A néhány száz - mondjuk így – huligán pedig megint jót röhög az arcát eltakaró kendőbe, mert egyértelmű és a kialakult viszonyoknak megfelelő törvényi szabályozás híján a rendért felelős testület csak vergődik a két politikai erőtér között.

Nyugaton nyugalom van

„A 2008. július 5-i budapesti melegfelvonulás erőszakos eszközökkel történt akadályozása megmutatta, hogy a Magyar Köztársaságban olyan alapvető szabadságjog, mint a gyülekezéshez való jog békés gyakorlása a hatóságok részéről nem biztosított és a törvényhozó is mulasztást követett el, amikor ezen alkotmányos jog gyakorlásának garanciáit és megsértésének szankcióit nem rögzítette alkalmazható jogszabályban.” – áll a Joggal a Jogállamiságért Egyesület minap kiadott sajtóközleményében. Az jogászokból, újságírókból, társadalomkutatókból álló civil szervezet egyben arra is felhívta a figyelmet, hogy egyes - a mienknél jóval fejlettebb - nyugati demokráciákban egy sor szankciót ismernek az alkotmányos jogok megvédésére. A közhasznú egyesület nyilatkozatában felszólította a kormányt és az Országgyűlést, hogy a hasonló esetek elkerülése érdekében most már azonnal alkossa meg a szükséges jogi kereteket.



Öt nekifutás is kevés volt

No igen. Ez az, amire jelenleg a legkisebb esély van. A gyors konszenzus már csak azért is álom, mert a Tisztelt Ház szeptember közepéig biztosan zárva lesz. Az meg azért kevéssé valószínű, hogy a honatyák nyaralásukat összehangolva mondjuk a siófoki strandon egy pofa sör mellett egyeznének meg a gyülekezési törvény módosításáról. De van itt egyéb gond is. A Népszabadság beszámolt róla, hogy a parlamenti pártok idén április és június között összesen öt alkalommal veselkedtek neki a gyülekezési törvény megreformálásának, azonban mindannyiszor csupán addig jutottak, hogy módosítani kell a jogszabályt… Történtek ugyan kísérletek a törvény mindenki által elfogadható újraformálására, készült is egy törvénytervezet az igazságügyi tárca közreműködésével, azonban ez is elcsúszott az Alkotmánybíróság legfrissebb határozatán, mely kimondja, hogy alkotmányellenes a spontán tüntetések mérlegelés nélküli feloszlatása. Ez a pártok többsége szerint merőben új helyzetet teremtett, s máris ott tartunk, ahol azelőtt – írja a Népszabadság.

Önmaga főnöke lesz az AB?

Hasonlóan vélekedik Kolláth György, alkotmányjogász is. A jogi ügyekben járatos szakembert a gyülekezési törvényről és a jelenlegi abszurd helyzetről kérdeztük. Az Alkotmánybíróság legutóbbi határozata eltér a testület korábbi álláspontjától. Hiszen bár a talárosok korábban már megállapították, hogy a gyülekezési törvény alkotmányos szabályai jók, az alaptörvényi felülvizsgálaton át is ment a szabályzat, nemrég viszont ugye belenyúltak abba – kezd bele Kolláth. Önmagában ez még nem kifogásolható, folytatja a szakember, a gyülekezés törvénynek a spontán tüntetésekre vonatkozó szakasza valóban tartalmazott hibákat, melyeket nem csak ki lehetett, ki is kellett igazítani. Problémája Kolláth Györgynek inkább az AB állásfoglalás utáni magatartásával van. A szakember úgy véli, a testület megsértette az egyes hatalmi ágak között meglévő jogköröket, amikor önkényesen és előírásszerűen szabta meg a gyülekezési törvény tartalmát, márpedig a cizellált jogi szabályozás nem az ő jogköre, hanem az Országgyűlésé. Az alkotmánybíróság ugyanis nem törvényhozó hatalom, hanem éppenséggel a törvények felülvizsgálója – teszi hozzá Kolláth. Annyit kellett volna mindössze tennie, hogy például a starsbourgi állásfoglalásra hivatkozva utasítja a Parlamentet, hogy igenis álljon neki a törvény módosításához. Ehelyett azonban maga mondta meg, milyennek kéne lennie az új szabálynak. Mégis hogyan fogja felülvizsgálni azt a törvényt az Alkotmánybíróság, amiről lényegében saját maga határozott? – teszi fel a kérdést Kolláth György.

Hiányos az alkotmány is!

Ha már Strasbourg is szóba került, kézenfekvőnek tűnik a kérdés: hogyan illeszkedik az alkotmányhoz a gyülekezési törvény mondjuk Nyugat-Európában? A gyülekezés illetve a szólás és véleménynyilvánítás szabadsága mindenütt kiemelt alkotmányos szabályozási témakör – érkezik a válasz. Néhol van bejelentési kötelezettség, néhol nincs, de ahol van, ott sem közjogi, hanem polgárjogi kötelezettsége van. Mit jelent ez? Azt, hogy egyértelműen meg van határozva, hogy egy elfajult tüntetésért ki viseli felelősséget. Természetesen a demonstráció bejelentője, és ez független attól, hogy személy szerint ki követte el a garázdaságot. De arra is vannak példák, hogy nem kötik előzetes bejelentéshez a tüntetéseket, mégis be tudják határolni a felelősségi köröket. Ezek mind olyan a dolgok, amelyek a mi gyülekezési törvényünkben nincsenek rendbe téve – ismerteti álláspontját Kolláth György.

És még egy „érdekesség”. Ha már az európai gyakorlatnál járunk, az alkotmányjogász elmondja, hogy speciel a német alaptörvény ismer egy olyan passzust, hogy azt az állampolgárt, aki ezekkel a kiemelkedően fontos alkotmányos alapjogokkal nyilvánvalóan visszaél, azt bírói vagy alkotmánybírósági határozat „x időre” eltilthatja nem csak a közügyektől, hanem eme alapjogok gyakorlásától is! Ilyen szabályozásra a magyar alkotmányban is nagy szükség lenne.

Megyünk befelé az erdőbe

Kíváncsiak voltunk arra is, vajon az egyik legelismertebb itthoni jogi szakember milyen esélyt lát a kétharmados többséget igénylő gyülekezési törvény közeljövőbeli módosulására? Eddig háromszor módosították az 1989-ben született törvényt, és mindháromszor rontottak rajta – hangzik Kolláth gyorsértékelése. Szerinte olyan megegyezési készség kellene a pártok részéről, ami ma nincs. Mintha nem tudnák a parlamenti erők, hogy a politikai szerencse forgandó. Mi meg csak azt látjuk, hogy az egyik fél a gázt, a másik pedig a féket nyomja, de folyamatosan. Így pedig Kolláth György szerint számítatunk arra, hogy belátható időn belül nem lesz lecsillapított közélet a tüntetések kapcsán, mi több, azt prognosztizálja, hogy még „befelé megyünk az erdőbe”.

Levegővel egyenlő magyar rendőrség

Vajon ilyen körülmények között feloldható az a visszásság, hogy a rendőrségtől egyrészt elvárják a közrend fenntartását, másrészt megkövetelik a véleménynyilvánítás és gyülekezés szabadságának biztosítását? Ilyen jogi klímában elvárható a demokrácia eredményes védelme? Kolláth sarkos véleménnyel van erről is: álláspontja szerint a látszat ellenére nem rendőrségi problémáról van szó. Ha a rendőrség munkáját minden politikai oldal kizárólag objektív szempontok szerint bírálná, és tényleg csak a szakmai-törvényi eredményeket kérnék számon rajta, rend lenne. Ezzel éppen ellentétes folyamatok zajlanak. Ma a rendőrség a pártok csatározásának a középpontjában áll, mondhatni két cintányér között a levegőt képezi, s úgy is kezelik – világít rá kíméletlenül a szakember.