Az orosz-grúz konfliktus kirobbanása Grúzia dél-oszétiai fegyveres beavatkozásához köthető. Dél-Oszétia Grúzia oroszbarát szakadár tartománya. A terület megtámadása több különböző következményt vont maga után.

Tranzitország

A republikánusok elnökjelöltje, John McCain természetesen megszólalt, s legalább őszinte volt. Katya Andrusz bloomberg.org-on megjelent írása szerint Oroszországot nem azért kárhoztatta, mert a kis Grúziát lesöprik a térképről, hanem azért, mert ezzel csökken a külföldi olajra való amerikai befolyás, veszélybe kerül a nyugat olajellátottsága. Grúzia földrajzi helyzeténél fogva a Kaukázus térségének egyik legfontosabb pontja, amelynek jelenlegi helyzete egyúttal egy ”jelzés a nyugattal szimpatizáló” térségbeli államok számára.

A Kaszpi-tengeri olaj két grúz kikötőn keresztül – orosz területeket elkerülve – jut el nyugatra. A parameter.sk írása szerint „péntek éjszaka óta Szuhumi és Kulevi kikötőjébe nem megy, sem onnan nem érkeztek szállítmányok. A SOCAR a két grúziai kikötőn keresztül exportál nyersolajat és kőolajipari termékeket. Az azeri olajszállítás miatt, amely oroszországi területet elkerülve juttat a Nyugatnak kaszpi-tengeri olajat, Grúzia, mint tranzitország fontossá vált az utóbbi években”. Az amerikai választók számára az orosz érdekeknek megfelelő, azaz az amerikai érdekekkel ellentétes megnyilvánulások felérnek egy hadüzenettel. Egy felmérés szerint ugyan az amerikaiaknak csupán 20%-a követi az orosz-grúz konfliktust, azonban ez pont elég lehet arra, hogy McCain ledolgozza a Barack Obamával szembeni 5%-os hátrányát.

Két pólus

McCain egyébként nem tett mást, mint kimondatlanul ugyan, de elismerte, hogy Oroszország végérvényesen visszatért a világhatalmi státuszba. Nem csak azért, mert az Egyesült Államok szemmel láthatóan nem tud/mer beavatkozni az érdekeivel ellentétes kaukázusi folyamatokba, hanem azért is, mert Oroszország egyelőre úgy fest, keményen és konzekvensen adja a világ tudtára, hogy a térségre, mint befolyási övezetre tart igényt. (Az észt – és a grúz – államapparátust érő, s azt megbénító hackertámadások sem tűntek néhány magányos farkas számítógépzseni – sikeres – akciójának.) Oroszország helyzete azért is érdekes, mert a világon azon kevés országok közé tartozik, amelyek világhatalmi felemelkedése a saját kezükben van. Az USA részben a hidegháborús tapasztalatokból, részben Oroszország méreteiből fakadóan, részben pedig az orosz hadi képességeket ismerve nem tud/mer közvetlen módon beavatkozni.

Lengyelország veszélyben?

Közvetett módon azonban van rá némi lehetőség. A lengyelek, történelmükből fakadóan nincsenek odáig az orosz befolyás terjesztése miatt. Lengyelország és az Egyesült Államok között újraindultak az amerikai rakétapajzsról szóló tárgyalások, aminek központjában a lengyel biztonság áll.

A Bloomberg írása szerint az amerikaiakra további tárgyalások várnak a témában, Lengyelország nem tartja elégségesnek a jelenlegi anyagi és logisztikai támogatást, amit az USA-tól kaptak ígéretként azért cserében, hogy védelmi rakétákat telepítsenek lengyel földön.

Zsarolás?

Lengyelország igazából sosem törekedett bármiben is Oroszország mellé állni, jelenleg azonban Amerika mellett sincs. A lengyelek bírálják az USA-t azzal kapcsolatban, hogy nem érzik át az orosz-grúz helyzet súlyosságát, már ami Lengyelország biztonságát illeti. Kiváló lehetőség Lengyelország biztonsági követelményeinek „kizsarolására”, hogy az USA-nak fontos a lengyelországi rakétapajzs. A lengyel miniszterelnök a héten kirúgta Witold Waszczykowski külügyminiszter-helyettest, aki az amerikai-lengyel tárgyalások vezetője volt, arra hivatkozva, hogy „túl könnyen megadta magát” az amerikai közvetítőknek – majd Tusk miniszterelnök előállt a további követelésekkel: nagyobb anyagi és infrastrukturális támogatás kell Lengyelország nagyobb biztonságáért.

Eltérő álláspontok

Jelenleg Kelet-Közép-Európa – katonailag legalábbis – nincs fenyegetve Oroszország által, ami miatt az amerikai döntéshozók egy része úgy értékelt, hogy a lengyel követelések túlzottak. Ezzel szemben a lengyel kormány szerint az álláspontok közelebb vannak, mint például egy hónappal ezelőtt. Lengyelország pontosan tudja, hogy jelenleg még kulcsfontosságú az amerikai rakétapajzs szempontjából. Kérdés, hogy az USA komolyan érdekelt-e a rakétapajzsban, mert ha igen, akkor lehet, hogy engednie kell majd Lengyelországnak.

Történelmi reflex

A lengyelek megégették már magukat párszor, eddig ugyanis legutóbb a második világháborúban fordult elő, hogy Lengyelországot a németek és az oroszok vállvetve gyakorlatilag letörölték a térképről. A történelmi leckékből fakadhat Krzysztof Bobinski, a varsói Unia & Polska Alapítvány igazgatójának félelme, aki szerint „ma Grúzia a soros, holnap valaki más”. Lengyelországgal ráadásul közös platformon vannak a Balti államok is. Ha Lengyelország két vállra fekteti az Egyesült Államokat, azaz eléri a plusz katonai támogatást, az Unió egyik legtekintélyesebb államává, nem mellesleg katonai bástyájává válhat.