A privatizáció mögötti alapvető közgazdasági megfontolás szerint a magántulajdonon alapuló versenygazdaság, hatékonyabb termelést tesz lehetővé. Ez azonban csak bizonyos előfeltételek mellett teljesülhet. Ilyen feltétel például a jogrend, a jogszabályi keretek, környezet megteremtése, a gazdasági tevékenység határainak átláthatósága, valamint az új tulajdonosok szerkezetváltásához, fejlesztéséhez szükséges szakértelme. Ezek együttese esetén indulhat el egy jó értelemben vett privatizációs folyamat, amely hosszabb távon elősegítheti a gazdaság javulását, javíthat a vállalkozási feltételeken, és ami még fontosabb, az országba csábíthat külföldi tőkeerős vállalatokat. Mindezek következményeképp a különböző gazdasági ágazatok fejlődésnek indulhatnak.

A magáncégek államosítása országonként más-más tartalommal bír. Így tehát alapvető eltérés van a piacgazdasági rendszerben működő államok, és a volt szocialista országok államosítása között, hiszen az előbbiekben hosszú évszázadok alatt, a magángazdaság alapján alakult ki a folyamatosan fejlődő jogi és intézményi rendszer. Eszerint a gazdaság túlnyomó része magántulajdonban volt. Magyarországon-volt szocialista országként-egészen más koncepciók alapján kezdődött meg a magánosítás folyamata. Magyar viszonylatban a demokratikus átalakulással egy időben kellett létrehozni a magángazdaságnak azokat a törvényi és intézményi kereteit, amelyek megalapozták az új áramlat mozgásterét. Ahogy a keleti tömb országaiban, hazánkban is rendkívül gyors léptékkel mentek végbe a privatizációs folyamatok, amelyek szükségszerűen vonták maga után a gyors jogi környezet változását, vagy inkább a gazdaságilag ágazat testre szabását. Ez a dinamikus tempó azonban rossz hatást eredményezett, mert a törvények és rendeletek pontatlanok és a legtöbb esetben átgondolatlanok voltak. A legfontosabb tényező azonban mégsem ez volt, hanem a lakossági oldal irányába történő kommunikáció, vagy inkább non-kommunikáció. Az emberek készen kaptak egy új helyzetet, amivel nem sokat tudtak kezdeni, hiszen nem rendelkeztek kellő gazdasági ismeretekkel, valamint mentálisan sem tudtak felkészülni a változásokra. Ebből adódik, hogy a társadalomban kialakult egy olyan negatív privatizációértelmezés, amelynek legfőbb kulcsszavai a kilátástalanság, a munkanélküliség, a bizonytalan anyagi helyzet lett.

Magyar privatizáció a gyakorlatban

2006 májusa óta számos vállalat, értékesítésre került, melyek között szerepeltek nagy tőkéjű és szerényebb költségvetéssel bíró cégek is. A két legtöbbet emlegetett eset a MÁV Cargo Zrt és a MALÉV Zrt volt.

Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Zrt a MÁV Cargo Zrt értékét ötven és hatvan milliárd forint között állapította meg. A pályázatot 2007 májusában írta ki a MÁV Vagyonkezelő Zrt, melyben kétfordulós nyilvános tendert hirdettek a MÁV Cargo száz százalékos részvénycsomagjának értékesítésére. A vasúti áruszállítással foglalkozó vállalkozás eladásának legalkalmasabb várományosa, az osztrák tulajdonú Rail Cargo Ausztria és a GYSEV Zrt konzorciuma lett, a 102,5 milliárd forintos ajánlatával. Ahogy a számadatok mutatják, ez nagyon jó vétel volt, hiszen 40-50 milliárd forintos haszon folyt be az államkasszába. Amely a költségvetési hiány lefaragásához is hozzájárult. Valamint az éves pénzügyi statisztikákat, és a gazdasági mutatókat is korrigálta.

Az ÁPV Zrt eladásra hirdette a MALÉV Zrt 99,950 százalékát. A részvénypakett értéke megközelítőleg 3,5 milliárd forint. A tender kiírása szerint, az ajánlattevőknek tőkeemelést kellett végrehajtani a légitársaságban. Ugyanakkor a vevőnek kötelezettséget is kellett vállalnia arra, hogy a társaság hitelállományát átveszi, különös tekintettel az állami garanciákkal fedezett hitelekre. A magánkézre adás folyamatából az AirBridge Zrt került ki győztesen. A megkötött szerződésben az ÁPV Zrt-nek kötelezettséget kellett vállalnia arra, hogy a mindenkori jogi rendelkezések által lehetővé tett mértékben, az állam biztosítsa a MALÉV számára a nemzeti légitársasági státusát és az ehhez kapcsolódó jogokat. Ez azt jelenti, hogy a társaságot ötven százalék, plusz egy szavazat erejéig magyarországi bejegyzésű cégnek kell birtokolnia.

A kisebb vállalatok esetében, meg kell említeni az Antenna Hungária Rt leányvállalatát is. Az ÁPV Zrt ugyanis szorgalmazta, hogy az AH alaptevékenységeihez nem kapcsolódó leányvállalatokat szervezzék ki a cégcsoportból, vagyis privatizálják őket. Az Antenna Multimédia Vagyonkezelő Holding Rt bocsátotta áruba a Teledatacast Kft tulajdonrészét. A korlátolt felelősségű társaság becsült értékét nem tudni, azt azonban igen, hogy a 60 milliós vételár az Antenna Hungária szerint jóval több, mint a privatizált rész piaci értéke.

Tájékoztatás felsőfokon

Szerettük volna megkérdezni a témával kapcsolatban az ÁPV Zrt érintett munkatársát, de csak azt a választ kaptuk, hogy a társaság jogutódjának kell benyújtani egy közadat igénylési kérvényt, melynek akkor tesznek eleget, ha csak egy vállalat iránt érdeklődünk. Olyan információt viszont nem adnak ki, amely a 2006 májusa óta értékesített állami vállalatokat nevezné meg, mert adatgyűjtési kötelezettségük nincs.

Az Állami Számvevőszék egyik munkatársát is megkérdeztük ez ügyben, de információt itt se szolgáltattak, mert hivatkozásuk szerint két hét múlva fogják kiadni a legfrissebb, privatizációs jelentésüket

A Gazdasági Kutatóintézet illetékese pedig nyári szabadságát tölti, így kérdéseinkkel oda sem fordulhattunk. A közigazgatási tevékenység és kommunikáció alappillérei a tájékoztatás és a szolgáltatás. Amint az látható, nem lehet megtudni olyan közérdekű adatokat, amelyhez minden érdeklődő állampolgárnak joga lenne. Megfelelő információk hiányában pedig nem lehet elvárni hogy a lakosság tájékozott legyen, mert akiknek hivatalból feladatuk lenne az adatszolgáltatás, azok ennek nem tesznek eleget.

Következmények

A mai magyar viszonylatokat figyelemmel kísérve, a privatizációnak pozitív és negatív oldala is van. A pozitívhoz kötjük a termelési tényezők felszabadulását és a produktívabb gazdaságot, a negatívhoz pedig az emberi, a közösségi oldalon felmerülő bizonytalanságot, munkanélküliséget. Utóbbi esetben kialakulhat egy olyan természetű társadalmi elégedetlenség, amely könnyen alááshatja a privatizációt és az ezt támogató politikai akaratot is. Ezt elkerülendő nem csak a gazdasági szektornak, hanem a lakossági oldalnak is érdekében kellene állnia, hogy többet foglalkozzanak az állami vállalatok magánkézbe adásának kérdéskörével, akár társadalmi párbeszéd, fórumok formájában. Így kialakulhatna egy olyan jogkövető magatartás, amely tisztább és átláthatóbb gazdasági és akár még politikai helyzetet is teremthetne.