Mire jutottak a cseh Nemzeti Párttal lefolytatott pozsonyi találkozón?

Nagyjából annyira, amennyi a médiában is megjelent, bár annyi pontosítást azért hadd tegyek ezzel kapcsolatban – hiszen sok minden elhangzott a sajtóban –, hogy ezt a találkozót nem mi kezdeményeztük, hanem ők, s egy informális beszélgetés lett volna, tehát nem hivatalos tárgyalás. A csehek ugyan elkövették azt a diplomáciai hibát, hogy felrakták a találkozót a honlapjukra, s ezáltal nyilvánosságot adtak neki. Ez nem baj, mert nincs semmi titkolni való ezzel kapcsolatban, csak egy informális beszélgetésnek nem szokás nyilvánosságot adni. A találkozó apropóját az adta, hogy kíváncsiak voltak, hogy a Gárda, a Jobbik hogyan működik, s ha ilyen megkeresés érkezik, miért lennénk ellenére? Mi is kíváncsiak voltunk rájuk, bár a Benes-dekrétumok kapcsán elég nehéz lesz bármifajta későbbi együttműködésről beszélni; számunkra ez egy sarkalatos kérdés. Azt nem tudom elképzelni, hogy valamifajta szövetségkötés, együttműködés kialakuljon a két párt között jelen állapotban, viszont azt nem tartom elképzelhetetlennek, hogy adott ügyek mentén, esetleg európai szintű ügyekben együttműködjünk, vagy közös platformra helyezkedjünk.

Elnök úr, a Fővárosi Bíróságon a Magyar Gárda tárgyalásán azt mondta, hogy a Magyar Gárdát azért hozták létre, hogy az ifjúságot felrázzák. Miért kell az ifjúságot felrázni?

Úgy látom, hogy mind Európában, de pláne itt a környékünkön, Kelet-Közép-Európában az ifjúság nagyon komoly politikai, közéleti támogatást kap arra, hogy a hazafiasságát megélje, az egészséges nacionalizmust megtapasztalja a saját mindennapjaiban. Magyarország kivételt képez ez ügyben: nálunk sem a kormányzat, sem a közélet nem mer ez ügyben állást foglalni, van egyfajta komplexus ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban.

Nem mer, vagy nem akar, Ön szerint?

Nehezen tudom ezt a kettőt szétválasztani, szerintem mind a kettő együtt. A politika különféle szereplőinél más és más hangsúlyosabb. A parlamenti ellenzék talán inkább nem mer, a jelenlegi kormánypárt és az SZDSZ pedig inkább nem akar. De ez végülis nézőpont kérdése. Úgy látom, hogy ahhoz, hogy a jelenlegi, globalizálódó világban egy nemzet, egy ország talpon tudjon maradni, versenyképes tudjon maradni, ahhoz közösségi energiákra van szükség. A nemzettudatnál, a nemzeti büszkeségnél erősebb energia szerintem nem áll rendelkezésre, s én csodálkozom, hogy ezt Magyarország, a magyar közélet miért nem hasznosítja. Nekünk is van mire büszkének lennünk, nekünk is van történelmünk, van kultúránk, vannak tradícióink, s ezeket igenis, a fiatalsággal meg kell ismertetni. Én a saját országjárásom során azt tapasztalom, hogy a fiatalságban igenis van igény, hogy a hazafiasságot megéljék. Ha valami ellen jelen pillanatban egy fiatal lázadni tud, az pont a hazafiasságot tagadó, vagy éppen a hazafiasságból gúnyt űző politika, ami jelen pillanatban kormányon van.

Biztos, hogy a Magyar Gárda erre jó megoldás? A fiatalok általában a szigorúságot nem szokták szeretni, a Gárda viszont elég szigorúnak tűnhet.

Én természetesen úgy gondolom, hogy jó megoldás. Azt nem hiszem, hogy minden fiatal számára szimpatikus, de nem is vártuk el soha, hogy a Magyar Gárdával, annak célkitűzéseivel, megjelenésével mindenki egyetértsen. Ha demokrácia van, akkor mindenkinek, s ezáltal nekünk is legyen módunk arra, hogy megmutassuk a saját elképzeléseinket. Úgy érzem, hogy a fiatalság egy jelentős része számára a mai szabados világban igenis vonzó az, ha valahol rend van, valahol szabályok vannak, ha valahol kötelesség van, s nem csak jogok.

Azt is mondta, hogy bizonyos kérdésekre – mint például a romaügy – igyekeznek felhívni a figyelmet a Magyar Gárdával. Kezdeményeztek önök a Gárda létrehozása előtt bármilyen diskurzust ezen problémák megoldására?

Kronológiai sorrendet nem tudok már felállítani, meg sem kísérlem. Mi folyamatosan képesek és készek voltunk a vitára. Nekem volt több TV-vitám Száva Vincével, nemsokára, ha minden igaz, lesz Suchmann Tamással is. Nagyon szívesen asztalhoz ülök Kolompár Orbánnal, az Országos Cigány Önkormányzat bármelyik vezetőjével, vagy Horváth Aladárral. Azt gondolom, hogy az, miszerint velük jelen pillanatban nincs párbeszéd, az nem a mi nyitottságunknak a hiánya, hanem az ő érdekük, hiszen ők a jelenlegi állapotok – amely mind a magyarság, mind a cigányság számára áldatlan állapot – fenntartásában érdekeltek, ők ennek a jelenlegi helyzetnek a haszonélvezői. Én abszolút kész vagyok a vitára, sőt, mindenhol elmondtuk, hogy bárcsak olyan cigány-vezetők volnának, akikkel lehet érdemi párbeszédet folytatni. A célunk azonban nem csupán a párbeszéd, de eredményeket, megoldásokat is szeretnénk.

Azt nyilatkozta egyszer, hogy a magyarság jelen esetben a Római Birodalom útján jár, a romlás felé. Egyfelől milyen jelek utalnak erre, másfelől mi a Jobbik programja ezen tünetek kezelésére?

Lehet, hogy kicsit félreérthető voltam, én nem Magyarországot, a magyarságot hasonlítottam a Római Birodalomhoz, hanem a jelenlegi világot. Az Amerika-központú, egypólusú, vagy mondhatnám azt is, hogy a globalizáció világát hasonlítottam a Római Birodalomhoz. Az analógia számtalan ponton megtalálható, gondoljunk csak arra, hogy a Római Birodalomról sem hitték volna a római polgárok, hogy valaha össze fog omlani. Sokan gondolják ma is a jelenlegi világról, hogy örökké fog tartani. Úgy gondolom, hogy ez a rendszer is össze tud omlani, össze is fog omlani, talán nem is olyan sokára. Ezért nem csak a globalizáció időszakában fontos az, hogy egy nemzet mennyire erős. Amikor ez az összeomlás bekövetkezik, akkor kell, hogy a nemzetnek kellő immunereje legyen a megrázkódtatások átéléséhez, túléléséhez. Erre szinte minden ország, minden nemzet készül, próbálja magát felvértezni, s ez nekünk is kötelességünk.

Tehát ön szerint a megfelelő immunitás a nemzettudat.

Így van. Azért súlyos Magyarország helyzete – ha szabad ennél a római birodalmas analógiánál maradnom – mert ebben az újkori Római Birodalomban mi vagyunk az egyik leglabilisabb, ha nem a leglabilisabb tartomány. Félő, hogy ha az általam prognosztizált összeomlás bekövetkezik, akkor – ha mondjuk ez ma következne be – mi lennénk talán a legrosszabb állapotban ahhoz, hogy megbirkózzunk a ránk váró kihívásokkal. Úgy érzem, hogy nincs igazán politikai erő, s nincs igazán politikai akarat sem arra, hogy ez az ország, ez a nemzet talpon maradjon. Úgy érzem, hogy akik ma a politikát irányítják, csinálják, azok számára ez az ország csak térkép.

Eddig csak a Magyar Gárdáról beszéltünk, mint olyanról, amely a nemzettudatot hivatott valamilyen szinten feléleszteni. Lát más lehetőséget erre?

A Magyar Gárda egy, s emellett van nagyon sok más is. Némi elfogultsággal azért megemlíteném a Jobbikot, hiszen a politika színtereibe, pártpolitikai színtérre is be kell törnie a nemzeti gondolatnak. Erre a Jobbik képes lehet, sőt, erre hivatott. A másik lehetőség a nemzettudat erősítésére a kultúra, ennek fényében szeptemberben egy népfőiskola-indítását tervezik a nemzeti erők. A harmadik pedig egyfajta gazdasági lokalitás megteremtése lehet. Ennek azonban semmi köze a politikai ideológiákhoz; a nagyvilágban nagyon sok baloldali ideológus vallja ezt, jelesül, hogy a globalizáció kihívásaira gazdasági értelemben a megfelelő válasz a lokalitás. Fel kell arra készülnünk, hogy olyan önfenntartó, kerek egészként működő gazdasági rendszereket kell kialakítani, amelyek le tudnak válni adott esetben a globalizációról. Gondolok például a Magyarországon tradíciókkal rendelkező hangyaszövetkezetekre, amelyek modernebb formában való újraélesztése komoly politikai cél, feladat lehet.

Ezzel részben elébe is ment a következő kérdésemnek, jelesül, hogy döntési helyzetben melyek lennének azok a lépések, amelyeket megtennének?

Magyarországnak jobban ki kéne használnia azokat az adottságait, amelyekkel rendelkezik. Felháborítónak tartom, hogy van egy kiváló mezőgazdasági adottságokkal rendelkező ország, de ha bemegyünk a bevásárlóközpontokba, ott csupa külföldi terméket kell vásárolnunk, amelyek nagy része többnyire rosszabb minőségű, mint amit mi meg tudunk termelni. Ki vagyunk szolgáltatva a globalizációnak, a multinacionális cégeknek, az Európai Uniónak. Amikor mi politikai döntéshozatali színterekre kerülünk, akkor az első lépéseink között kell legyen, hogy ezt a függő viszonyt a lehető legjobban enyhítsük. Gondolok arra, hogy esetleg új piacokat kell keresni a magyar mezőgazdaságnak. Ha az Európai Uniónak csak arra kellünk, hogy – tönkretéve a saját gazdaságunkat – ne legyünk konkurenciái a dán, a francia gazdának, s vásároljuk meg az ő termékeiket, akkor mi keressünk esetleg keletre piacot, Kínában, Oroszországban, Indiában, vagy akár Latin-Amerikában. Ez pusztán politikai akarat kérdése. A Jobbik politikai programjának névadójává azért választottuk Bethlen Gábort, mert Bethlen Gábor a bizonyítéka annak, hogy egy vérzivataros időszakban is lehet aranykort építeni, ha van hozzá megfelelő politikai akarat.

Ez azért bármivel kapcsolatban nem lehetséges. Most volt napirenden a dinnyebotrány, ami gyorsan romló gyümölcs, így túl hosszú szállítást nem bír ki. Ilyen esetben a Jobbik adminisztratív eszközökkel tudna-e fellépni, mondjuk megfelelő adópolitikával, vagy pedig a támogatási rendszeren kellene-e változtatni?

Nem zárom ki egyiket sem. Lehet azonban egy harmadik megoldás is, hogy hazai kézben lévő kereskedelmi láncokat teremtünk meg. Erre például egy nagyon jó lehetőség volna a hangyaszövetkezet. Ki kell venni a kereskedelmi zsarolás eszközeit a multinacionális cégek kezéből.

Egy év múlva európai parlamenti választások lesznek. Önök indulnak?

Természetesen, s azt gondolom, hogy a Jobbik életében egy sorsfordító választás lesz a jövő évi európai parlamenti választás. Mi ott akarunk végérvényesen betörni a nagypolitikába.

Az, hogy „természetesen”, talán egy kis túlzás, hiszen négy évvel ezelőtt, 2004-ben a Jobbik bojkottálta a választást.

Akkor friss volt az uniós csatlakozás, amit egy olyan kampány előzött meg, amelyre csak az „igen” mellett kampányoló politikai erők kaptak támogatást. Úgy éreztük, hogy akkor egy morális választ kell adnunk; azt mondtuk, hogy az európai uniós választásoktól való távolmaradással kell azt kifejezni, hogy nem értünk egyet az ilyen szintű antidemokratikus eljárással. Azóta eltelt négy év, a választások idejére már öt, nekünk pedig az a feladatunk, hogy az európai színtéren megjelenjünk, s megtaláljuk azokat a politikai szövetségeseket, akikkel együtt tudunk dolgozni a későbbiekben. Ne felejtsük még el azt sem, hogy rá egy évvel egy országgyűlési választás van, s ez egy kitűnő főpróba, hogy meg tudjuk mutatni azt, hogy jelen vagyunk. Nem csak 1%-os párt vagyunk, ahogy a közvélemény-kutatások mutatják, hanem igenis egy nagyon komoly támogatottsággal bíró politikai erő.

Hogyan készülnek, hogyan állnak az európai parlamenti, s a parlamenti választásokra való felkészülésben?

Úgy érzem, hogy rohamosan fejlődik a párt, Kelet-Magyarországon talán az egyik legerősebb, legjobban szervezett párttá fogunk válni, ha már nem azok vagyunk egy-két megyében. A Dunántúlon is – ami korábban a Jobbik számára nehezebben elérhető vidék volt – igen komolyan megindult a párt előretörése. Már jövőre is, de az országgyűlési választásokon mindenképp nagyon komoly meglepetést fogunk okozni mindazok számára, akik kételkedtek bennünk, s mindazok számára, akik szeretnék a Jobbikot a parlamenten kívül tartani.