Az ultimátumosdi nem új keletű. Két és fél éve a Fidesz szánta el magát a kőkemény lépésre: Gyurcsány Ferencnek 72 órája van arra, hogy lemondjon. Annyira kemény volt az ultimátum, hogy Gyurcsány természetesen nem mondott le, történni pedig a világon semmi nem történt. Most az SZDSZ feszít be, retteghet a kormány.

Fidesz

A Fidesznek nagy „szerencséje” volt a TV-székház ostromával. Nem kellett magyarázkodni, hogy hogyan is gondolták ezt, hiszen Gyurcsány hataloméhesebb, mint eddig bárki a rendszerváltás óta, meg egyébként is, a politikai helyzet nem kedvezett a Fidesz számításának, hiszen a buktatáshoz szükséges többség nem állt a Fidesz rendelkezésére. Mindemellett az Alkotmány sem teszi lehet senkinek kötelezővé, hogy ellenzéki felszólítás esetén lemondjon.

A Fidesz egyfelől teljes mellszélességgel áll ki Gyurcsány Ferenc menesztése mellett, azonban az SZDSZ-szel való közös kormánybuktatás egyúttal az SZDSZ-szel való együttműködést is jelent, s kérdés az is, hogy az SZDSZ milyen kondíciókkal menne bele a kormánybuktatásba – amennyiben a kormányzat nem tud a liberálisok számára megfelelő programot felmutatni. Másfelől azonban az SZDSZ-szel közös kormánybuktatás könnyen sugallhat egy Fidesz-SZDSZ együttműködést, amit a Fidesz-szavazók nagy része valószínűleg nehezen nyelne le, a radikális jobboldalon pedig újabb erőre kaphatnának az összeesküvés-elméletek, amelyek eddig is – többnyire – a Fidesz SZDSZ-kötődéséről szóltak. Hogy nekik mi érné meg, az a politikai kommunikációjuktól függ, bár a legkönnyebb eset számukra az lenne, ha a kormány bukását egyedül tudnák elérni. Erre azonban jelenleg minimális esély van.

SZDSZ

Most itt az SZDSZ, amely szemmel láthatóan lubickol a kormánypártiság adta kötelességek hiányában. Úgy szavaz, ahogy akar, azt mond, amit akar, s tudja, hogy továbbra is ő a mérleg nyelve. A mérleg nyelve hitelesen azonban csak úgy lehet egy párt, ha nyit mindkét oldal felé. Erre kézenfekvő megoldás a Fidesz által szorgalmazott előrehozott választások időről időre való megpendítése. Az MSZP már annak örül, hogy még kormányon van, a Fidesz pedig annak, ha az előrehozott választások esélyével hitegetik.

A központi kérdés tehát az ultimátum komolysága. Ha Fodor Gábor, az SZDSZ elnöke komolyan gondolja, akkor ott van máris a Fidesz, amely pártra számíthat, ha kormányt szeretne buktatni. Az SZDSZ-re leselkedő veszély azonban nem a Fidesszel való együttműködés, hanem a választási küszöb. Nem valószínű, hogy az SZDSZ adott esetben bele mer vágni egy előrehozott választásba addig, amíg 5% alatti eredményeket ér el a közvélemény-kutatáson. Igaz, Fodor Gábor szerint, amennyiben a párt nem tudja támogatni a szeptember elején kijövő kormányzati cselekvési tervet, a szakértői kormány mellett teszi le a garast, azonban várható, hogy bármivel is rukkol elő a kormány, az az SZDSZ-nek tetszeni fog.

MSZP

A kormánypárt szempontjából a bukás vagy maradás kérdése attól függően ítélhető meg, hogy jelenleg milyen stratégia áll rendelkezésre a választási győzelemhez. Kérdéses, hogy megismételhető–e a 2006-os bravúr, amikor fél év alatt 20%-os hátrányból sikerült fordítani a Fidesszel szemben. A mai helyzet azonban jelenleg bonyolultabb, már csak azért is, mert a kormány- és pártkommunikáció ellenére sokaknak kétségük van afelől, hogy az „őszödi beszéd” valójában igazságbeszéd lett volna. Az őszödi beszéd „képében” az MSZP ellenfeleinek, különösen a Fidesznek a kezében most egy elég nehezen visszaüthető adu van; ha Gyurcsány bármit is mond, rá tudják vágni, hogy hazudik.

Mindehhez hozzátevődik még az is, hogy sorra kerülnek felszínre a párt vezetésével elégedetlen hangok, kizárások, alternatív gondolatok, amelyre az MSZP vezetése a lehető legrosszabbul reagál. A megoldás ugyanis számukra nem az ellehetetlenítés, illetve a pártól való kizárás, hanem a panaszok meghallgatása. Ez jelenleg alig történik meg.

Hogy az MSZP számára mi a legmegfelelőbb megoldás, a pontos részletek hiányában még nem tudjuk, bár a jelenlegi helyzetből igen nehéz dolguk lesz kiutat találni. Jelenleg mintha csak a saját agóniájukat hosszabbítanák.