A zene varázsa
A fesztiválszervezés és a koncertezés mellett új projekt megvalósítását készíti elő Hauser Adrienne zongoraművész, a Tiszadobi Zongorafesztivál alapítója. Olyan településeket is be akar kapcsolni zongoraestjeivel a magyar koncertéletbe, ahol nincs szervez
2008. augusztus 13. szerda 13:20 - Hírextra
"Úgy tapasztalom, hogy a zongoraest mint műfaj kezd leépülni, sőt akadnak kisvárosok, községek, ahol meg sem honosodott. Azt is látom, hogy a Budapesten kívül, a megyeszékhelyek többségén épültek szép új termek, de sajnos ezeket gyakran veszik igénybe más, zenétől független célokra, konferenciák, vásárok céljára" - mondja a zongoraművész.
Hauser Adrienne azonban nem éri be annyival, hogy látleletet adjon arról, hol és mennyire gyöngélkedik a koncertélet, hanem a maga eszközeivel igyekszik "gyógyítani" a bajt. - "Összefűzném a városokat, ahol hajlandóságot érzek a település vezetésében arra, hogy helyet adjanak egy zongoraestnek, hangszert biztosítsanak, és közönséget hozzanak, a legszerényebb körülményeket megteremtsék. A hétfőn befejeződött Tiszadobi Zongorafesztivál után néhány nappal Vaján, a várkastélyban és Tuzséron a Lónyai-kastélyban indítom el ezt a hosszú távúnak tervezett sorozatot, hiszen Szabolcs-Szatmár a szülőhelyem. Az említett két helyen játszottam már, nagyon jó a közönség" - mesél elképzeléseiről.
E két koncertre ő hozatja a hangszert. Sajnos még a nagyvárosok, bejáratott koncerttermeiben sem mindig talál jó zongorát. Ezért az Opera Zongoraterem segítségét kérte, mert "némelyik helyről szörnyű ajánlatokat kapott: játsszon elektromos zongorán vagy pianínó... - De nem kárhoztatom őket, nincs gyakorlatuk a hangversenyrendezésben" - jegyzi meg.
2009-ben Mátészalkán, a Fényes Napokon szintén ad majd szólóestet. Most körülbelül 8-10 város van a listáján, ennyi helyen már biztosan szívesen látják.
Telefonon és e-mailben keresett partnereket a sorozathoz, személyesen talán csak egy helyen tárgyalt. Azt mondja, hogy elég hamar kiderül, hogy egyáltalán kíváncsiak-e a kezdeményezésére, vállalják-e a jegynyomtatás, a plakátok költségeit, az ő honoráriuma jelképesnek mondható.
Úgy véli, Budapesten nagyjából rendben van a zongoraestek ügye, a Jakobi Koncert külön sorozatot szervez minden évadban. De Hauser Adrienne-nek az a meggyőződése, hogy ami a fővároson kívül esik, az is Magyarország, tehát az ott élőket is megilleti a szép zene élménye. Ha a terve beválik, jöhetnek utána a kollégák - mondja.
Szeptember 29-én Perényi Miklóssal és Horváth Máriával a Világjáró művészek sorozatban kamarakoncertet adnak a Magyar Rádió Márványtermében, Chopin műsorral lépnek föl.
"Ha valaki - mint én - sokáig dolgozott szólistaként, a kamarazenélésből sokat tanulhat. A szólójátékban nincs megalkuvás, az ember csak magát hibáztathatja, ha nem elég jó, vagy ha ront. A kamarázásban készen kell állni a kompromisszum vállalására. Vagy inkább arra, hogy megértsd a másikat. Ha megértetted, már nem is érzed, hogy kompromisszumot kötöttél voln... De ez mindenképpen fárasztóbb, mint önmagaddal kommunikálni."
Az utóbbi öt évben sok külföldi felkérése volt, mostanában többet játszik itthon. Hangsúlyozza, amit már egy-két más magyar muzsikus is szóvá tett, rossz, hogy a hazai koncertéletben nem lehet igazán "kifuttatni" egy műsort. Az előző szezonban a zeneakadémiai szólóestjére vadonatúj műsort tanult meg, hatalmas koncentrációval, lendülettel. De utána kamarakoncertek következtek, és mire ismét szólóestre hívnák, már veszített a lendületéből. "Akkor lehetne fejlődni - állítja -, ha nyolcszor-tízszer elő lehetne adni egy programot."
Forrás: MTI