Ráadásul az amerikai forgalmazási rendszernek köszönhetően az ottani adásokat teljesen adáskészen kapják meg, szinte csak egy műsorvezetőt kell a megfelelő pontra állítaniuk.

Így még olcsóbb is mintha, önállóan dolgoznának ki egy új elképzelést. Az amerikaiak kipróbált, letesztelt munkáiknak könnyebb az elfogadtatása, mint egy ismeretlen újdonság esetében. S legyünk őszinték a nézők sem az ismeretlenre, hanem a tuti biztos, megszokottra vágynak, azt igénylik.

Dr. Phil

Az USA-ban néhány éve hódít egy igazi szakember, dr. Phlip McGraw, akit mindenki csak Dr. Philnek hív. (Szerintem Csernus doktor életre keltése is innen ered.) Az ötvenes pszichiáter jónéhány könyvön és több ezer páciensen volt túl, amikor furcsa felkérést kapott. Az USA-szerte elsőszámú talkshowsztárr Oprah Winfrey a műsora szolgáltatásának bővítésén gondolkodott. Mivel rengeteg olyan levelet kapott, amelyekre szakember tud válaszolni, ezért kiadta a parancsot a szerkesztőinek. Keressenek egy olyan embert, aki ért a szakmájához, és hajlandó ezt a képernyőn keresztül is művelni. Így találtak rá a kopasz, mosolygós pszichiáterre. Dr. Phil éveken keresztül rendelt hetente többször az Oprah-showban.

Népszerűsége folyamatosan növekedett, míg 2002-ben Oprah rábeszélte saját műsor indítására. Így azóta hetente ötször az amerikai háztartások legnagyobb részében Oprah után Phil műsorát nézik. Vajon mi lehet a titka? Mit tud ő, amit a mi Csernus doktorunk nem? Először is több évtizednyi tapasztalat van a háta mögött. Ráadásul nemcsak egyféle betegséggel, hanem szinte mindenféle pszichikai problémával dolgozott, így az eléje kerülő betegek konfliktusai nem voltak számára ismeretlenek. Ráadásul dr. Phil már külsőleg is úgy néz ki, mintha a télapó szabadságon lenne.

Majd két méteres, mosolygó, kopasz óriás, akit ráadásul minden felvételre elkísér a felesége is, aki nem több százhatvan centinél. Ez utóbbi szerintem az egyik legjobb marketingfogás. Az amerikaiak egyébként is fogékonyak a különböző ideálokra, itt megtalálhatták a maguk családfő ideálját. Ráadásul az asszony maga sem idegenkedik a kamerától, így most már nemcsak nézőként, de rendszeres vendégként is részt vesz a műsorban. Ugyanúgy, mint Phil nagyobbik fia, aki maga is pszichiáternek készül. Ő azokban a beszélgetésekben kap szerepet, amelyeket kiskorúakkal vagy nagyon fiatalokkal kell elkészíteni. A Dr. Phil ma az USA második legnézettebb műsora, és népszerűsége folyamatosan növekszik, annak ellenére, hogy a szerkesztők jelmondata szerint ez a műsor annál jóval többet ad, mint az összes többi társai.

Jay Leno

Rajta kívül még vannak számosan az Egyesült Államokban, akik profi módon tudnak beszélgetni. Ők nemcsak egyszerű moderátorok, hanem olyan személyiségek, akik irányítják, befolyásolják a tévénézők millióit. Az egyik leghíresebb, Jay Leno a választások közeledtével rendszeresen igyekszik a pártszimpátiáját rajongóira is ráerőltetni. Az ő műsorának lényeges eleme a folyamatos ellenzékiség. Ellent mond mindennek és mindenkinek, akinek csak lehet. Mégis változatlan lelkesedéssel jelennek meg a nagy sztárok a műsoraiban. Örömmel vetik alá magukat a folyamatos szurkálódásoknak, kisebb-nagyobb kötözködéseknek. A műsorok lételeme a szenzáció, a balhékeltés, de mindezt olyan formában, hogy minél kevesebb embernek okozzanak komoly sérelmeket.

Jerry Springer

Sokkal drasztikusabb formában zajlanak a Jerry Springer-show felvételei. Az egyébként komoly doktori diplomával rendelkező úriember műsorain rendszeresen elszakadnak a pofonzsákok és a szereplők folyamatosan püfölik egymást. A szerkesztők már eleve úgy választanak témákat, hogy esély legyen az ökölharcra, függetlenül attól, hogy milyen neműek a meghívott vendégek. Jerry természetesen azon van, hogy az indulatokat a lehető legrövidebb időn belül a maximumra felnyomja. A nézők részéről megengedettek, néhol kifejezetten ajánlottak a beszólások, kiabálások, sőt az sem probléma, ha egy-egy néző kifejezetten a meghívott vendég feldühítésén fáradozik. Talán az egyetlen olyan beszélgetős műsorról van szó, ahol a díszlet állandó elemét képezik a kopasz, kigyúrt biztonsági emberek. Ők azok, akik átlag öt percenként megjelennek a színpadon, hogy szétválasszák a küzdő feleket. Szóval itt úgy beszélgetnek, hogy közben az esti vacsorát is ledolgozzák.

Larry King

Nem úgy, mint a világ vezető politikusait rendre kifaggató, s először a nadrágtartójáról híressé vált Larry King műsorában. A hetvenen túl is energikus újságíró több, mint egy évtizede vezeti heti ötszöri kérdező showját, ahol nem a látvány, hanem a tartalom a döntő fontosságú. Bár a műsorvezető megjelenése is fontos, mivel ő az első a világon, aki megengedte magának azt a fajta lazaságot, hogy vendégeit ne a jól szabott öltönyös variációban, hanem ingben és nadrágtartóban faggassa. Ez persze nem okozott közfelháborodást, mivel annyira felkészültnek tartják, hogy egyes pletykák szerint azokra a válaszokra is felkészül, amelyet a vendégei nem is mondanak ki. Fidel Castro-tól kezdve az aktuális amerikai elnökökig mindenki megfordult nála, de a legnagyobb – főleg amerikai – szórakoztatók is rendszeresen keresik a nagy Larry kegyeit.

Ami nem véletlen hiszen a tényfeltáró újságírás egyik igen komoly szaktekintélyéről van szó. Mindegyik meghívottjából felkészül, méghozzá olyan alaposan, hogy időnként még az is előfordulhat, hogy többet tud a vendégéről, mint ő saját maga. Azt hiszem, ezt a hazai kollégák közül egyedül Friderikusz Sándor hajlandó megtenni, nyilván nem véletlen műsorainak állandó népszerűsége.

60 perc

A 60 percben ismét egy formabontó és a talkshow történelemkönyvekben igen komoly helyet elfoglaló műsor. Amerika vezető riporterei dolgoznak a műsornak, akik adásonként más és más témát igyekeznek feldolgozni. A műsor keretei lehetőséget biztosítanak arra, amire szinte minden valamire magát adó újságíró vágyik. Vagyis, hogy egy témába belemerülve azt részletesen kidolgozva készítsék el a riportjaikat. Itt mellőzendő a bulvár újságírásban megszokott felszínesség és pletykaéhség, szenzációhajhászás. Van idejük és módjuk a kiválasztott témákat úgy feldolgozni, hogy azok önmagukban is érdekesek és vonzóak legyenek. Ráadásul a beszélgetésekhez lehetőséget kapnak arra, hogy külső felvételeket csináljanak, így a munka is sokkal élvezetesebbé, kreatívabbá válik. Egy alkalommal Bill Clintont faggatta a szakma nagy öregje, Dan Rather. A beszélgetés apropója az exelnök önéletrajzi könyvének megjelenése volt. A riporter a könyv szerkezetét követve igyekezett minden olyan kényes kérdésre választ találni, amelyek évek óta foglalkoztatják milliók gondolatait. Nem kímélte riportalanyát, aki viszont szívesen válaszolt a rázósabb kérdésekre is mivel tudta, hogy a beszélgetés célja nem az ő lejáratása, hanem a vele történt dolgok indokainak minél szélesebb körű megismertetése. A beszélgetés nyugodtan használható lenne tananyagnak bármelyik kommunikációs szakképzésen.

Parkinson

Ez vonatkozik egész Anglia Parky-jára, aki immár harminc éve faggatja a világhírességeket. A Parkinson-show névadója Michael Parkinson egészen egyedi, de ugyanakkor nagyon angol formában beszélget a meghívottakkal. Az egyszerű díszlet nem vonja el a figyelmet a társalgásról, ráadásul a műsorvezető maga sem olyan, aki egy pillanat alatt le akarná hengerelni a riportalanyait. Legtöbbjükkel évek vagy évtizedek óta személyes barátságot ápol, akivel meg nem, az biztosan hallott már róla, és ezért megy szívesen fellépni. Parky adásonként három vendéggel beszélget és köztük zenével lehet kikapcsolódni. S ez egy olyan pont, amit nem nagyon láttam máshol. A meghívott zenészek legtöbbje világsztár, akik akár 1 szám erejéig is odautaznak, hogy fellépjenek a műsorban. Rajtuk kívül viszont olyan ifjú tehetségek kapnak fellépési lehetőséget, akik már bizonyítottak, de még nem híresek, viszont biztos, hogy arrafelé haladnak. A szerkesztők minden adásban igyekeznek egy-egy ifjú tálentumot a világhír fele elindítani.

Parkinsonban azt szeretem, hogy annak ellenére, hogy úgy néz ki, mint a jóságos nagypapa mintapéldánya, mégis keményen tud lecsapni áldozataira, hogyha szükséges. Nála nincsenek olyan kerülő utak, mint egy amerikai show-ban, hiszen ott mindennél jobban félnek a személyiségi jogi perektől. Itt az angol hidegvérrel együtt, megkaphatjuk az angol rámenősség, elegancia, és udvariasság egyedi keverékét. Egyik alkalommal az eredeti Leggyengébb láncszem műsorvezetője Annie Robinson volt nála. A téma nem volt más, mint a hölgy legújabb plasztikai műtétje. Ezt lehetett volna bulvárosan, vagy egészségügyi szempontból feldolgozni, de Parky más módot választott. Ártatlan tekintettel belegázolt a hölgy lelkivilágába, aki ezt keményen tűrte, majd, hogy ne vesszenek össze percekig dicsérte a hölgy kitartását a Leggyengébb…. miatt ért támadások miatt. A végén persze Mrs. Robinson teljesen le volt nyűgözve.