Habár magát rugalmas személyiségnek tartja, aki benne van minden őrültségben, ám ha munkáról van szó, rá sem ismerni, olyan következetes és kitartó. Határozott véleménye van a jövőjéről is.

- Énekelni fogok ezután is, de persze mellette tanulok. Szeptembertől megyek főiskolára, és az elkövetkező években arra koncentrálok, hogy magamat fejlesszem. Azért persze igyekszem az élet minden pillanatát élvezni.

Igaz, a tinik kedvence ez idő tájt egyedül van, de nem bánja, és nem tervezi azt sem, hogy egyhamar komoly kapcsolata lesz. Ennél most fontosabbnak tartja függetlenségét.

- Jól érzem magam, azt csinálok, amit akarok, nem kell senkihez alkalmazkodnom. Örülni szeretnék a nyárnak, és magammal foglalkozni - mondja, majd őszintén beszél "kamaszdepressziójáról" is. - Nem könnyű a felnőtté válás, nem is szeretném siettetni, sőt, kicsit "sztrájkolok" ellene. Mostanában úgy érzem, nem találom a helyem. Gondolom, nem én vagyok az egyetlen, mindenki keresztülmegy ezen, de azért kicsit frusztrált vagyok tőle. Ötperces kitöréseim vannak, képes vagyok egy hatalmas ruhavásárlás után is kifakadni, hogy nem tudok mit felvenni - mosolyog, de azért megjegyzi azt is, hogy életében ez legyen a legnagyobb problémája.

Mindamellett, hogy mostanában kicsit hisztis, még érzékeny is.

- Olyan ember vagyok, aki mindent nagyon átél. Ha bánat ér, rettenetesen szomorú vagyok, és képes vagyok úgy magamba fordulni, hogy egész nap nem szólok senkihez. Ha vidámság van a levegőben, akkor viszont nálam nincs boldogabb ember a földön, olyankor biztos, hogy én vagyok az első, aki az asztal tetején táncol. Húsz éves leszek, lassan fel kell nőni és felelősségteljesen élni. Bizonyára megvisel, és nem mindig tudom jól kezelni az adott helyzetet. Szerintem 25 éves koromra ez már nem lesz probléma.