Az RMDSZ-szel való elégedetlenségüknek már több éves története van. Mikor fogant az ötlet, hogy egy külön pártot hozzanak létre?

1996-ban lettem független polgármester, 1998-ban tapasztaltam meg a csereháti iskola ügyét, amikor meggyőződtem az RMDSZ kiállásáról, a nemzeti és egyáltalán a magyar ügyek iránt. Gyakorlatilag az első polgármesteri mandátum volt az a környezet, amikor megláthattam, hogy igazából az közösségi ügyek nem érdeklik az RMDSZ-t, az egyéni politikai karrierjükkel, s az ebből fakadó egzisztenciális törekvéseikkel vannak elfoglalva. Az igazán nehéz, a magyarság számára elengedhetetlen közösségi ügyek a háttérbe szorulnak. Ez volt az az időszak, amikor meggyőződhettem, hogy mit is képvisel az RMDSZ. Bár előtte is tájékozódott már az ember, mint diákvezető, és közösségi ember. Voltam a brassói Magyar Diákszövetségnek a vezetője, voltam az Országos magyar diákszövetség elnöke. Mondhatnám az ügyeket: itt a Cserehát ügye, itt a magyar egyetem ügye, az autonómia ügye. Ferenczi polgármester úr és az RMDSZ-es többségű önkormányzat odaadott egy svájci egyesületnek egy két hektáros területet Székelyudvarhely belterületén, ahová a fogyatékos gyerekeknek kellett volna megsegítő iskolát építeni. Ebből a szociális programból a végén egy - fogalmazhatnék úgy is, hogy - az etnikai arányokat megváltoztatni kívánó román cselekvési eszköz lett. Egy árvaházat építettek, ahova a gyerekeket román vidékről hozták, s a görög katolikus, román ajkú apácarend kezelésébe került. Ezek a gyerekek, amikor 18 évesen kijönnek, az udvarhelyi társadalomba fognak integrálódni, ami teljesen mást jelent, mintha a magyar gyerekeket ügyét rendezték volna. Az az európai szociális stratégia (és Romániáé is), hogy az árvaházakat fölszámolják, s az árvaházakra elköltendő pénzt odaadták olyan családoknak, akik árvaházi gyerekeket fogadtak be. Magyarán kihelyezték az árvákat családokhoz, s szerintem ez a helyes megoldás. Udvarhelyen tehát az uniós, s a román kormány stratégiájával is szembe menve mégis árvaházat építettek, egy román ajkú apácarendnek, amely idegen Udvarhely felekezeti hovatartozásától, s egyedüli árvaházként működik egész Romániában. Az árvákat családokhoz kellett volna kihelyezni, a fogyatékos gyerekeknek azonban intézményre van szükségük akkor is, ha nem árvulnak meg. Egy fogyatékos gyereknek ugyanis egyszerre van szüksége gyógypedagógusra, logopédusra, vagy pszichológusra – a családjuk mellett. Az állami magyar egyetem ügyét mindenki ismeri (továbbra sincs akkreditált magyar egyetem Romániában – K. V. D.), a közösségi ingatlanok visszaszolgáltatása ma is várat magára. Az autonómiakérdésnél pedig nincs miről szólni. Ha az uniós csatlakozási szerződést vesszük, akkor gyakorlatilag a székelyföldi vidék szinte halálra van ítélve, mert nem tudja értékesíteni a terményét, sem a tejet, sem a húst, sem semmit. Gyakorlatilag azt látjuk, hogy a közösségi képviselet nem volt fontos az RMDSZ számára, s ezért én személy szerint az RMDSZ-en kívüli politikai életnek a hirdetője vagyok, immáron tíz esztendeje.

Az RMDSZ egy szövetség, sokszínű a belső gondolkodás.

A neve az, hogy szövetség. Maradjunk annyiban, hogy politikai párt.

Attól még sokan sokféleképpen gondolkodnak. Nem gondolt arra, hogy az RMDSZ-en belül keressen szövetségest?

A szabad demokraták is szövetség, nem?

De igen, csak most az RMDSZ érdekes elsősorban Erdély szempontjából, az erdélyi magyarság jövője szempontjából, s a beszélgetés szempontjából.

Csak a hasonlatot mondtam magának, hogy a szövetség kifejezés még nem mond önmagában semmit. Azt kell megnézni, hogy tartalmilag hogyan működik az egész és akkor látszik, hogy szövetség-e, vagy párt. Gyakorlatilag az RMDSZ kiszorította a másként gondolkodókat, perifériára szorította, s most ne beszéljünk Szász Jenőről. Nagy ember ez a Markó Béla, de hogyan engedhette meg magának, hogy Tőkés Lászlót kizárja az RMDSZ-ből? Tőkés László tiszteletbeli elnöke volt az RMDSZ-nek, s az RMDSZ Tőkés László forradalmi szerepvállalásán épült föl. Azt a Tőkés Lászlót kizárni, akinek köszönhetjük a romániai szabadságot, ha nem is teljes egészében, de részben? Az RMDSZ elpártosodása kényszerített rá bennünket, hogy tényleg demokratikus berendezkedést segítsünk elő a Magyar Polgári Párt életre hívásával, ami megteremtette a választás szabadságát. Ha a Magyar Polgári Pártról beszélünk, akkor ennek jogelődje a Magyar Polgári Szövetség, annak a jogelődje pedig az Udvarhelyért Polgári Egyesület. Az UPE 2000-ben indult az udvarhelyi önkormányzati választásokon. A Magyar Polgári Szövetség próbált indulni 2004-ben az önkormányzati választásokon, de akkor 54 ezer aláírás birtokában elgáncsolt bennünket az RMDSZ. Most viszont a Magyar Polgári Párt megteremtette a választás szabadságát, azaz demokratikussá tette az erdélyi magyar társadalmat, még akkor is, hogyha az első választásokon vagyunk túl. Visszaigazolták a választópolgárok ennek az útnak a helyességét, mert 2008-ban Európában minden társadalomban demokratikus berendezkedést kell elősegíteni. Egyébként, ha egypártrendszerről kell beszélnünk, akkor a kommunizmus továbbélését tapasztalhatjuk.

Ez a továbbiakban is jó ötletnek tűnik, különösen a szórványban? Az RMDSZ Szilágy megyét szokta felhozni példaként, amivel kapcsolatban azt mondják, hogy az MPP indulása miatt nem került a megye élére magyar politikus.

Ez rágalom. Erre válaszként azt mondom, hogy nem indítottunk Marosvásárhelyen polgármester-jelöltet, nem indítottunk Bihar megyében elnökjelöltet, nem indítottunk Nagyváradon polgármester-jelöltet, nem indítottunk Kolozsban elnökjelöltet, Kolozsvárott polgármester-jelöltet. De beszéljünk csak Biharról, meg Marosvásárhelyről, ahol ennek ellenére nem nyert az RMDSZ. Ki tudja azt határozottan állítani, hogy mondjuk Szilágy megyében, aki a Magyar Polgári Párt jelöltjére szavazott, hogy ha nincs az a jelölt, akkor az RMDSZ-re szavazott volna? Lehet, hogy el se ment volna szavazni. Gyakorlatilag a Magyar Polgári Párt azokat tudja mozgósítani, akik az RMDSZ-re már nem mennek el szavazni, mert feladták az autonómia-törekvéseket. Akiknek már nem elég az, hogy román párt-magyar párt, akik ennél többet akarnak. Akik azt mondják, hogy a magyar ügy érdemi képviseletét szeretnénk, akik bátrabb kiállást szorgalmaznak, akik már nem hisznek annak az egyszerű sémának, hogy román párt román érdeket, magyar párt magyar érdeket képvisel. A magyar érdekeket sajnos az egyetlen magyar párt, az RMDSZ az elmúlt 18 évben nem képviselte.

Tehát ha az RMDSZ kiesik az őszi parlamenti választásokon és nem lesz magyar frakció a szenátusban és a képviselőházban, még az is jobb eset lesz, mint közösen indulni?

A Magyar Polgári Párt eddigi megoldási javaslatai bejöttek. Tavaly ősszel azt javasoltuk, hogy legyen külön indulás, legyen verseny az RMDSZ és Tőkés László püspök úr között, mert mind a kettő be fog jutni. Igazunk lett. Az idén tavasszal azt mondtuk, hogy legyen verseny, s igazunk lett, mert 200-zal több önkormányzati képviselője van a magyarságnak, mint 2004-ben volt. Az RMDSZ-nek igaz, hogy 300-zal kevesebb van, mint 2004-ben, de 500-at szerzett a Magyar Polgári Párt. Mindezt úgy, hogy időközben 10, 15, 20%-kal – településtől függ – csökkent az önkormányzati testületek létszáma. Udvarhelyen 21 tagú volt a testület, ma 19. Zetelakán 15 volt, ma 13. Tehát mindenütt csökkentették, a megyéknél is. Így lett 200-zal több magyar képviselő, s 9-cel több polgármester 2004-hez képest. A verseny tehát többleteredményhez juttatott bennünket, mint közösséget. Most, az őszi parlamenti választásokon választási koalíciót javasolok.

Az miért lenne jobb, mint a belső koalíció?

Ha elmondaná, mi az, hogy a „belső koalíció”... Ha megnézzük a törvényeket, a választó választójogi törvényeket, minden mást, akkor értem, hogy mi az, hogy koalíció, választási koalíció. Ha valaki meg tudja nekem terminológiailag magyarázni, hogy mi az, hogy belső koalíció, akkor beszéljünk róla.