A 2001 óta évente folytatott ásatások során eddig 24-féle gerinces állat 4000 csontmaradványa került elő: a fosszíliák között számos olyan akadt, amely sehol másutt nem fordul elő a világon. A bakonyi dinoszauruszok és társaik a kréta időszak vége felé, körülbelül 84 millió évvel ezelőtt éltek, amikor a magasabb földi átlaghőmérséklet, a kőzetlemezek mozgása és a tengerszint állandó változása miatt a Föld egészen más képet mutatott. Egész más volt Európa arculata is, amely archipelagus, azaz "szigettenger" volt. A kontinensnyi méretű területek elszigetelődése miatt másként alakult az esetleg közös őssel rendelkező állatok fejlődése.

Ősi Attila magyarázata szerint a szigetvilág képét támasztja alá, hogy az itteni fauna képviselői lényegesen kisebb termetűek voltak, mint más régióban élt fajtársaik.

Így az ágyéki csigolyasor alapján, amely a két lábon járó növényevő dinoszauruszé (rhabdodontida) volt, meg lehet állapítani az állat testhosszát: ez nem lehetett több 2-3 méternél.
- Egy kisebb állatról van szó, ha azt vesszük, hogy Erdélyből, Franciaországból vagy Spanyolországból ismert rhabdodontida dinoszauruszok lényegesen nagyobbak voltak, akár hat métert is elértek" - hangsúlyozta a paleontológus.

Mint elmondta, a rhabdodontida dinoszaurusznak eddig a csigolyái, a függesztőöv elemei, végtagcsontjai, valamint a fogai kerültek elő: utóbbiak jellegzetes koronáján függőleges barázdák találhatók.

A szigetelméletet támasztja alá a kistermetű növényevő, úgynevezett heterodont krokodil, amelynek állkapcsában hátul lapos, gombszerű fogak ülnek - ezek körkörösen sok apró kúpot viselnek magukon.

Ez a krokodil csupán a bakonyi lelőhelyről ismert, amelynek kialakulásával és gazdagságával kapcsolatban a paleontológus elmondta, hogy ennek előfeltétele a gyors betemetődés volt. A helyszín egy folyó árterülete volt 84 millió évvel ezelőtt. A trópusi, szubtrópusi klímában óriási viharok pusztítottak, amelyek nyomán hatalmas áradások keletkeztek, ezek hordhatták egybe az Iharkúton a sok ezer csontleletet.

- Mint a korábbi években, most is előkerült néhány gyíkállkapocs. Ezek azért érdekesek, mert egészen picik, körömhegynyi nagyságúak. A leletek arról tanúskodnak, hogy számos gyíkfajta élt ezen a területen, a bakonyi lelőhelyen Európa egyik legváltozatosabb gyíkfaunáját ismertük meg. Ismét előkerültek madárcsontok is, - nagyon ritkák és igen törékenyek.

- Olyan kevés van belőlük, hogy az összes európai madárcsontlelet a két kezemben elférne. Mi pedig évente új meg új madárcsontleletet találunk, bár mindig csupán egy vagy kettő kerül elő - mondta Ősi Attila, hozzátéve, hogy jelenlegi ismereteik szerint a lelőhely édesvízi. Ilyen környezetben képződött az a kőzet, amelyekben ezek a maradványok előfordulnak. Ez azért érdekes, mert számos olyan faj van, amelyet eddig csupán a sósvízi üledékekből, tengeri kőzetekből ismerünk.

A paleontológus smertetése szerint ilyenek a Pycnodontiformes rendet képviselő halak, amelyeknek kör alakú, oldalról lapított teste volt. Szájuk a test hossztengelyéhez képest ferde, lefelé konyuló, a szájpadláson és az állkapcsokon több sorban, különböző méretű, kavicsszerű fogak sorakoztak, s valószínűleg apró rákokkal és puhatestűekkel táplálkozhattak.

Életmódjuk a mai papagájhalakéhoz (korallcsipegető halak) lehetett hasonlatos. Az iharkúti leletek különlegessége, hogy bizonyítottan édesvízi rétegekből kerültek elő szemben a csoport legtöbb tagjával, melyek tengerben éltek. A spanyolországi Las Hoyasban felkutatottak után ez a második olyan édesvízi előfordulása a csoportnak, mely azt bizonyítja, hogy egyes Pycnodontiformes fajok felúszhattak a folyón táplálkozni - esetleg ívni -, vagy huzamosabb időt is tölthettek az édesvizekben. Az állkapcsok méretét alapul véve az Iharkúton felleltek "gazdái" akár az egyméteres hosszt is elérhették.

Mint Ősi Attila kifejtette, szintén édesvízi környezetből kerültek elő a pikkelyes hüllők (Squamatak) rendjébe tartozó Mosasaurusok, amelyeket eddig tengeri élőlényeknek gondolták. Az iharkúti Mosasaurus a pikkelyes gyíkok első olyan ismert formája, amely alkalmazkodott az édesvízi életmódhoz. A lelőhelyről sok különböző méretű egyed több mint száz csigolyája, koponya- és alsóállkapocs-eleme, végtagcsontja került elő. A hatalmas lények a krétakori tengerek csúcsragadozói voltak, egyes fajaik a 17 méteres hosszt is elérték.

- Sehonnan máshonnan nem ismerünk olyan édesvízi lelőhelyet, ahol a Mosasaurusok maradványai kerültek volna elő. Ez a nagy szenzációja ennek a lelőhelynek. Néha megkérdőjelezik, hogy mi van, ha mégsem édesvízi volt ez a környezet. A különböző gerinctelen fosszíliák és számos más tény azonban arra utal, hogy itt édesvízben zajlott az élet.