Brigetiónak 15-20-ezres lakossága lehetett: a katonaság létszáma 6-10 ezer főt tett ki, a polgárvárosban pedig további 5-10 ezer ember élhetett. A település már a Kr. u. II. században létezett, ám nem lehet pontosan tudni, hogy mikor kapott városi jogokat: ez a II. század végén vagy a III. század elején, Severus Septimus uralkodása alatt történhetett.

Az egykori Brigetio területén 1992 óta folynak a feltárások, ez az ELTE Ókori Régészeti Tanszékének a római kori tanásatása, amelyet a komáromi Klapka György Múzeummal közösen végeznek. Tavaly a polgárváros területén lévő egyik lakóház központi részeit tárták fel, az idén pedig a gazdasági traktusra került sor.

Borhy László a leletek közül egy antik szobrot emelt ki, amely egy római kori kemence omladékából került elő. "Magát a kemencét a II század végére - III. század elejére keltezzük. A szobor, amelynek sajnos, hiányzik a feje, egy trónusszerű alkalmatosságon ülő alakot ábrázol.

 Nagyon primitívnek tűnő művészeti alkotás, igazából ellentétes az akkori művészeti tendenciákkal. Érdekessége abban rejlik, hogy stílusában nagyon emlékeztet azokra a tárgyakra, amelyek a Szőnyben a XIX. század végén, a XX. század elején működő, s antik műalkotásokat hamisító műhelyből kerültek ki.

Itt pontosan ilyen homokkőből faragott szobrocskákat készítettek és a világ nagy múzeumainak mint ókori műtárgyakat adták el. Emellett csontfaragványokat is gyártottak.

A szobor egy római kori zárt rétegből került elő, ha nem ásatáson találjunk, hanem valamelyik múzeum raktárában kerül elő, egyértelműen a Szőnyi műhelytevékenységéhez kötnénk" - hangsúlyozta Borhy.

A professzor, aki foglalkozott a Szőnyi műhely tevékenységével, elmondta, hogy hamisítványai a British Museumtól a Magyar Nemzeti Múzeumon át a bécsi a Kunsthistorisches Museumig számtalan nagy gyűjteménybe kerültek be.

"Valószínűleg antik műtárgyakat használtak mintaként, azokat próbálták utánozni, ám sok dolgot félreértették, nem ismerték bizonyos tárgyak, vagy az istenalakok attribútumainak jelentését, s kissé átalakították a szobrokat. A hamisítók a XX. század elején az ilyen félreértések alapján buktak le" - magyarázta a professzor.

Leleplezésükhöz az vezetett, hogy elkezdtek latin feliratokat "gyártani", ami felkeltette a szakemberek gyanúját, főleg azért, mert oltár- és sírfeliratokat próbáltak utánozni.

"Latin szerzőktől, így Tacitustól vettek át egy-egy sort és azt vésték rá az emlékműre. Ez teljesen szokatlan volt, nem beszélve arról, hogy a kőfaragók nem tudtak latinul, így sok hibát vétettek.

A feliratok kidomborodtak a kőből, ami a római feliratok esetében nem fordul elő, mindig vésett betűk vannak. Tehát olyan hibákat követtek el, amely a műhely lebukásához vezetett" - mondta a régészprofesszor.

Borhy László szerint a szőnyi hamisítók "késő antik" csontfaragványokat is készítettek, amelyekhez az alapanyagot - állatcsontokat - a helyi mészárszékben szerezték be.

Az alkotásokat trágyában érlelték, majd elásták, hogy később az ámuló nézők szeme láttára az úgymond régészeti ásatások során a felszínre hozzák. Néhány év után összeállt a kép, a csalókat leleplezték.

"Az egykori Brigetio területén feltárt szobor azonban garantáltan római-kori rétegből került elő. Primitív stílusa ugyan hasonlít a szőnyi műhely stílusához, de egészen biztos, hogy egy eredeti ókori tárgy" - hangsúlyozta Borhy.

A professzor az idei ásatási szezonról elmondta, hogy egy városi lakóház gazdasági traktusában dolgoznak, ahol raktárépületre, földbe mélyített tárolóedényre, különféle kis- és nagyméretű, egymáshoz kapcsolódó udvarra leltek.

"Nagyon érdekes kép kezd kibontakozni. Megállapítottuk, hogy három, egymással párhuzamosan észak-déli irányban elhelyezkedő épület volt, amelyet keskeny, mindössze 50-60 centiméter széles sikátor választott el egymástól. Ezeknek az épületeknek az egymáshoz való viszonyát, kapcsolódását próbáljuk tisztázni" - sorolta a feladatokat Borhy László.

A leletek között van egy nagyméretű, négyszer négy méter alapterületű kemence, amelynek a rendeltetését próbálják megállapítani.

A tárgyi emlékek közül a professzor kiemelte a nagy számban előkerülő ruhakapcsokat, a fibulákat. Közülük a legszebb egy tengeri csikót ábrázoló zománcos díszítésű fibula. Akadtak a III. századból származó ezüstpénzek, hajtűk, csontfaragványok is.

"Leletekben is igen gazdag és izgalmas az idei ásatási szezon" - hangsúlyozta Borhy László.