Bár Meher Baba tanításait nem utasítanák vissza teljes egészében, mégsem tartunk ma csendes napot. Még akkor sem, ha nagy a kísértés, hogy ide idézzük John Lennon "Two Minutes Silence" (Két perc csend) produkcióját. Vagy elmerenghetnénk LGT-s módra azon, hogy mi lenne, „Ha a csend beszélni tudna”. Esetleg hallgathatnánk a csend hangjait, Simon and Garfunkel segítségével.

Mi azonban hangosan szeretjük, úgyhogy élvezni fogjuk a csendet, egy feldolgozásdal segítségével. Az eredetit - talán már sokan kitalálták, hogy miről van szó – a Depeche Mode követte el. Habár nemrégiben egy zenecsatorna rock listáján szerepelt az együttes, és számtalan rocksztárnak szolgál munkásságuk zenei inspirációként, mégsem az eredeti, 1990-es dallal kezdjük a ma délutánt. Erre a célra a finn, HIM zenekar verzióját választottuk az egyébként számot átdolgozott darab közül.

A HIM 1991-ben alakult (pont egy évvel a dal születése után), eredetileg His Infernal Majesty néven, később ezen finomítottak, hogy ne társítsanak hozzájuk sátánista szertartásokat. A legnagyobb nemzetközi sikert „Join me (in Death)” című dalukkal aratták, ami bekerült a 13. emelet című (a Mátrixhoz rendkívül hasonló témát taglaló) filmbe. 2004-ben felléptek a Sziget nagyszínpadán. Az egyes „vádak” szerint néha talán túlságosan lágy húrokat pengető, máskor viszont igazán ütős muzsikát játszó HIM-et most más tollaival ékesítve ajánljuk, fogyasztás: ebéd előtt, vagy utána, esetleg mellé.

Élvezzétek a csendet!