Egyre tragikusabb állapotban a tengerek
A túlhalászás, a tengeri élőhelyek megsemmisítése és a veszélyes algavirágzás mellett mára az oxigénhiány a tengerek egyik legnagyobb környezeti problémája - állapították meg amerikai és svéd kutatók a Science című tudományos szaklapban megjelent tanulmán
2008. augusztus 17. vasárnap 19:13 - Hírextra
Az amerikai Robert Diaz, a Virginiai Tengertudományi Intézet munkatársa, valamint a svéd Rutger Rosenberg, a göteborgi egyetem kutatója az elmúlt évtizedek számos, oxigénhiányos tengeri területekkel foglalkozó tanulmányát elemezte.
Legelőször a harmincas években említik meg az úgynevezett halálzónákat, a Balti-tengerben. A probléma az 1960-as évekre terjedt el széleskörűen, amikor több műtrágyát kezdett el használni a mezőgazdaság, mire a folyók egyre több tápanyagot, elsősorban nitrogént és foszfort juttattak a tengerekbe.
1995-ben már 305 tengeri térséget érintett az oxigénhiány, mára számuk 400 fölötti. A hatvanas évek és az ezredforduló között minden évtizedben csaknem megkétszereződött a halálzónák száma - mutattak rá a kutatók.
Nemrég hívták fel a figyelmet tengerbiológusok a Mexikói-öbölben egyre terjeszkedő hatalmas halálzónára, amely újabb löketet kapott az észak-amerikai heves esőzések által. Ezeknek a biológiailag gyakorlatilag halott vizeknek az összterülete mára több mint 245 000 négyzetkilométer - Magyarország területének csaknem háromszorosa.
Az oxigénhiány úgy jön létre, hogy a sok tápanyag miatt először felszaporodnak az algák. Az elpusztult algák lesüllyednek a tengerfenékre, és baktériumok bontják le őket. Ehhez azonban oxigénre van szükségük, amelyet a vízből vonnak el - csökken tehát a víz oxigéntartalma. Ennek következtében először a fenékközeli élőlények pusztulnak el, majd szépen lassan a följebb élő halak és egyéb tengeri állatok is. Általában csak akkor lesz téma az oxigénhiány, ha a halászat már megsínyli - hívták fel a figyelmet a kutatók.
Ahhoz, hogy gátat lehessen vetni a halálzónák terjeszkedésének, meg kellene akadályozni, hogy a parti vizekbe ilyen sok tápanyag jusson. Van esély a területek regenerálódására: a Fekete-tengerben 1973 és 1990 között több mint 40 000 négyzetkilométeresre nőtt egy oxigénhiányos terület. Miután 1989-ben megszűnt a műtrágyák állami támogatása, rohamosan csökkent a tápanyagbevitel a tengerbe, és 1995-re eltűnt a halálzóna.
Forrás: MTI
