A pekingi olimpia 1000 méteres kenu egyes versenyszámának kronológiája Vajda Attila szemszögéből:
A kajak-kenu versenyek sajátossága, hogy az előfutamokból csupán a legjobbak juthatnak automatikusan a számonkénti döntőkbe. Vajda Attila C-1-ben hétfőn simán nyerte a sajátját, az első méterek küzdelme után magabiztosan utasította maga mögé a 2006-os szegedi világbajnokságon nagy meglepetésre győztes mexikói Jose Everardo Cristóbalt, valamint a románok kiválóságát, Florin Mironcicet.
Az előfutam után Attila a következőket mondta: "Az volt a fontos, hogy vagy így, vagy úgy, de megnyerjem ezt a futamot, de ha lehet, akkor egy olyan pályát menjek, amilyet majd a döntőben is szeretnék. Vagyis ötszázig „utazok”, aztán ott egyszer elindítom a hajót és ezzel vagy utolérem az előttem lévőket vagy elmegyek a mezőnytől, s aztán még kétszer-háromszor indítok. Most az utolsó kétszázon is tudtam fokozni a tempót, ezzel együtt nehéz volt. Nincs szél, alig kaptam levegőt"
A döntőt ma reggel, magyar idő szerint háromnegyed kilenckor rendezték, szélcsendes, napfényes időben. Az előzetes eredmények alapján egyértelműen Vajda Attila volt a szám esélyese, de aranyért érkezett a táv olimpiai címvédője, a spanyol David Cal és a 2000-ben diadalmaskodó német Andreas Dittmer is.
Aztán mégis jókora meglepetéssel kezdődött a várva-várt futam. A laikus drukker számára bizonyosan ismeretlen Vagyim Menkov Üzbegisztánból ugyanis úgy meglépett a többiektől, hogy valószínűleg egész magyar, spanyol és Németországra a szívbajt hozta.
A spanyol beragadt, a német Dittmer egyenesen bűnrosszul kezdett, a mi Attilánk sem kapta el túl jól a nyitányt, de 250 méternél az üzbéget kivéve még együtt lapátolt a mezőny. Féltávnál, vagyis ötszáz méternél még mindig Menkov kenuzott az élen, de ekkor már Vajda Attila is elkezdte begyújtani a rakétákat. Az ötszáznál még negyedik helyen lévő magyar klasszis fokozatosan növelte a tempót, Cal is mozgósítani kezdett, az üzbég csoda pedig olyan gyorsan múlt ki, mint amilyen hamar megtörtént.
Hétszázötven méternél kicsivel már Attila volt az élen, s pillanatokon belül eldőlt, hogy az aranyérem sorsa közte és a spanyol között fog eldőlni, az utolsó kétszáz méteren ugyanis már csak ketten játszottak, jóval megelőzve a többieket. A ki-ki küzdelemnek azonban még az előtt vége lett, hogy elkezdhettünk volna izgulni. Attilánál ugyanis még csak akkor következett az őrületes hajrá. Néhány másodperc múlva már több mint egy hajóhosszt vert David Cal-ra, s 100 méterrel a vége előtt már kétség nem lehetett afelől, hogy a kínai szervezők kezdhetik keresni azt az eddig mellőzött magyar himnuszt… Attila végül több mint egy hajóhosszal ért előbb a célba, mint a még az eredményhirdetésnél is morcos spanyol. Sebaj. Ideje volt már, hogy egyszer végre mi is örülhessünk!
A számunkra oly kedves végeredmény tehát a kenu egyesek 1000 méteres döntőjében:
1. Vajda Attila (Magyarország)3:50.4672
2. David Cal (Spanyolország)3:52.7513.
3. Thomas Hall (Kanada)3:53.6534.
4. Vagyim Menkov (Üzbegisztán)3:54.2375.
5. Alekszandr Zsukovszki (Fehéroroszország)3:55.6456.
6. Florin Georgian Mironcic (Románia)3:57.8767.
7. Mathieu Goubel (Franciaország)3:57.8898.
8. Andreas Dittmer (Németország)3:57.8949.
9. Aldo Pruna (Kuba)3:59.087
Az alábbiakban Vajda Attila nyilatkozatát olvashatják, közvetlenül az eredményhirdetés után.
Az örökre feledhetetlen Kolonics Györgyről:
"Próbáltam úgy versenyezni, ahogy egy elhunyt versenyző tiszteletére ezt illik. Azért, mert Koló fizikailag nincs itt, lélekben velünk volt, hiszen neki ez volt az élete. Az aranyérmet az emlékének ajánlom - mondta a 25 éves kenus, hozzátéve, hogy a múltat fel kell tudni dolgozni. - Köszönöm, hogy együtt dolgozhattam és versenyezhettem vele. A halála még jobban összekovácsolta a csapatot."
A magyar csapatot sújtó pekingi átokról, s az első magyar aranyéremről:
"Az az igazság, hogy nem ezzel voltam elfoglalva, hanem próbáltam megcsinálni azt, amit begyakoroltam. Az, hogy én nyertem az elsőt, jó is, meg nem is. Nekem persze jó, de sajnálom, hogy másnak nem sikerült, pedig sokszor csak kicsin múlott."
A végül nem is olyan nagy rivális spanyolról:
"Négy éve ő volt az első, akkor én harmadik lettem. Azóta már megnyertem a világbajnokságot, most pedig sikerült bebizonyítanom a világnak és főleg magamnak, hogy én vagyok a legjobb. Bemelegítésnél mentem egy jó pályát, aztán a verseny elején csak a rajtra figyeltem. Nagyon kemény küzdelem volt, 600 méternél éreztem, hogy meg kell indítanom a hajót, aztán 800-nál megint, s az utolsó 100-nál éreztem, hogy sikerült leszakítani Davidot."
Vajda Attila mestere pedig a következőket osztja meg a Hírextra olvasóival:
"Attila ezért kezdett el sportolni, én pedig edzősködni, hogy olimpiai bajnok legyen. Tudtuk, hogy a spanyolra kell figyelni, az volt a taktika, hogy menjen végig vele, s próbálja lehajrázni. Ez olyan jól sikerült, hogy szinte végig előtte volt. Én már 750-nél éreztem, hogy megvan az arany."
Vajda szombaton 500 méteren is éremesélyesként áll rajthoz:
"Döntőben vagyok, s ott már bármi lehet. Az 1000 volt a kötelező, innentől minden ajándék, de azért küzdeni fogok - mondta az első pekingi magyar aranyérmes.
Az olimpiával kapcsolatos híreket folyamatosan online lehet hallgatni a Pont FM 88.1 Rock & Sport rádión, amit az alábbi címen lehet elérni: http://www.hirextra.hu/banners/pontfm.m3u.
