Miért nem cselgáncsozik Gyurcsány?
Zizegések Phelpsről, a vízlényről, Cseh Laciról, az olimpiai bajnokról, egy tartályból jött kínai olimpikonról. Szó lesz arról, milyen lenne két szumós Boczkó Gábor párbajtőrözőnk vállán, valamint a titokról ami megkülönbözteti Putyint Gyurcsánytól.
2008. augusztus 11. hétfő 10:13 - Pénzes Dávid
Cseh Laci olimpiai bajnok… nekem. Az ezüstöt tévesen akasztották a nyakába. Ezen a versenyen ugyanis csak emberek nevezhetnek, nem pedig idegen lények. Michael Phelps viszont az. Valamely vizes bolygóról jöhetett, hogy kihasználja elképesztő adottságait. Ő nem doppingol, egyszerűen más az evolúciója. Vízlény. Ezért szívből gratulálok Cseh Lacinak!
De van itt egy másik különleges élőlény is. A neve Lung Csingcsuan. Egy teljesen ismeretlen 56 kg-os kínai súlyemelő… ja és mellesleg most már olimpiai bajnok. 17 éves – legalábbis azt mondják, bár lehet, hogy nem is voltak szülei. Lehet, hogy valamely tartályban növesztették és génmanipulálással érték el, hogy hipp-hopp világcsúcsot lök a magasba. Ezzel, persze nem megsérteni akarom, csak gyanús. Az eddig semmilyen eredményt fel mutatni nem tudó tinédzser, most hirtelen felemeli az egész világot. Hiszi a piszi. Okos tudósok azt mondják, ha valahol egyszer embert fognak klónozni, az minden valószínűséggel Kínában lesz. Erről ennyit.
Gyurcsány Ferenc fut. Van, hogy egy nap harminc kilométert is beletapos az aszfaltba. Sajnos. Mert inkább cselgáncsozhatna. Ahogy Vlagyimír Putyin is, aki ezt a sportot miniszterelnökhöz képest kifejezetten magas szinten űzi. Mikor azonban Ungvári Miklós a tatamin az orosz Alim Gadanovval került szembe kiderült, miért is jó, hogy ellenfele épp Putyin sportját űzi. Neki adták ugyanis a meccset. Szegény Miklós valami érthetetlen butaság miatt kapott intést, és nem juthatott tovább. Állítólag benyúlt ellenfele ruhaujjába. Na persze. Biztos kereste Putyin elnök odadugott jókívánságait.
Az idegjáték megint megvolt. A drága Kemény-legények Montenegrót páholták éppen, a medencében mikor úgy döntöttek, szívassuk meg kicsit a hajnali szemmel triplakávé mellet pislogó magyar nézőt. Hiába voltak ugyanis Benedek Tibi zseniális találatai, a korrket bírói munka, meg a háromgólos előny a széles vállú fiúk inkább szórakoztak egy kicsit. Lehet, hogy épp csinos kézilabdás lányainkra gondoltak vagy csak élvezték a távol-keleti víz gyógyító hatását, de mire visszatért szellemük már a feketehegyiek vezettek. Még jó, hogy van egy Biros Petink. Ennek a fiúnak horgonykötélből vannak az idegei. Ahogy hét másodperccel a vége előtt rávarázsolta a labdát Varga Dénes a kezére, ahhoz jócskán kellett vér a pucában. Meg is lett ez eredménye, azaz az eredményünk: 10:10, éppen döntetlen. Ne csináljátok ki a szívünket srácok! Jobbak vagytok.
Szép sport a párbajtőrözés. Igaz, hogy csak az érti akinek minimum olyan a szeme mint két falka sasé, vagy akkora a tévéje, hogy a párbajtőr hegyét vasrúdnak látja. Mégis izgalmas. De csak mert szurkolhattunk Boczkó Gábornak. Aki hiába győzné le talán a négy muskétást is egy szőke hölgy két szép szeméért, most az olimpiai érem volt a tét. Ez pedig nagyobb teher volt számára, mintha két szumós a vállán ülve enné a rizst. Nem baj, egy ekkora versenyen a negyedik hely is valami. Én például biztos nem tudtam volna elérni. És így van vele néhány milliárd bolygólakó is. Gratulálunk!