1951. július 16-án adták J. D. Salinger Zabhegyező című regényét. A sors fintora folytán az amúgy zseniális regény nemcsak az irodalom történelmébe, hanem a zenéébe is beírta magát. Igaz, nem úgy, ahogy ezt bárki szerette volna.
2008. július 16. szerda 16:29 - paulson
A mű főszereplője és narrátora Holden Caulfield sok olvasót ejtett rabul, és mindenféle pátosz nélkül állítható, hogy kultikus könyvről van szó. Olyanról, amit nem azért emelünk le a polcról, mert kötelező, és nem is ezért vesszük újra meg újra a kezünkbe. Általában kamaszkorunkban zúgunk bele, de felnőtt fejjel sem idegenkedünk tőle. Értékelése mindig is kétértelmű volt, egyesek szerint káros hatással lehet az ifjúságra (illetve olvasóira) egyrészt néhol vulgáris nyelvezete, másrészt a sztori morálisan megkérdőjelezhető elemei miatt. (Mondjuk nekem a hová tűnnek a Central Park kacsái télen kérdéskör ragadt meg először a könyvből.)
Az amúgy is egyszerre köztiszteletnek és közutálatnak is örvendő Zabhegyező helyzetén tovább rontott Mark David Chapman, aki 1980. december 8-án lelőtte John Lennont. A gyilkos kedvenc könyve a ma 57 éves Zabhegyező volt, egy példány nála volt tette elkövetésekor, ezt olvasta, míg meg nem érkeztek az őt letartóztató rendőrök. A regényre ráégett a Lennon gyilkosát „inspiráló” mű címke. A helyzetet tovább rontotta, hogy az 1981-ben Ronald Reagan életére törő John Hinckley is megszállottja volt Salinger könyvének.
Nem a Zabhegyező az egyetlen olyan művészeti alkotás, melyet egy gyilkos tett még híresebbé, John Lennon említése után szinte szükségszerűen beugrik az embernek a Beatles Helter Skelter című dala, melyhez Charles Manson nevét társítjuk szinte azonnal. (1969-ben „követőiből áll „Manson Család” nevű csoport gyilkolta meg Sharon Tate filmszínésznőt, Roman Polanski filmrendező feleségét nyolc és fél hónapos terhesen.) Talán az már nem is lep meg senkit, hogy Manson és Chapman leveleztek. A nagy Beatles rajongó Manson egyfajta faji konfliktust vizionált a Helter Skelterből és a Jelenések könyvéből következtetett gondolatait összekuszálva.
Sem a Zabhegyezőt, sem a Helter Skeltert nem érzem veszélyesebbnek (egy amúgy is zavart elme számára) mint mondjuk Douglas Adams ötrészes Galaxis Útikalauz sorozatát. Ma így mindenki meghallgathatja a „Helter Skeltert”. Nem az eredeti verzióban, hanem a Stereophonics tolmácsolásában. (A dalt egyébként feldolgozta a U2 is, Bono így konferálta fel: „A dal, amit Charles Manson „ellopott” a Beatlestől, mi most visszalopjuk)
