Volt idő, amikor az olvasni tudás kiváltsága a társadalomnak csupán egy nagyon vékony rétegét érintette, a könyvek pedig értékes vagyontárgynak számítottak. Guttenberg találmányával az emberiség olvasáshoz való viszonya óriási fordulatot vett. A könyv, ami azelőtt a titkok misztikus hordozójának számított, amit szerzetesek egyetlen példányban, hosszú évekig tartó munkával alkottak meg, hirtelen mindenki számára hozzáférhetővé vált, és a kolostorok falait áttörve, lassan beszivárgott a mindennapi élet színtereire. Persze nem tudhatjuk, az utókor hogyan fogja majd értékelni a kort, amiben mi élünk, de valószínűleg az internet, a tévé és tömegkommunikáció okozta kultúrsokkot hasonló volumenű változásként könyveli majd el, mint a guttenbergi kulturális robbanást - csak épp az ellenkező irányba. Az idei ünnepi könyvhetet magunk mögött tudva Gereben Ferenc művelődésszociológussal arról beszélgettünk, mennyit és mit olvasnak ma a magyarok.

„Magyarországra Európai viszonylatban a közepes olvasói aktivitás jellemző. Ebből a szempontból az északi országok foglalják el a legelőkelőbb helyet, dél felé haladva pedig egyre csökken az olvasási kedv. Ez az észak-dél tengely egyébként fontosabb, mint a kelet-nyugat irányú. Észtország például már inkább az a keleti régióhoz tartozik, mégis az egyik legnagyobb olvasáskultúrával rendelkező ország.” Gereben Ferenc arról a szomorú statisztikáról is beszámolt, hogy az utóbbi 15-20 évben, tehát a rendszerváltás óta a magyarok olvasási kedve rohamosan csökkent.

Ki mit olvas?

„Míg az ezredforduló előtt a társadalom 60-65%-a számított rendszeres könyvolvasónak, addig a 2000-es olvasásvizsgálat tanulsága szerint ez az arány 48%-ra csökkent. A 2005-ös vizsgálatból pedig kiderült, hogy már csak 42% olvas könyveket.” Ehhez hozzá kell tenni azt is, hogy a felmérés rendszeres könyvolvasó alatt azt érti, ki az elmúlt évben legalább egy könyvet elolvasott, ami nem számít túl nagy mennyiségnek. A szakértő a csökkenés okaként elsősorban a kereskedelmi tévék rendszerváltás utáni elszaporodását nevezte meg. Ezek a médiumok azt sugallják, hogy a kultúra, mint élmény nem érték. A kereskedelmi televíziózás üzenete a szociológus szerint nagyon negatív, ennek hatására nem csak az olvasás mennyisége, de minősége is csökkent. A szórakoztató irodalom, amit azelőtt sokan kissé szégyenkezve vettek kezükbe teljesen legalizálódott, sőt ezzel a nagyon silány kultúráltsággal akár sztárrá is lehet lenni. A fő olvasmányagyagot az amerikai bestseller szerzők szállítják az olvasóknak. „Mivel a mai ember értékzavaros társadalomban él és gyakran érzi sivárnak életét, ezért nagyon jól adagolt élményanyagra vágyik, amit ezek a szerzők tálcán kínálnak. Legyen benne egy csipetnyi horror, egy kis romantika, egy jó adag kaland és persze csodák, amik nélkülözhetetlenné váltak az olvasók számára.” A társadalmi értékzavar oka, hogy a klasszikus, polgári értékek, mint például a becsület és fegyelmezettség elvesztették jelentésüket és kiüresedett fogalmakká váltak. A hangsúly eltolódásával az individuális érékek kerültek előtérbe. Mivel a kultúrának azok a rétegei nevezhetők csak viszonylag népszerűnek, amelyeknek a vizuális világhoz közük van, és a látványra helyezik a hangsúlyt, jellemzővé vált, hogy a magas kultúrát is csillogó-villogó látványos beharangozóval és bulvárosító akciókkal próbálják fogyaszthatóvá tenni.

A világháló világában

A kereskedelmi televíziók betörése mellett, a másik nagy változás az elmúlt évtizedben az internethasználat mindennapossá válása volt. Arra is kíváncsiak voltunk, ez a médium mennyire befolyásolta a könyvekhez való viszonyunkat. „Az a szomorú, hogy egy eligénytelenedett társadalomban az emberek az internet kínálta lehetőségekből sem az igényesebbeket fogják választani” Az internet nyújtotta kínálatból azok tudják a tartalmasabbakat és értékesebbeket használni, akik már szocializálódtak egy bizonyos kulturális bázishoz, és megvan az a szellemi alapjuk, ami segíthet orientálódni és szelektálni a virtuális világ labirintusában. A szociológus kihangsúlyozta a számítógép használat és az olvasás egymást kiegészítő szerepét is; aki számítógép használó, általában olvas is, és fordítva. Eljöhet azonban az idő, amikor a számítógép teljesen átveszi a könyvek funkcióját.

Válságtól a megoldásig

Mi lenne a kiút ebből a helyzetből? Hogyan lehetne a magyarokat olvasásra szoktatni? Mi kellene ahhoz, hogy az emberek újból könyvet vegyenek a kezükbe? Gereben Ferenc szerint egy erős belső értékválság és csömör kell ahhoz, hogy meginduljon valami érzékelhető kulturális mozgolódás. „Ha már tényleg nagyon mélyre süllyed a mentális kultúra - amire egyébként minden esély megvan -, talán ismét kialakulhat az olvasás kultusza kisebb értelmiségi körökben, ahonnan aztán tovább terjedhet. Persze most is van egy kulturális elit, de ez is szekértáborokra oszlik, és kevés kapcsolata van a társadalom többi részével.

A helyzet talán mégsem annyira borús, mint amilyennek látszik. A 2005-ös felmérés a rossz eredmények mellett egy halvány reménysugarat is megvillant az olvasmányok összetételére vonatkozóan. A tíz legkedveltebb olvasmány közé ugyanis Danielle Stille és társai mellé bekerültek "igazi" szerzők is. Márai Sándor is felkerült a listára, Kertész Imre Sorstalansága pedig tizedikként zárta a sort. Hogy ez az éppen abban az időben zajló „Nagy könyv” kampánynak köszönhető, vagy valóban elindult volna a fent említett kulturális megújulásra való törekvés, nem lehet biztosan tudni. Mint ahogy azt sem, hogy lesz-e helye a könyvnek az ember életében a következő száz évben.