A tudósok előtt régóta ismert tény, hogy a legutolsó jégkorszak végén egy hirtelen lehűlés következett be, amely a újabb driász néven vált ismertté. A jelenséget egyesek egy meteoritbecsapódással magyarázták, amelynek következtében a felszálló por hosszú időre eltakarta a Napot. Mások a Golf-áramlat gyengülését tették felelőssé: ezen elmélet hívei szerint Észak-Amerika vagy Európa területén az elolvadó jégtakaró miatt óriási mennyiségű édesvíz került az Atlanti-óceánba.
Német, svájci és amerikai kutatók, akik eredményeiről a Nature Geoscience című tudományos szaklapban számoltak be, a németországi vulkanikus eredetű, lápos Meerfelder Maar tó üledékét vizsgálták. Az üledékréteg mikroszkopikus elemzése és modern geokémiai módszerek együttes alkalmazása révén lehetővé vált ugyanis, hogy évszakokra lebontva vizsgálják az időjárási viszonyokat. Mint kiderült, a változás igen gyors volt, egy rövid "instabil" periódus után mindössze fél év volt szükséges ahhoz, hogy a szél oly módon váltson irányt, s olyannyira felerősödjön, hogy "feje tetejére" állítsa az éghajlatot.
"Úgy véljük, hogy az Atlanti-óceán északi része fölött felerősödött a nyugati szél, amely koncentráltan bizonyos térségékre irányult" - írták cikkükben a kutatók.
A szélrendszerben bekövetkezett változást viszont több természeti tényező okozhatta, köztük az Atlanti-óceán északi részét borító jégmezők kis elmozdulása déli irányba.
Ezek a kutatások hozzájárulnak annak megismeréséhez, hogy milyen feltételek "együttállása" szükséges a hirtelen éghajlatváltozáshoz. A tudósok közül sokan attól tartanak, hogy a globális felmelegedés inverz hatást válthat ki: az elolvadó grönlandi jégtakaró ugyanis túl sok édesvizet juttathat az Atlanti-óceánba, ami lelassíthatja a Golf-áramlatot. Ez viszont az éghajlat hirtelen lehűléséhez vezethet.
Az ENSZ Nobel-békedíjas klímakutató testülete, az IPCC viszont tavaly úgy foglalt állást, hogy ebben az évszázadban aligha kell tartani a Golf-áramlat hirtelen "leállásától".
A potsdami Helmholtz Központ, a német Földtudományi Kutatóintézet, a Princetoni Egyetem, a zürichi Műszaki Egyetem (ETH) kutatói viszont világszerte folytatni kívánják a tavi üledéki "archívumok" vizsgálatát, hogy jobban megismerjék a klímaváltozást működtető mechanizmusokat, valamint a jövőbeli lehetséges regionális variációkat.
