Milyen személyi változások történtek a PSZ-nél?

Egyrészt választottunk három új tisztségviselőt, plusz van egy 11 tagú elnökségünk, melynek ez előbbiek is tagjai. Ez részben cserélődött csak ki. A régiek közül összesen négyen maradtak a vezetőségben.

Van ennek valami különleges oka, vagy menetrendszerű tisztújításról beszélhetünk?

Ránk az egyesülési törvény vonatkozik, az pedig megszabja, hogy minimum ötévente a tisztújító kongresszust össze kell hívni, és rendelkezni kell az elnökség összetételéről. A korábbi irányítás már 2003 óta vezette a szakszervezetet, ideje volt hát a vérfrissítésnek.

Az új célok mellé vajon új irányvonalak is párosulnak?

A PSZ-nek van elfogadott programja, amely az elkövetkező öt esztendőre határozza majd meg a szervezet munkáját. Ezek egyelőre csak nagyvonalakban jelölik ki az irányt, mindazonáltal történt egy paradigmaváltás is a szakszervezetben. Ma már egy közszolgálati érdekképviseletnek ugyanis teljesen más feladatokat kell ellátnia, mint egy versenyszférában tevékenykedő szakszervnek. Ezek a szerepek természetesen a rendszerváltás után váltak el, és a PSZ-nek teljesen újra kellett fogalmaznia saját céljait, prioritásait, például a pártokhoz, vagy a társadalomhoz való viszonyát.

Melyek lesznek ezek a célok, mik a kiemelt értékek?

Például ilyen lesz a szakmai érdekképviseleti munka erősítése, vagy a médiával való kapcsolattartás, a szakszervezet külső-belső kommunikációjának fejlesztése.

Térjünk is a lényegre: mi a legnagyobb baja ma a pedagógus szakmának? Látom, szép kis problémalistát tettek ki a szervezet honlapjára a minap…

Tévedés, ez a lista már korábban elkészült, és a gyakorló pedagógusok összegező véleményét tartalmazza. Ez a lista nagyon sokféle probléma típust különböztet meg, de ha válaszolni kell arra a kérdésre, hogy mi a legnagyobb gond, akkor azt lehet felelni, hogy egyfajta bizonytalanság veszi körül az egész pedagógustársadalmat ma Magyarországon. A különböző megszorító intézkedések miatt ma már alig-alig tudja azt mondani egy gyakorló tanító vagy tanár, hogy biztos „nyugdíjas” állása van. Az önkormányzatok pedig, akik a magyar oktatási intézményrendszert 95 százalékban fenntartják, gyakran kerülnek olyan helyzetbe, hogy iskolákat kell megszűntetniük, vagy összevonniuk.

Nézem az önök által összeállított panaszlistát, és bevallom, egyik-másik problémaforrás nem tűnik egyensúlyban lévőnek a többivel. Első ránézésre speciel nem tűnik égbe kiáltó bűnnek az iskolában kirívó öltözetet viselni, főleg amikor néhány sorral lejjebb az is olvasható például, hogy sok gyerek az utcán kénytelen leckét írni délutánonként, mert a szüleinek nincs pénze napközire…

Nézze, ez egy kiragadott példa, de ha már szóba került, szívesen elmondom ennek problémának a mélyebb hátterét. Arról van szó, hogy míg annak idején kötelező volt az iskolai köpeny viselése, a kilencvenes évektől a gyerekek teljesen szabadon öltözködhetnek. És bizony ott kezdődnek a gondok, amikor a tanár nem tudja elmagyarázni a diáknak, hogy a tanintézményt neki egyfajta munkahelynek kellene tekintenie, és mint ilyet meg kéne azzal tisztelnie, hogy megfelelő öltözetben jelenik meg benne. Ez tisztán pedagógiai-nevelési dolog, de a tanulók egyáltalán nem partnerek benne. Az a probléma ezzel, hogy ezt a szülők sem tekintik fontos kritériumnak. És az iskolaköpeny nem csak azért lenne jó mert kimondatlanul is azt sugallná a gyerek számára, hogy most nem a játék, hanem a munka ideje jött el, hanem azért is, mert a köpeny sok mindent képes volt eltakarni. Én egy VIII. kerületi iskolában tanítottam 27 évig, tehát tapasztalatból mondhatom, az egyen ruházat elsődleges célja éppen az volt, hogy elfedje a társadalmi különbségeket, a kicsit kinőtt pulóvert, egy megvarrt nadrágot stb.

Ez mindenképpen elgondolkodtató. De ha már itt tartunk, érdekelne, mégis hogyan került ön a PSZ látóterébe, hiszen nyilván nem egyik napról a másikra dőlt el, hogy Galló Istvánné lesz az ország legnagyobb pedagógus szakszervezetének első embere.

Na igen. A szakszervezeti munkát én már nagyon régen, 1983-ban elkezdtem, először abban a nyolcadik kerületi iskolában lettem csoportbizalmi ember, később ott az suliban alapszervezeti titkárnak választottak, majd 1990-től már a Józsefvárosi PSZ titkárává választottak, ezt a pozíciót betöltöttem egészen 2007-ig. Ezzel párhuzamosan 1992-ben a budapesti szervezet ügyvivő testületi tagjává választottak, majd kilencvennégytől már a fővárosi PSZ titkári feladatit is én láttam el, 2007-től pedig a mostani kongresszusig már tulajdonképpen alelnöki pozícióban tevékenykedtem.

Hogy nézett ki a választás?

Úgy, hogy január óta lehetett a 19 megyei szervezetnek és az ugyanennyi megyei jogú városnak jelölteket állítani, és az egy híján húsz tagszervezetből tízen kezdettől fogva engem javasolt. Egyébként rajtam kívül még három aspiráns volt.

Beszéljünk arról, mi mindent tudnak nyújtani az országos szinten mintegy 80-90 ezer tagjuknak?

Ha nagyon ki akarom sarkítani ezt, és szinte már megrendelő-szolgáltató szintre egyszerűsítem a tagok és a szakszervezet viszonyát, akkor azt mondhatom, hogy elsődleges és legfontosabb feladatunk természetesen a munkavállalói érdekek képviselete, mind közvetlenül a munkáltatónál, tehát az intézményt fenntartó önkormányzatnál, mind pedig országos szinten. Nagyon fontos, hogy a PSZ ott legyen mindenhol, ahol pedagógusszakmai döntések születnek Magyarországon. De nem csak ennyiben merül ki a tevékenységünk, hiszen ha szükséges, jogsegítséget is tudunk nyújtani, van egy jól működő információs rendszerünk, egy megújult honlapunk, illetve kedvezményes üdülési lehetőségben is részesítjük minden egyes tagunkat.

Van bármiféle ráhatásuk egyébként az oktatáspolitikai döntésekre? Akár annyira is, hogy részt vehetnek stratégiai irányelvek kialakításában, vagy annak is örülnek, ha egyáltalán kikérik a véleményüket?

Magyarországon van egy törvény, amely előírja, hogy az Oktatási Minisztériumnak egyeztetési kötelezettsége van a reprezentatív szakszervezetekkel. 2008 tavaszától ebből a szempontból új időszámítás kezdődött, ugyanis elindult a közszolgálat szakszervek reprezentativitásának felmérése, melynek során úgy alakult, hogy a Pedagógusok Szakszervezete lett az egyedüli intézmény az oktatási ágazatban, amely elérte (és messze elérte a) a reprezentativitáshoz szükséges taglétszámot. Ugyanakkor ki kell mondani, hogy van néhány olyan pedagógus érdekvédelmi szerveződés, amely most kiesett a kalapból, ilyen például a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) is.

Milyen a viszonyuk a PDSZ-szel?

Nekünk van egy együttműködési megállapodásunk az összes ágazati szervezettel, és nyilvánvaló, hogy a kooperációra az új helyzetben még nagyobb szükség lesz, hiszen mostantól egy ideig legalábbis az ő véleményüket is nekünk kell majd tolmácsolni a különböző oktatáspolitikai fórumokon. És ez nyilván mind feladatainkat, mind felelősségünket meg fogja növelni.

S ha már felelősség: megkerülhetetlen a kérdés, hogy önök vajon milyen orvosságot tudnak ajánlani az iskolai erőszak ellen?

Nézze, nem szeretnék ebbe a dologba belemenni, mert ez a kérdés annál sokkal fajsúlyosabb és összetettebb, semmint, hogy két mondattal sebtiben el lehessen intézni.

Legalább annyit mondjon: van markáns elképzelésük a probléma megoldását illetően?

Olyannyira, hogy tevőlegesen is tettünk érte. Mi a nagycsaládos és szülői szervezetekkel összefogtunk azért, mert úgy gondoljuk és hisszük, hogy az iskolában megjelenő erőszak társadalmi gondokat takar. Ennek megoldását egyedül az iskolától, a pedagógustól várni nem lehet, társadalmi összefogás nélkül elképzelhetetlen a helyzet javulása.