A közhit általában az, hogy az infarktus az idősödő férfiak betegsége, pedig statisztikák bizonyítják, hogy több nő hal meg szív- és érrendszeri betegségben, mint férfi, és a koszorúérbetegség több nővel végez, mint az emlőrák, egyéb rosszindulatú daganat, malária és AIDS együttvéve.

Az is kiderült, hogy a szívizomelhalás terhesség közben is megjelenhet, de mivel a drámai eseményt legtöbbször sem a terhes asszony, sem a körülötte lévő doktorok - általában szülészorvosok - nem ismerik fel a panaszok kezdetén, a diagnózis legtöbbször későn születik meg - néha később, mint a baba.

Nehéz pontos adatokat találni, de amerikai statisztikák szerint átlag több tízezer szülésre jut egy olyan eset, melyben a szülés előtt, közben vagy után következik be a szívroham. Sajnos az arány változik: a mai fiatal nők között erre a szövődményre gyakrabban kell számítani.

Az ilyen esetek előfordulásának növekedésében szerepe van annak, hogy a vizsgálóeszközök érzékenysége is mind jobb: az EKG mellett a szívizom mozgászavarait az ultrahangos technika mutatja, laboratóriumi módszerek azonnal bizonyítják a szívizomelhalást és a szívkatéteres eljárás, szükség szerint a koszorúér kitágítása már a legkorszerűbb gyógyítási lehetőséget is kínálja.

A szakemberek hangsúlyozzák, hogy a terhesség időszakában bekövetkező szívroham hátterében legtöbbször ugyanazokat a kockázati tényezőket lehet kimutatni, mint a szokvány esetekben. Azok a várandós fiatal nők, akik az infarktust jelző mellkasi fájdalmat megérzik, többségükben dohányoznak, minden negyediknek emelkedett vérzsírszintje van, 15 százalékuknak magas a vérnyomása, 11 százalékuk cukorbeteg.

A korszerű szívgyógyászati kezelés itt is óriási mértékben javította mind a mama, mind a baba esélyeit: az asszonyok halálozási kockázata az utolsó években negyedére csökkent. A megelőzés azonban mindenképp jobb, mint a kezelés: már a gyermek vállalása előtt ajánlott a szív- és érbetegségek befolyásolható kockázati tényezőit lehetőség szerint kizárni.