A Mexikói-öbölben élő, szélesszájú, vörös szemű ördöghal hümmög a víz alatt. A halak idegrendszerének vizsgálata a biológusok számára értékes adatokkal szolgál a magasabbrendű szárazföldi állatok - így az ember - hangképzésének kialakulására is.

Számos állat kommunikál a hangjával: a madarak csicsergése, a béka brekegése, a bálnák dala valószínűleg egyaránt ősi halak idegrendszeri változásaiban gyökerezik. A halak hangjait legtöbbünk nem ismeri. Andrew H. Bass, a Cornell Egyetem viselkedéskutatója és neurológusa az AP hírügynökségnek adott interjújában azonban gyorsan igyekszik tisztázni: szó sincs arról, hogy a halak valamiféle "nyelvet vagy akár valamiféle magasabbrendű agyi funkciót használnának. Csak bizonyos ősi eredetű idegsejteket, neuronhálózatokat".

Ez a kezdetleges, több százmillió évvel ezelőtt kialakult rendszer azonban alapja minden vokalizációnak. Bass és munkatársai a békahalfélék két, egynél többféle hang kiadásra képes faját, az ördöghalat és a lyukacsoshalat tanulmányozták. "Hangjaik nem olyan összetettek, mint a madaraké vagy az emlősöké. Tulajdonképpen ez a legegyszerűbb kommunikáció. De a hangképzés idegi hátterét a legegyszerűbb ezeken a halakon megfigyelni" - magyarázta a kutató.

A halak két esetben hallatják a hangjukat: egyrészt a már korábban említett párcsalogatásra - ekkor a méhdöngéshez vagy motorbúgáshoz hasonlóan "hümmögnek" -, másrészt pedig dörmögnek ívóhelyük védelmekor. Noha a hangképzőrendszer és az idegi háttér felépítése egyszerű, a kutatók megfigyelései szerint mégis teljes mértékben megegyezik a fejlettebb gerincesekével, amiből a vokalizáció korai - közös - eredetére következtethetünk.