Abban, hogy végül mi örülhettünk, számos tényező (például kedvező földrajzi fekvés, élénk tudományos élet) közre játszhatott, ám nem árt tudni, hogy az EITI érkezése nem csupán örömmel, büszkeséggel, hanem nagy felelősséggel, valamint sok-sok munkával is jár. Az intézet zökkenőmentes megalakítása érdekében Molnár Károly kutatás-fejlesztésért felelős tárca nélküli miniszter külön megbízottat nevezett ki. A választás Dvorszki Lászlóra esett, aki jelenleg a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tudományos és nemzetközi igazgatójaként dolgozik, korábban pedig számos tapasztalatra tett szert a nemzetközi tudományos kapcsolatok kialakítása terén. Az előkészületek koordinálása mellett a hírek szerint az ügynökség napokban felállított 18 fős irányító testületének szeptember 15-i alakuló ülésének szervezése is Dvorszki feladata lesz.

A Hírextra kíváncsi volt, hogyan cseperedik az egyetlen magyarországi uniós intézmény, ezért felkereste a mostanság igen elfoglalt miniszteri megbízottat. Dvorszki László lapunknak többek között kinevezésének hátteréről, a „Magyar Bálint-féle ügyről”, és az EITI nyújtotta óriási lehetőségről is beszélt.

Mikor és hogyan értesült Molnár Károly felkéréséről?

Talán ismert, hogy Molnár Károly miniszteri kinevezése előtt a műegyetem rektora, s mint ilyen, az én közvetlen főnököm volt. Innen származik a kapcsolatunk, és a nyár elején felkeresett, hogy lenne-e kedvem beszállni EITI megalakításába, mert szüksége van egy felelősre, aki ezt az egész műveletet összefogja, ha úgy tetszik, koordinálja.

Miért döntött a kinevezés elfogadása mellett?

Egyrészt azért, mert komoly szakmai kihívást láttam a feladatban, másrészt pedig korábbi tapasztalataimnál fogva (lásd keretes írásunkat – a szerk.) úgy éreztem, rendelkezem azokkal a képességekkel, amelyek sikerrel kecsegtetnek ennek a bizonyos koordinálásnak a végrehajtásában.

Mit lehet tudni a legfontosabb feladatokról?

Anélkül, hogy nagyon belemennék a részletekbe, azt tudom mondani, hogy elsődleges feladatunk a magyar kötelezettségvállalások teljesítése, az ezekhez szükséges intézkedések megtétele, időzítése, Brüsszellel és a hazai szakmával való egyeztetése, stb. Ez igen intenzív Brüsszel-magyar, illetve magyar-magyar kommunikációt igényel.

Melyek a magyar, és melyek a EU kötelezettségvállalások?

A magyar vállalás arra vonatkozik, hogy a kormány húsz évig állja a leendő központ bérleti díját, valamint, hogy öt évig fizeti az intézet húsz alkalmazottjának juttatásait. A brüsszeli kötelezettségek még kialakításra várnak, számtalan apró részletben kell megállapodni a kinti kollégákkal. Jelen pillanatban még azt sem lehet tudni, pontosan milyen jogi keretek között fog működni az EITI. Csak az biztos, hogy mint uniós intézményre rendkívül szigorú előírások vonatkoznak majd, a tűzvédelemtől elkezdve az informatikán át a biztonságtechnikáig. Még arról is egyeztetnünk kell, milyen ajtók kerüljenek az egyes kutatóhelységek bejáratára…

Nyilván nem unatkozik mostanság…

Sőt. Úgy is mondhatnám, nem túl sokat alszom az utóbbi időben, de hát lassan talán eljön annak is az ideje.

Ejtsünk néhány szót magáról az helyszínről is. Mi szólt a Dél-budai INFOPARK mellett?

Álljunk meg egy szóra. Az csak egy sajtó által beharangozott tévhit, hogy az intézetnek biztosan az INFOPARK adhat helyet! A valóság ezzel szemben az, hogy még semmiféle döntés nincs a helyszínt illetően. Mindössze annyi biztos, hogy a kormány – Brüsszellel egyetértésben - hamarosan határozásra jut abban, hogy Budapesten belül hol helyezi el a EITI-t. Mindez persze nem jelenti, hogy nem a Dél-budai tudományos centrum lesz a befutó.

Ha így lesz, önnek legalább nem kell különösebben sokat utaznia. A műegyetem ugyanis a szomszédban van. Apropó: szükség lesz egyáltalán az ide-oda utazgatásra?

Mindenképpen maradok az egyetemnél, a különbség csupán abban lesz, hogy augusztustól megszűnt a tudományos igazgatói poszt, én pedig az iskola nemzetközi ügyeit viszem majd – ez azonban független az EITI-s teendőimtől.

Az utóbbi hetek viharai után megkerülhetetlen a kérdés: a múlt héten (július 30-án) hivatalosan is kinevezték az Európai Innovációs és Technológiai Intézet 18 tagú igazgató tanácsát, amelynek egy hazánkfia is tagja lesz Magyar Bálint személyében. Mit gondol erről és az őt ért támadásokról?

Ehhez csak magánemberként lehet bármit is hozzáfűzni. Magát a tagokat egy teljesen független négytagú szakmai jelölőbizottság választotta ki többlépcsős folyamatban. A bizottság elküldte javaslatát Brüsszelbe, és az Európai Bizottság jóváhagyta azt.

Értem. De továbbra is fennáll: ön, mint tudományos életben jártas ember, mit gondol arról, hogy Magyar Bálintot több oldalról is fúrták azért, mert állítólag semmiféle tudományos tevékenységet nem folytatott korábban?

Ez egy nagy szamárság. Az EITI-nek három fő tevékenysége lesz: a kutatás-fejlesztés, az innováció és oktatás az ezzel összefüggő területeken. Az EITI azért jött létre, hogy ezeket a tevékenységeket (amerikai és japán mintára) egy intézetben, központosítva bontakoztassa ki. Magyar Bálintról pedig sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy nincs jártassága és európai ismerete a felsőoktatásban.

Lehet azt már tudni, hogy hány magyar fog dolgozni a hatvanfős állománnyal tervezett intézetben?

Ezt nem lehet előre megmondani. Brüsszel ugyanis mind a 25 tagállamban meg fogja hirdetni az állásokat. Ezek aztán szabályos pályázat útján dőlnek el.

Ebből a szempontból tehát nincs jelentősége, hogy nálunk lesz az intézet, hiszen Szófiából vagy épp Stockholmból épp olyan esély lesz bekerülni, mint Budapestről…

Ez igaz, ám ne feledje: hosszú évekig hazánk ad majd otthont az EITI-nek. Nagyon remélem, hogy ez idő alatt végre nem csak a gulyás jut majd rólunk a világ eszébe, hanem az is, hogy az európai innováció központja Magyarországon van.

És nekünk, „átlagpolgároknak” hogyan kell értékelnünk a mostani sikert? Politikai döntés született, vagy büszkék lehetünk, mert ez egy pozitív jelzés a magyar tudományos életnek is?

Szerintem feltétlenül büszkék lehetünk. Meggyőződésem, hogy az elsődleges szempont a szakmaiság volt.

Kutatás-fejlesztésben és innovációban tehát jók vagyunk. Mit gondol, mostantól még jobbak lehetünk? Lehet valamiféle élénkítő hatása a hazai tudományos életre az EITI-nek?

Mindenképpen. Nemzetközi szaktekintélyek fognak idetelepülni, akik rendszeresen tanácskozni fognak, és gyakoribbak lesznek a tudományos események is. Nagy jövés-menést várok.

És mit vár a K+F szektortól? Általánosan elfogadott tény, hogy hazánk keveset fordít ilyesmire GDP arányosan. Nőhet-e az állami részvétel, kedvet kaphat-e a magánszektor?

Nézze, erről heteket lehetne beszélni. Az biztos, hogy itt nem az állammal van baj, hanem a hazai vállalatokkal. A magyar állam ilyen tekintetben ugyanis, ha nem is éri fel az unió átlagát, de nagyon közel van hozzá. Az is tény, hogy intézményi szinten a hazai K+F és innováció nincs elmaradva a fejlett országoktól. Éppen ezért lenne fontos - s egyébként az unió is ezt hangsúlyozza -, hogy a szektor lassan elmozduljon egy hatékonyabb, eredménycentrikusabb irányba.

---

Így legyen. Már csak azért is, mert ha lemaradunk a technológiai fejlesztésben, az már nem csak az EU, hanem az ország nemzetközi versenyképességét is veszélyezteti. Mint ahogy azt Dvorszki úr is jelezte, a témáról egész könyveket lehetne összebeszélni, e sorok írója pedig amondó: az ilyen témákban zajló társalgásnak (netán vitának) jóval több hozadéka lehetne, mint az értelmetlen, politikai síkon folytatott szóháborúnak.