, pörög, pörög. Tönkremegy minden kapcsolata, de nem meri feladni, mert attól fél, akkor egy senki lesz" – állítják klinikai pszichológusok.

Ki ne égjünk

Mindannyian tapasztaltuk már, hogy életünk során egy-egy sikeres szakasz után kisebb-nagyobb hanyatlás következett. Ez természetesnek tekinthető, nem lehet egy életen át maximális erőbedobással küzdeni, azonban törekedni kell arra, hogy mielőbb visszajussunk a csúcsra.

Az emberi életet jellemzi, hogy állandóan újabb és újabb célokat tűz ki magának, és ezeket megpróbálja megvalósítani. Ha valaki nem tud többé célt kitűzni maga elé, elveszti motivációit, akkor ez egy egészségtelen állapotot indukál. Gyakran hallhatunk olyan esetekről - sajnos az egész társadalmat jellemzik -, amikor az illető elveszítve a hitét, az alkoholhoz, drogokhoz nyúl átmeneti megoldást remélve problémáira. Legtöbb esetben ez az állapot sajnos nem csak átmeneti. Sokszor éppen a legsikeresebb emberek a legveszélyeztetettebbek, mivel a siker után attól rettegnek, hogy a sikerességüket nem tudják újabb sikerrel bizonyítani.